A piros lámpás negyedek a vágyak bűnös kielégítésének helyszínei, és ugyan megpróbálhatunk úgy tenni, mintha nem léteznének, attól még semmi sem fog megváltozni. A Nők Lapja Cafe alámerült a bűn világába, hogy megmutassa azt az öt negyedet, amely már komoly hagyományokkal rendelkezik az erkölcsök pusztításában. A bűnözés melegágyai a világon mindenütt ugyanolyanok, ám kicsit mégis mindig mások, a világ legősibb foglalkozása pedig sajnos idővel egyre népszerűbbé és extrémebbé válik.
| Hamburg – Reeperbahn |
A Reeperbahn utcája a második legnépszerűbb turisztikai látványosság Hamburgban a kikötő után. Nem csoda, hogy már a Beatles tagjai is teljesen odáig voltak érte. John Lennon nyilatkozta egyszer, hogy „Liverpoolban születtem, de Hamburgban nőttem fel”, és ne legyenek kétségeink afelől, hogy a négy gombafejű a város melyik részében töltötte el a legtöbb időt.
Európa egyik legnagyobb piros lámpás negyede nemcsak szexshopokkal, bordélyházakkal, sztriptízklubokkal, szexmúzeummal és erotikus színházzal büszkélkedhet, hanem igazi színházak, exkluzív bárok, éttermek és diszkók gyűjtőhelye is egyben, ahol nemcsak a perverz éjszakai baglyok, hanem a helyi diákok, a turisták és színházkedvelők is örömmel fordulnak meg. Este nyolc-kilenc előtt nem igazán érdemes idelátogatni, hétvégente pedig gyakran elviselhetetlenül nagy a tömeg, ezért érdemes inkább a hétköznap estéket, éjszakákat megcélozni.
Az utcáról számos kisebb utcácska nyílik, melyek közül bemutatjuk a leghíresebbeket.
• Davidstrasse:
Klasszikus hangulatú utcácska, melyben az éjszakai pillangók az utcán álldogálva próbálják elcsábítani a járókelő férfiakat. Első látásra talán veszélyesnek tűnhet a hely, de az utcában található rendőrkapitányságnak köszönhetően ez a város egyik legbiztonságosabb része.
• Herbertstrasse:
Piros lámpás kirakatok, melyekben örömlányok ülnek kihívó „ruházatban”. Hivatalosan nincs megtiltva ide a nők belépése, de nem javallott, és a rendőrség is igyekszik lebeszélni a látogatásról a női érdeklődőket.
Infó: www.reeperbahn-reeperbahn.de
| Bangkok – Patpong |
Bár Bangkok városában három nagyobb piros lámpás negyed (Nana Plaza, Soi Cowboy és Patpong) is található, az utóbbi tehet leginkább arról, hogy a város már jó ideje a prostitúció és a vad éjszakai élet fellegváraként szerepel az emberek fejében. Ezt elsősorban azzal az egyszerű ténnyel érte el, hogy az amerikai turisták (ők kapták fel a helyet először még a hetvenes években) kevesebb mint ötven dollárért tudtak/tudnak itt egyéjszakás partnerhez jutni.
A három negyed közül a Patpong nemcsak a leghíresebb, hanem a legextrémebb is. A másik két városrész formálisabb mivoltához képest itt a lányok (akik olykor nem is lányok) gyakran láthatók anyaszült meztelenül, és a hagyományos sztriptíz/rúdtánc mellett/helyett egyes testrészeikkel olyan show-műsorokat adnak elő, amelyek után az ember alig hisz a szemének.
Patpong negyede két, egymással párhuzamos, rendkívül hosszú utcából áll, ahol egymás hegyén-hátán állnak a gogobárok, ötcsillagos hotelek, diszkók és „hagyományos” bárok, az utcák végén pedig a hamisítás fellegvára áll, egy éjszakai piac, ahol sok tízezer írott CD-ből és DVD-ből válogathatunk, melynek nem kis része természetesen pornográf.
Többféle klub található itt, az egyszerű ismerkedőstől (ahol szinte elhitetik a turistával, hogy ő most ismerkedik, nem pedig egy prostituáltat szed fel) kezdve a rúdtáncoson és a karaokén át egészen a masszázsszalonokig és a pingpongshow-kig (ezt mindenki képzelje el magának), de az mindegyikben közös, hogy mindenhol rendkívül sokan vannak, és mázli kell ahhoz, hogy az ember ülőhelyet találjon.
A rendőrségi szabályozás meglehetősen laza (mégiscsak a város egyik legjelentősebb bevételi forrásáról van szó), így sajnos nem ritka, hogy kiskorúak is keverednek a testüket tömegesen áruba bocsátó lányok közé.
Infó: www.patpongnightlife.com »
| Tokió – Kabukicho |
Japán legnagyobb piros lámpás negyede egy óriási színházról kapta a nevét, amelyet elkezdtek építeni, ám sosem fejeztek be, de a neve azért ráragadt a környékre. Ha az európai ember nappal teszi be a lábát a negyedbe, és nem érti a japán feliratokat, könnyen azt hiheti, hogy ez is csak egy olyan környék Tokióban, mint bármelyik másik.
 |
| Fényes nappal |
A városrész, amely sosem alszik, sötétedés után már egészen más képet mutat. A neonfények felkapcsolásával és az éjszakai élet arcainak megjelenésével nem lesznek kétségeink. Nini, ott egy fickó cápabőrből készült öltönyben! Hát igen, a jakuzatagokat néha egész könnyen ki lehet szúrni, itt pedig akad belőlük dögivel. Ha pedig szórólapokat osztogató, miniszoknyás lányokat látunk, akik minden férfi viccein hangosan és pajkosan hahotáznak, akkor abban is biztosak lehetünk, hogy ők pár perc múlva egy bárban fognak ülni a férfi ölében, a mellüket a kiszemelt „áldozathoz” dörgölve, miközben várják a méregdrága koktéljaikat.
Ennél tovább azonban egy nyugati turista nem juthat Kabukichóban. Japánban tiltott a prostitúció, de a tokiói rendőrség ezt csak annyiban veszi komolyan, hogy nem hagyja a helyi lányokat idegenekkel lefeküdni. Bezzeg a japán férfiakkal… A hely tele van exkluzív szexklubokkal, ám ezek nagy része a jakuza irányítása alatt áll, és európaiként erősen korlátozott lehetőségekkel bírunk. Kabukicho azonban így is közkedvelt, ugyanis elképesztő éttermei vannak, melyek sokasága miatt a konkurenciaharc következtében egész olcsón (Japánhoz képest) tudunk nagyon finomakat enni és inni.
Aztán ott vannak a privát szobákban előadott sztriptízshow-k, a meztelen pincérekkel dolgozó teaházak, a masszázsszalonok, a peepshow-k, a pornószínházak vagy az ún. soaplandek, melyek különféle erotikus fürdetési szolgáltatásokat takarnak.
300 szexshop, 200 klub, 80 hotel és több száz bár és étterem, napi átlagosan 150 ezer látogatóval és jó közbiztonsággal. Ennek ellenére egy európai nő jobb, ha messziről elkerüli ezeket a helyeket, hiszen a jakuza- és triádtagok előszeretettel próbálják a klubjaikba csábítani őket munkaerőnek.
Bővebben »
| Amszterdam – De Wallen |
Amszterdam és a világ talán leghíresebb piros lámpás negyede több dolognak is köszönheti sikerét. A hely 500 éves történelme és az amszterdami óváros csatornákkal teli, lenyűgöző hangulata már önmagában turistacsalogató, de a holland kormány nem volt rest legálissá tenni a prostitúciót (kivéve az utcait) és a könnyű drogokat, ami együtt már sok – bulizni és ismerkedni vágyó – turistára volt elképesztően vonzó hatással.
Ma már ennek köszönhetően kb. 25 ezer prostituált dolgozik a városban, és ezeknek kb. a 75%-a Kelet-Európából költözött oda (a maradék Afrikából és a Távol-Keletről érkezett). Kérdés, hogy a helybéliek minderre mennyire büszkék, de most nem ez a főtémánk, hanem inkább az, hogy Amszterdamnak köszönhető az a ma már több más nagyvárosban is jelen lévő hagyomány, hogy a lányok piros lámpás kirakatokban ülve kelletik bájaikat és kínálják portékájukat, vagyis a testüket. Fényképezni szigorúan tilos! A lányok időnként akár a kirakaton át történő kopogással is próbálják magukra felhívni leendő ügyfeleik figyelmét.
A peepshow-k, szexszínházak (a Cassa Rosso a leghíresebb, ahol óránként új előadások kezdődnek), szexshopok és coffee shopok tömkelege mellett néhány egészen különleges helyet is találhatunk.
Itt található a világ legnagyobb szexmúzeuma, valamint a Banán bár nevű hely, amely a város legénybúcsúközpontja, ahol háziasszonyok szórakoztatják az egybegyűlt férfiakat. Akad itt csak nők számára nyílt szexshop, ahol el lehet kerülni a másik nem kínos pillantásait (jöhetnek be férfiak is, de csak a női partnerük társaságában), és a legextrémebb hálószobai ruházatot is errefelé érdemes keresgélnünk.
 |
| Gyakran láthatunk turistacsoportokat a piros lámpás negyed utcáin |
A De Wallen sok más piros lámpás negyeddel ellentétben nappal sem zár be, és gyakran láthatunk itt szervezett turistacsoportokat végigmenni a vörös kirakatokkal teli utcákon és sikátorokon, de az igaz, hogy a hely este tíz után van csak igazán formában, amikor a coffee shopokból a zene kihallatszik az utcára, a vörös lámpa fénye beragyogja a sikátorokat, és a hömpölygő tömeg elárasztja a negyedet. A közbiztonság kifejezetten jó, zsebelésnél komolyabb bűncselekmény csak elvétve fordul elő errefelé, ennek ellenére gyomorforgató egy élmény.
Infó: www.amsterdam.info/red-light-district »
| Párizs – Pigalle |
Ha egy város nem egy, hanem akár több piros lámpás negyeddel is rendelkezik, az sok mindent elárul. A francia fővárosban a Rue St. Denis-t is kiemelhetnénk, de sajnos nem ott található a világ leghíresebb bordélyháza és szórakozóhelye, a fényes múlttal rendelkező Moulin Rouge.
A Montmartre környékét már régóta különféle gyanús népek gyülekezőhelyeként tartják számon, és a környékről az a hír járja, hogy ha az ember errefelé vesz egy gyanúsan túlárazott üveg pezsgőt, automatikusan dukál hozzá egy lány is.
A szokásos peepshow-, szexshop- és sztriptízbártömegen kívül a Pigalle-t leginkább a kabarék (és természetesen a szexkabarék) világa különbözteti meg a világ hasonló negyedeitől. A franciáknál a prostitúció korántsem annyira megvetett foglalkozás, mint a világ más részein, sőt az örömlányok gyakran előadóművészként is komoly sikereket aratnak a negyedben, de ha valaki látta Baz Luhrmann Moulin Rouge című filmjét, annak mindezt nem kell bemutatni.
Errefelé a lányokat nem szorították bordélyházakba, így szabadon flangálnak az utcán a következő ügyfélre várva, de a hely nem csak a prostitúció paradicsoma. Olyan művészek laktak itt életük során, mint Henri de Toulouse-Lautrec, Vincent van Gogh, Pablo Picasso és Maurice Neumont, és a művészet jegyében itt is akad egy erotikamúzeum.
