Ha csak azért nem, mert megírója túlélte azokat a testi-lelki megpróbáltatásokat, amelyeket az egyetemisták egyik tüntetését követően kellett elviselnie. Bátor/meggondolatlan fellépésének köszönhetően ízelítőt vehetett a hírhedt sah, Pahlavi még hírhedtebb, Evin nevű börtönének életéből, aminek fenntartását (az ott meghonosodott rabtartó-rabvallató módszerek meghagyásával együtt) az iszlamista „forradalmárok” is szükségesnek tartják. Sőt! A nőkre nézve még nehezítik is.
Mert Iránban – az iszlám kevésbé szimpatikus hagyományait követve – elképesztően nehéz élete van egy nőnek. Emberi jogaik minimálisra korlátozása mellet élik le – legalább is a nyilvánosság előtt – egész életüket. Aki pedig börtönbe kerül, az már csak látszatjogokra számíthat. Teste, lelke, puszta élete egyaránt kiszolgáltatottá válik. Ennek megéléséről tudósít Zarah, a kurd leány, aki szívből bánja, hogy egykor, úgy másfélezer éve az arab hódítók az iszlám siíta változatának átvételére kényszeríttették az ősi perzsa zoroasztrikus vallás követőit. A siíta moszlimok ugyanis radikálisabbak az inkább csak Mohamed tanácsait követő, egyébként számbeli fölényben lévő szunnitáknál. (A két irányzat közti különbséget mindenki érzékelheti, aki mohamedán országban jár.) Zarah megalázva, összetörve, megverten kerül ki a börtönből, hogy aztán a világ elé tárja a gyalázatos bánásmód minden részletét. Számomra mégis az a legnagyobb tanulsága beszámolójának, hogy indulatos bosszúvágy helyett az erkölcsi emelkedettség, a jó győzedelmébe vetett hit fölénytudata vezérli.
Zarah Ghahramani (és Robert Hillman): Vallomás korbácsütésre
Fordította: Rét Viktória
Kiadó: Kelly Kft. Kiadó, 2010
Rendeld meg a Polc.hu-n! »
