Jól látom, hogy a fellépők között nincs túl sok harminc év feletti? Könnyen ki lehet öregedni ebből?
Szása: Leginkább attól függ, hogy milyen zsánerben dolgozunk. Közülünk nagyon kevesen vannak harminc felettiek, mert a mi előadásunk különösen igényli a tökéletes erőnlétet. Fiatal korunk ellenére azért már van rutinunk. Én itt voltam már a 2003-as előadáson is, Aliz és Dima pedig 2007-ben is léptek már fel Budapesten a darabbal.
| Fotó: fnc.hu |
Sokat változott az előadás 2003 óta?
Szása: Persze, sokat fejlődött. Szerintem egy előadásnak folyton mozgásban kell lennie. Mindig változnia kell ahhoz, hogy izgalmas maradhasson. A legnagyobb fejlődés a díszletek kidolgozásában és az új, jó nevű jelmeztervező által megalkotott fellépőruhákban figyelhető meg, de új technikai lehetőségeink is nyíltak meg azóta, amikkel szintén éltünk.
A műsornak nincs egy konkrét sztárja, hanem mindenkinek megvan a maga öt perce a show-ban. A cirkusz világában nem működik a sztárrendszer?
Aliz: Nálunk nagyon meg vannak osztva a szerepek, és nincsenek főszereplőkre kiélezve. A cirkusz világában nincsenek világsztárok. Nincs olyan név, amitől egy műsor kiugróan sikeres lesz. Mindenki ott segít be a show-ban, ahol csak tud.
Mennyi ideig tart egy ilyen kétórás show begyakorlása?
Dima: Az egyéni számok begyakorlása évekbe telik, de maga a produkció koreográfiája három hónap alatt állt össze. Ez alatt kötöttük össze a különféle egyéni és csoportos mutatványokat. Ez soknak számít a cirkusz világában.
A krokodil és az óriáskígyó nehezen idomítható?
Dima: Nemhogy nehezen, hanem egyáltalán nem idomíthatók. A hüllők abszolút csak ösztönszerűen működnek. A krokodillal az volt a szerencsém, hogy olyan fiatalon kaptam, hogy emiatt rendkívül nyugodt és könnyen kezelhető. Giana hálásabb partner is a pitonnál. Kígyóból kettő is van, de az egyik most épp kicsiket vár, ezért addig a kisebbikkel lépek fel.
Hogy lesz valakiből cirkuszi akrobata?
Dima: A véletlen műve volt. A sportakrobatika világából érkeztem. A nyári szünetben egy barátom hívott el a cirkuszba, ahol láttam egy akrobatikus-gördeszkás produkciót, amit kipróbáltam. Jól sikerült, ezért felvettek oda dolgozni. Az már szinte véletlenül jött, hogy akrobataként kígyókkal és krokodillal kell együtt dolgoznom…
Aliz: Én ritmikus gimnasztikát sportoltam. Anyukám volt az edző. Egy cirkuszban láttam egy gumilány-produkciót, ami megtetszett, és úgy éreztem, én is meg tudnám csinálni. Beiratkoztam egy artistaképzőbe, ahol a képességeimet továbbfejlesztettem és onnan kerültem a társulathoz.
Szása: Nekem nem volt választásom. A szüleim cirkuszosok, tehát szinte megörököltem. Ha valaki cirkuszi környezetben nő fel, és minden nap műsort lát, ez jelenti számára a normálisat, és a fellépők lesznek a példaképei. Én sem akartam tűzoltó vagy rendőr lenni, hanem inkább légtornász vagy zsonglőr.
| Dima, a hüllőidomár előadás alatt Fotó: fnc.hu |
Gyakran hónapokra elkerültök otthonról. Nincs honvágyatok?
Aliz: Gyakran vágyom haza.
Szása: Nekem nincs. Én itt otthon vagyok. (Nevet.)
Dima: Az utazás az otthonunk.
Folyton úton vagytok. Hogy lehet így ismerkedni? A kapcsolatok java a társulaton belül születik?
Szása: Nekem szerencsém volt, mert én már a párommal érkeztem. A feleségemmel és a gyerekemmel vagyok itt.
Aliz: Meg lehet ismerni valakit a cirkuszon kívül is, és ilyenkor az a nagy kihívás, hogy hogyan lehet meggyőzni azt a fiút arról, hogy utazzon velem tovább. De meg lehet. (Nevet.) Én így csináltam.
Dima: Én egyelőre élvezem a szingli lét előnyeit.
Jelent extra nehézséget az, hogy ez nem egy hagyományos cirkuszi előadás, hanem egy vízicirkusz?
Aliz: A legnagyobb problémát a színpad mérete jelenti. Míg egy hagyományos előadáson kb. tizenhárom méter a porond átmérője, addig itt gyakran öt-hat ember is ennek a negyedén kénytelen elférni a medence miatt. A kisebb terület nagyobb precizitást kíván. Folyamatosan vizes a színpad, ezért a csúszás lehetősége is folyton fennáll.
Alapkövetelmény, hogy a társulat vezetője is fellépjen a társulatával, vagy ez csak így alakult?
Szása: Én is csak egy artista vagyok a társulaton belül, mint mindenki más, de nálunk Oroszországban az a hagyomány, hogy a legfelelősségteljesebbnek vagy legrangosabbnak ítélt artistát szokták felkérni a társulat felügyelőjének. Ez nem egy önálló munkakör, csak egy pluszfeladat.
Ha nem tévedek, a világ cirkuszosainak kb. 60%-a oroszokból áll. Ennyire a véretekben van a porond világa?
Szása: Az orosz kultúrában a cirkusz elismert, támogatott és szeretett művészeti ág. Több mint negyven kőcirkuszunk van az országban. Nagyon sok az élsportolónk is, akik közül az aktív pályafutásuk befejeztével jó néhányan cirkuszokban próbálnak meg elhelyezkedni. Nagyon sokan mennek el a Cirque du Soleilbe is dolgozni.
A hagyományos cirkuszoknak nagyon meg kellett változniuk a Cirque du Soleil látványcirkuszának óriási sikere miatt?
Dima: A két dolog más, mert míg Oroszországban a legkeresettebb produkciók még mindig a bohócok és az állatidomárok, addig Amerikában leginkább a speciális artistamutatványokra vevő a közönség. Nálunk nagyon fontosak a gyerekközönség igényei, de a trend abba az irányba mutat, hogy megéri egyre inkább a felnőttekre koncentrálni.
| Yana Sevcsenko társulatát augusztus 28-ig lehet megtekinteni a Fővárosi Nagycirkuszban. A cirkusz művészeti vezetője, Kristof Krisztián elmondta nekünk, hogy a darabot a vízicirkusz jellege miatt Európában nagyon nehezen tudják turnéztatni, mivel nagyon kevés olyan kőcirkusz van a kontinensen, ami technikailag be tudná fogadni ezt a látványos show-t. Kétszáz köbméter víz elhelyezése, szűrése, tisztítása és cseréje, valamint 42 ember elhelyezése nem kis feladat. A Fővárosi Nagycirkusz a vizet a Széchenyi fürdőből kapja. A Káprázat és csoda előadás igazi sikersztori, ami 2003 és 2007 után még mindig a cirkusz legnépszerűbb show-ja. Mindez azért is fontos, mert a Nagycirkusz is egyre kevesebb állami támogatáshoz jut, ezért nagyon fontos számára, hogy az előadásai minél szélesebb közönséget érdekeljenek. |