 |
| Katt a képre, és rendeld meg! |
Aki olvasta Don Winslow-nak a kiadónál megjelent korábbi műveit (Drogháború, Bobby Z halála és élete), azt olyan nagy meglepetés nem érheti. Ugyanis egyrészt a mester folyamatosan ugyanarról ír: az USA déli része, illetve Dél- és Közép-Amerika, szigorúan a drogkereskedelem vonatkozásában. Másrészt a történetei pont olyanok, mint az életnek ez a szegmense: mocskosak, véresek, brutálisak.
Harmadrészt pedig a srác nagyon jól ír – jók a sztorik, a szereplők, a dumák. Sőt utóbbi kapcsán megjegyezzük, jók a fordítások is, hisz amikor egy bunkó drogkereskedő nagyon dühös, nem olyanokat szokott mondani, hogy „adta-teremtette” meg „a mindenségit, de dühös vagyok” – mint a keradókon futó hasonló tematikájú filmek szinkronjában –, hanem nagyon csúnyákat. Szóval ez sem az a kifejezett pöttyöskönyv, de nem is ezt várjuk.
Ja és a sztori? Egy mexikói drogkartell főnöke megrendült pozícióját megerősítendő úgy dönt, hogy kicsit átrendezi a piacot. Például ráveszi azt a két helyes amerikai srácot, hogy innentől kezdve ne független „üzletemberként”, hanem neki dolgozzanak. De ők nem akarnak. És ebből lesz egy kis véres kalamajka.
Don Winslow: Barbár állatok (Agave Könyvek)
 |
| Katt a képre, és rendeld meg! |
Raymond Khoury is olyan szerző, akitől már olvashattunk egy ütős opust: Az utolsó templomos lovagot. Ami persze a szokásos, napjainkban játszódó „hajsza a templomosok kincse után”-típusú történet, a szokásos történelmi betétekkel. Ezek után ő sem okozhat már nagy meglepetést. A Menedék is egy ilyen történet. Ha azt mondjuk, hogy igencsak az elején felbukkan St. Germain gróf alakja, akkor a művelt nagyközönség már tudja is, miről van szó. Aki mégsem ismerné a legendás grófot, annak elmondjuk: a XVIII. század második felében Párizsban élt híres alkimistával legutóbb a XX. század elején véltek találkozni néhányan…
Tehát az ősi titok itt természetesen az örök élet elixírjének receptje, ezt üldözik szerte a világban. A szokásos brutális módszerekkel, hisz aki az örök életre – vagy épp a templomosok legendás, mérhetetlen kincsére – hajt, annak semmi sem drága.
Természetesen a szokásos történelmi betétekkel… Mondhatni, az ötlet pont annyira nem eredeti, mint Az utolsó templomos lovagé, viszont a megvalósítás épp annyira érdekes, mint a fenti esetben.
Raymond Khoury: Menedék (GABO)
Palahniukot sem kell külön bemutatni. A Harcosok klubja óta nagyon divatos író. De az Altató még tőle is sokkoló. Kezdjük az utószóval: ebből kiderül, honnan származik a regény alapötlete. Palahniuk élete egy pillanatában abba a helyzetbe került, hogy maga dönthetett egy ember életéről. Tudniillik ő dönthette el, hogy kivégezzék-e apja gyilkosát… És ez arra késztette az írót, hogy elgondolkodjon: milyen félelmetes dolog is az, ha az ember életekről dönthet. És ebből kerekedett ki a regény, amelynek hőse egy újságíró, aki rájön: aki elolvas egy bizonyos gyerekverset, meghal. Persze nem megy ki a vers a fejéből, úgyhogy az is kiderül: ha csak rágondol valakivel kapcsolatban, az illető azonnal meghal. És innét kezdődnek a hihetetlen kalandok, hisz ez olyan hatalom, amivel neki is meg kell tanulnia élni…
Chuck Palahniuk: Altató (Cartaphilus)
Na, ez meg az a könyv, aminél egy kicsit bajban vagyunk, hogy mennyit árulhatunk el. Igaz, aki nem teljesen hülye, az a címből meg a sztori elejéből úgy nagyjából a 20. oldal magasságában összerakja, hogy mi lesz a poén – úgy a 200. oldal környékén. De az az érdekes, hogy ettől függetlenül végig kifejezetten izgalmas ez a kötet. Mondjuk legyen a hivatalos verzió: egy sorozatgyilkos szedi áldozatait New Yorkban napjainkban. De belekeveredik a sztoriba egy VIII. századi angliai apátság is. Meg egy vegasi szerencsejátékos, a titokzatos 51-es körzet, pár régész, néhány FBI-ügynök, sőt még Churchill is, aki itt és most nagyon gonosz.
Glenn Cooper: Holtak könyvtára (Geopen)
|
|
Ez az a könyv, amiből lett a film, amit még mindig tolnak a mozikban. Nem kis sikerrel. Ehhez képest a könyv sem rossz. Sőt kifejezetten jó. És még csak nem is ugyanaz a történet. Vagy legfeljebb nagyon nagy vonalakban. Itt is van Olaszország meg a magát ott meghúzó, valamilyen sötét üzletben utazó, de amúgy nagyon szimpatikus amerikai (bocs, ha láttad a filmet, akkor neked elmondjuk: igen, az üzlet az, ami ott), aki elvállal egy utolsó megbízást. Csak közben gyülekeznek a feje fölött a fekete fellegek, és ezt ő érzi is. Mindebből úgy tűnhet, hogy ez egy kifejezetten pörgős „akciókönyv”. De nem. Ez inkább egy lassan kibontakozó, mégis nagyon olvasmányos thriller. Ami, még egyszer mondjuk, ahhoz elég más, mint a film, hogy érdemes legyen annak is elolvasnia, aki a moziban már látta az utóbbit.
Martin Booth: Az amerikai (Atheneaum)
 Harry Potter majdnem utolsó kalandjaUgyan a forgalmazók a héten négy filmet is csatasorba állítottak a varázslótanonc hat és feledik kalandja mellett, de ettől még tény: november utolsó hétvégéje csakis és kizárólag Potterről szól majd. » |
