Családépítés, álomépítés

Vannak tévéműsorok, melyekről a hozzám hasonló könyörtelen kritikus sem írhat rosszat. Láttam a kemoterápiától kopasz, halálra készülő, rákos kisfiú szemeit, és ettől kezdve nincs helye semmiféle bírálatnak, negatív kritikának. Adjanak neki, mindenki, amit csak tud – és ha egy tévéműsor így tesz, akkor én arról csak szépet fogok írni.

A Viasat3 műsora szokás szerint külföldi patent, és szokás szerint Magyarországon szerényebb, vékonypénzűbb, kisebb léptékű, mint az eredetije, A nagy házalakítás. Itt nem épülnek akkora hatalmas, többgenerációs családi házak, az első adásban például egy panellakást újítottak fel – de valahol ez teljesen logikus is, hiszen nálunk ilyen helyeken laknak azok, akik bajba kerültek. A koncepció pedig teljesen ugyanaz, mint az eredetiben: nehéz sorsú, rossz körülmények között élő családok otthonát teszik jobbá, szebbé, „otthonszerűbbé”.

Rögtön az első adás egy gyomros volt: soha nem akartam tudni, hogy milyen az, amikor mázsás súlyként nyomja egy családot az a szörnyűség, amit egy halálos betegség jelent. Az öttagú családban a legkisebb fiú, az ötéves Tancsa Peti daganatos betegséggel küzd – ez pedig az ultima ratio a történetben, ezzel lesz helyén a bemutatott közös imádkozás, ezért óriási ajándék a családnak az átalakítás idejére szervezett balatoni nyaralás.

A műsorvezető kiválasztását házon belül oldották meg, Nagy Sándort a Viasat3 autós magazinjából már ismerhetjük – Kate Endresz Roberts angol származású lakberendező és Ziszidisz Nikosz, egy generálkivitelező cég ügyvezetője tart vele a munkák során. A koreográfia eddig egyértelmű terv szerint haladt: rászoruló család bemutatása, balatoni nyaraltatása arra a hétre, amíg a lakásban vagy házban a munka folyik, a munka egyes fázisainak rövid ismertetése, majd őrült munka, kicsit tettetett (szerintem: fölösleges) aggódás a határidő miatt, aztán csoda és csoda, majd a meghatott család hazaérkezése.

Fotó: press.viasat.tv

A lényeg persze most is a részletekben ragadható meg. A nyolcadik emeleti panellakás erkélyére egy vidám, színes, kék „kapszulát” tapasztanak, amely egyszerre hat kifelé és befelé: széttöri a vonalas panelház reménytelen, uniformizált felületét, és a lakótelepen szokatlan csodaként pluszteret ad a bent lakóknak. Ez lesz a kis Peti kuckója, fénnyel és panorámával. A másik részben meg külön szoba az addig „ömlesztett” térben élő falusi fiúknak, más dizájn a kicsiknek, rockos kialakítás a nagyobbnak. A szűk panelben meg dafke tükrös gardrób anyunak… Olyan dolgok, amelyekről egyébként a pénztelen zöm legfeljebb álmodni szokott, vagy szomorúan átlapozni a postaládába bedobott katalógusban. Értsük meg, mit jelent az a mondat, hogy „ez az új asztalunk… elférünk mind az öten”!

Sőt, tegyünk egy hosszabb kitérőt is ebbe az irányba. Ezt a műsort ugyanis egyszerre szívvel és ésszel készítették, és a közösség épül általa. Legalább három háztömbnyi csak az első adásban is! Már sejtettem, amikor az öreg, sokat látott közös képviselőt kérdezgették a ház előtti játszótérről, hogy itt bizony „kijönnek a házból” a munkások, itt is lesz dolguk – és igen. Még a polgármester is ecsetet ragadott, mindenki összefogott, és egyúttal a játszóteret is szépen felújították.

Nem rontom el az ívet, ezért próbálom pozitívan megfogalmazni, ami erről eszembe jutott: remélem, ez a példa másoknak is megtetszik, és nem kell a Viasat3 kameráinak megjelennie ahhoz, hogy hasonló vállalkozásba kezdjenek. Remélem, erről „eszébe jut” sok utca és tér sok-sok lakójának, hogy van egy ráérő hétvégéje vagy két erős karja és egy doboz festéke, pár szerszáma, hogy valamit tegyen a közösségért, saját közös otthonukért. Sőt, úgy igazságos, ha inkább azzal kezdem: remélem, erről eszébe jut sok-sok polgármesternek, hogy talán az a tanulmány meg a reprezentáció nem is annyira fontos, és az árát rá lehetne költeni, mondjuk, a Margaréta utcai játszótérre, lehetne belőle új járda, sok virág, több lámpa, akármi. Remélem, példa lesz ez mindenkinek.

Maga a műsor egyébként a Viasat3-tól elvárt, minőségi képi világgal dolgozik, tényleg jó nézni, ami ott történik – de ez nyilván nem elválaszthatatlan a tartalomtól. Marhára nem érdekelne valami szokásos, sekélyes celeb vagy celebnő ennyi időn keresztül, legyenek bármilyenek is a sekélyességét ünneplő műsor fényei, színei és vágásai. Itt viszont jót tesznek, egy jó műsorban, amelyet mindenkinek csak ajánlani tudok. Azt ajánlom, hogy nézzétek, és még inkább azt, hogy ti is segítsetek.

Azzal kezdtem, hogy leszögeztem: nem vagyok hajlandó erről a műsorról semmi rosszat írni. Méltatlan, gonosz dolog lenne. Az első részben látott, rákos kisfiú, az ötéves Tancsa Peti az adás után egy nappal meghalt, életének utolsó napjaiban pedig a műsornak köszönhetően egy szép lakásban, boldogabb családdal élhetett.

Mikor? Hétfőnként (21.30), Viasat3.

Konzervatív gyilkosságokat! Agatha Christie mindig is az egyik legfontosabb érvem volt, ha azt kellett megindokolnom, hogy a hulláknak igenis helyük van a tévében. Ezt a missziót most a Story TV4 viszi. »

Tipp: a Hivatalos néző korábbi tévékritikáit összegyűjtöttük egy blogba. Itt olvashatod! »

Tévéműsor a neten: nlc.hu/tvmusor »