Nagy kihívás, hogy a nyáron átalakuló rutinokra (később kelünk, nyaralni megyünk, dafke nem nézünk izzadó politikust vagy szakításáról mesélő Kiszel Tündét) hogyan reagáljon a tévé. A jellemző válasz általában az, hogy „utánunk jönnek”. Kiköltöztetik a reggeli stábot a Balatonhoz vagy valamelyik fővárosi strand mellé. Idén a TV2 volt a legvisszafogottabb, és bár Gombos Edinával és Joshival feljebb nyomta az ezo-bulvár életérzést, de legalább maradtak a négy fal között. Pedig évekkel ezelőtt még jóval bevállalósabbak voltak: Lazac című reggeli műsoruk nyárra kitelepült a strandra, és egy pattanásig feszülő bikini adott választ arra a kérdésre, hogy miért is alkalmazták Konta Barbarát (leánykori nevén: Hoffer Eszter) műsorvezetőként. Arra az ivarérett férfilakosság nyilván kevéssé emlékszik, hogy a beszélgetésekben milyen kérdések hangzottak el (például a szintén fürdőruhás Keresztes Ildikóhoz), és ugyanígy senki nem arra figyelt, hogy milyen időt jósol Gaál Noémi, mivel utóbbi hölgy szintén bikiniben mondta, hogy anticiklon meg párás légtömegek.
A Mokka most mindenesetre maradt stúdióműsor, és az RTL se vállalt akkorát, mint a hőskorban, mikor a Beach House volt a nyári bázis, ahol Csonka Pici interjúvolta a betyárruhában izzadó lecsófőzőket. Inkább sokadjára is „bementek a villába”, az Alekosz után és a VV5 előtt üres udvaron folyik a nyári hangulatkeltés.
A nagy váltást az MTV vállalta be, ahol a közszolgálati kanyarok után kapcsolják a Balatoni nyár című produkciót; Jegyes Tóth Kriszta és Gundel Takács Gábor, Nagy Judit és Menczer Tamás, valamint Novodomszky Éva és Gaskó Balázs párosa viszi a műsort. A pár napja kézhez kapott sajtóközleményük szerint „egy hét alatt összesen 3,5 millióan találkoztak a műsorral, vagyis a magyarok több mint harmada már belenézett az adásba”. Nem akarnék belebonyolódni a nézettségmérés szakmai kacskaringóiba, de ugye, az azért mindenkinek világos, hogy egy hét nézőit nem lehet így összeadni, azaz nem valószínű, hogy minden egyes nap új és új emberek kapcsoltak oda. Mert ilyen alapon, ha a kedvesem ezen a héten minden reggel szerelmet vall nekem, én is állíthatom, hogy vasárnapig hét nő szerelmesedett belém…
De nézzük, milyen is ez a „milliók által nézett” műsor (mely ha valóban ilyen számokat hozna, akkor vagy nyolc éve a legnézettebb saját gyártású közszolgálati produkció lenne).
Van ugye ez a sajátságos helyzet, hogy a fővárosi műsorkészítő hölgyek és urak „lejönnek” a Balatonra, és belekapaszkodnak abba, ami a legfeltűnőbb nekik, vagy amit már Budapesten eldöntöttek, hogy „na, akkor ez a Balaton, ilyen a nyaralás”. A nívót az egyik legutóbbi adás frappáns bevezető kérdése is jól jellemzi: „Milyen halakat lehet itt a halboltban kapni?” Lerágtam a körmömet, hogy megtudjam… ti se haljatok meg bután: a balatoni halboltban balatoni halakat lehet kapni. Hiba, ha playbackelő musicalházaspárral nyitunk, és képtelenek vagyunk meghaladni az „és még mit lehet a parton főzni” klisét. Persze a műsorvezető az egyik kukta, mert az olyan személyes és frappáns volt már 1982-ben is. Meg jöjjön egy borász, kukkantsunk be egy tájházba, közte egy potenciafokozó reklámmal és nyakkendős hírolvasóval, vitorlázzunk, random, másodvonalas celebek (akik néha főznek is), végül pedig egy jó kis playback dixieland. Bár az intendáns, Rákay Philip nyilatkozta, hogy véget vetnek a háttértévézésnek, ezt most aztán mindenki nézni fogja, aktívan. Adódik a kérdés: ki az a mindenki? Mert a jelek szerint ez csak háttérzaj, abból is a hamisabb fajta, mivel nem rólunk szól.
Az az életérzés ugyanis, ahogy a Balatoni nyár rácsodálkozik a nyaralásra, nem a többségé. A vitorlázós-borszakértős vonalat élből zárja ki a zöm pénztárcája és/vagy nyaralásról vallott elképzelése, és legyünk őszinték egy pillanatra a zenei betétek kapcsán is: nem akkor szoktuk hanyatt-homlok száz méterekkel arrébb pakolni a törölközőt, mikor a fővárosi művész urak rázendítenek a strandhaknikra? Oké, nem muszáj a csepeli panelek tövében futkorászó kulcsos gyerekekkel nonstop szocioriportokat adni (bár néha az is beférne a déli lankákon érlelt prémium borok és főzőcskéző Andy Vajna közé), de valamit a valóságról, mégis, nem kéne? Kinek szól a bennfentes és feszt nyomatott vitorlásblokk ott, ahol a túlárazott vízibiciklire se fizet be a többség? Kinek és mit üzen a procc jachtkikötő a szabad strandot vadászók országában?
Mindezek mellé pedig klisék, megúszós megoldások, a századjára is feltett kérdésekre századszor is ugyanazt a választ kapó műsorvezetők („felhevült testtel a hideg vízbe”, „akkor jó a halászlé, ha”). Ez a tévé kétszeresen is megbukott közszolgálatból, mert sem a szakmát, sem a valóságot nem szolgálja a Balatoni nyárral. Talán majd jövőre.
