 |
| Frizuráról és születésről – a fák között |
A tengeri emlősök a bajszukkal a víz áramlásának legfinomabb változásait is észlelik. Amikor halakra vadásznak, nem a szemüket használják a zsákmány helyének meghatározására, hiszen az Északi-tenger nem épp a legáttetszőbb és legvilágosabb tenger.
Amikor egy nagyobb hal elúszik a közelben, akkor a mozgásától kicsit megkavarodik a víz. A fókák ezt meg tudják különböztetni a szokásos vízáramlatoktól, és elindulnak, hogy megfogják és megegyék az okozóját. Azt persze nem tudhatják, hogy végső soron megéri-e elindulni a mozgás irányába, de többnyire nem maradnak hoppon. A Journal of Experimental Biologyban megjelent tanulmány szerint speciálisan kiképzett fókák még a különböző evezők formáit is meg tudták különböztetni egymástól, pusztán a bajszuk segítségével. A Rostocki Egyetemen pedig jelenleg két olyan fókával hajtanak végre kísérleteket, akik az orrukkal megnyomnak egy gombot, ha felismernek egy bizonyos alakzatot a vízben. Ők ezeket az úgynevezett hidrodinamikai ujjlenyomatokat bekötött szemmel is képesek észlelni.
