Először is szeretném leszögezni, hogy nem vagyok műkörömfasiszta: aki szereti, hordja. De mint mindennek, ennek is megvan a társadalmilag elfogadott, kulturált formája, és a hegyes, csicsás, flitteres-glitteres műköröm nem tartozik ezek közé. Ha akad olyan, aki a töltött káposztát hupilila körmökkel szereti tekergetni, ám tegye. Sőt, felőlem még az is oké, hogy hosszú, színes, ne adj’ isten, csillámos, na de a tűhegyes körmöket valahogy nem veszi be a gyomrom. Főleg akkor nem, ha extra díszítésként még néhány futtatottarany medál is fityeg rajtuk. Számtalan kérdés merül fel bennem. Hogyan lehet nyomkodni a telefon gombjait ilyen körmökkel? Hogyan lehet fület vakarni? Hogyan teszed tisztába a gyereket? Tudsz pattanást kinyomni vele? És a pasid háta nincs tele sebekkel egy vadabb éjszaka után? És a sort még folytathatnám pikánsabb területeket érintő, hm, kérdésekkel is…
Hogyan lett divat belőle? Sosem fog kiderülni, de gyanítom, hogy volt egyszer egy műkörömgyár, ahol az esti műszakban elromlott a reszelőgép, és mire a kókadt munkás magához tért, a gép már legyártott
12 330 tűhegyes körmöt. A láthatóan selejt terméktől valahogy meg kellett szabadulni. Kidobni válság idején? Na, azt már nem! Vegyünk inkább rá néhány körmöst, hogy lelkesen vásároljanak a legtrendibb és persze legolcsóbb körmökből néhány raklapnyi készletet. Aztán keressünk egy-két kitűnő stílusérzékkel felszerelt celebet, akik ingyenkörmökért cserébe népszerűsítik a világ legrondább fazonú műkörmét. Valahogy így kezdődhetett a hegyes körmök fényes karrierje. De vajon miért jó?
Életem nagy körmös kérdéseivel megtaláltam az egyetlen olyan ismerősömet, aki az úgynevezett „stiletto” köröm elkötelezett híve. Hosszasan bizonygatta, hogy neki bizony még a négycentis körmök sem okoznak fennakadást az életében. Sőt, szerinte kimondottan nőies. Már majdnem elhittem mindezt, mikor egy héttel később beragasztott ujjal érkezett meg a találkozóra. Leszakadt a színes, hegyes csoda, magával rántva a köröm nagy részét és a büszke tulajdonos hatalmas lelkesedését a boszorkánykörmök iránt. Nincs mit tenni, beakadt. Hogy hova, sosem derült ki, talán tudni sem akarom. A lényeg, hogy úgy látszik, borulnak a karom rajongói klubjának elméletei. A lány azóta megtért, és hosszú évek, valamint egy hét üvöltés után belépett a „saját körömmel is lehet boldog az élet” szektába, és porcelán helyett ismét szaruval bíbelődik, ráadásul most a legnagyobb rajongója a natúrszíneknek.
Az ő története azonban a lényegen egyáltalán nem változtat: a hegyes műköröm a női kezek ellen elkövetett eddigi legnagyobb bűn, nem szép, nem szexis, és még csak nem is praktikus. Te mit gondolsz?
