 |
| Kicsi, de erős – weboldalak gyerekeknek |
Ezt bizonyítandó összeszedtük a dobogós hátraarcokat – azokat az eseteket, amikor egy sikeres sorozat szereplője egy új szériában egy egészen más figurát vitt sikerre. Az alábbi példákban két dolog közös: egyrészt az említett színészek első nagy tévés sikereiket mind egy-egy homoszexuális karakter megformálásának köszönhették, másfelől viszont mindannyian képesek voltak eztán egy teljesen más figurát is hitelesen és sikeresen eljátszani egy teljesen más típusú szériában.
1. Gátlásos, meleg temetkezési vállalkozóból brutális tömeggyilkos
Talán csak a belső tusa az, ami Michael C. Hall aktuális sikerszerepét, Dexter Morgant összeköti a temetkezési vállalkozóval. A sorozat címszereplőjeként Hall teljesen maga mögött hagyta a halovány, visszafogott, érzékeny David Fishert. Jó tíz-tizenöt kiló izmot pakolt magára a szerep kedvéért, a napfényes Miamibe illő szín érdekében pedig vastagon szét van kenve barnító krémmel. Ja, és itt nem temet, hanem öl: a napközben rendőrségi vérnyomelemzőként dolgozó, pszichopata Dexter éjszaka a Sötét Utazó képében vadássza le és darabolja fel azokat a bűnözőket, akiket rendőri munkája során nem tudott elkapni.
2. Meleg tinédzserből egy gyilkos motoros banda alvezére
Ehhez képest kellett totálisan megújulnia a Sons of Anarchy című sorozatra – a szériát egyébként a magyar RTL Klub évekkel ezelőtt megvásárolta, azóta is dobozban pihen, kell a hely Alekosznak, ugye. A Charming nevű kisvárost irányító motoros banda alvezéreként, Jax Teller szerepében már egy vérbő heteroszexuális karaktert látunk, aki tucatszám falja a nőket (ha épp nincs együtt gyerekkori szerelmével), hasonló számban öli a rivális motoros banda tagjait, illetve bárkit, aki a szeretteire támad. Írországba szökik elrabolt gyereke után, és még az IRA se állhat az útjába.
3. Leszbikus kiállításszervezőből tökös rendőrfőnök
Ugyanakkor A fiúk a klubból leszbikus „tükörképe”, a The L Word Beals számára egy újabb kultpozíciót hozott. Nagyon erős alakítást hozott a harmonikus, kvázi hagyományos párkapcsolatra törekvő, de időről időre megingó Bette Porter szerepében. A művészeti központot vezető, hét év együttélés után egy kihűlő kapcsolatban küszködő, párját megcsaló, gyermekét elveszítő leszbikus nő rengeteg lehetőséget adott egy teljesen új profil felépítésére.
Ehhez képest teljesen új irányt jelenthetett volna a The Chicago Code, ahol Jennifer Beals a város első női rendőrfőnökeként egy nagyon tisztességes, nagyon erős és hatalmas harcokat vívó figurát kezdett el felépíteni. A Kemény zsaruk alkotójának sorozata azonban a kiváló színészi teljesítmények ellenére nem hozta a csatorna által elvárt számokat, ezért több évadot már nem rendelnek be belőle. Ugyanakkor nem lennék meglepve, hogy Glenn Close után immár Beals lenne a másik evidens, első gondolata a sorozatkészítőknek, ha egy igazán tökös női szereplőre van szükségük.
A fenti példák rengeteg mai színészt „nyugtathatnak meg”, hogy kellő tehetséggel és szorgalommal bármilyen skatulya széttéphető. Most és a közelmúltban is sok színész visz ilyen szerepet – csak párat említve: a fiatalok körében népszerű Skins (Spanok) című sorozatban Maxxie Oliver figurája lett „kultmeleg”, a Gossip Girlben Eric van der Woodsen játszik saját kapura, az RTL-en most is futó Grace Klinikában pedig a leszbikus vonal erős. Az őket alakító színészeknek az a dolga, hogy a következő szerepükben is hasonlóan erős és megjegyezhető alakítást nyújtsanak, és akkor ugyanúgy elhisszük nekik a most bemutatott véres hentesmunkát, mint az előző szerepben a szűk kis pólókat és melegbáros flörtöket. Nekünk meg annyi a feladatunk, hogy elég okosak, nyitottak és elfogadók legyünk.
