Agyaghadsereg – a világ egynyolcadnyi csodája

A világ legtöbb csodáját – például a gízai piramisokat vagy az alexandriai világítótornyot – bajos lenne Magyarországra szállítani, tán még Pheidiasz Zeusz-szobrával lehetne próbálkozni. Épp ezért értékelnünk kell, hogy a virtuális nyolcadikat – legalábbis annak egy részét és másolatban – most megtekinthetjük Budapesten, a VAM Design galériában. És mivel legutóbb, amikor arra jártunk, kilométeres sor kígyózott előtte, most már mindenképp be akartunk jutni.

A kiállítás értelmezéséhez jól jön egy kis kultúrtörténeti műveltség. Nekem például fogalmam sem volt róla, ki volt Csin Si Huang-Ti és most sem állítanám, hogy tudásom most már stabil, de legalább a korra, a helyre és a császár személyiségének egy kis részére rálátást kaptam.

A háttér-információk lényege, hogy ez a bizonyos kínai császár, aki a Kr. előtti harmadik században uralkodott, még mielőtt meghalt volna, olyan síremléket kanyaríttatott magának, hogy Zámbó Jimmy is megirigyelte volna. Mondjuk az ilyenfajta megalomán síremlék-építési szándék nem ritka a történelemben, gondoljunk csak a piramisokra. Itt viszont teljesen más a kivitelezés, ugyanis az volt a koncepció, hogy miután a császár távozik az örök vadászmezőkre, szüksége lesz védelemre, hiszen ki tudja, milyen ellenség várja őt a túlvilágon. Így hát szükségesnek látta, hogy mintegy kétezer katonát állítson a sírja mellé. Régebben persze simán előfordult, hogy a különböző uralkodókkal együtt kellett meghalnia a munkatársak és alattvalók tetemes (khm) részének is, de valószínűleg ekkora mészárlást a jámbor kínai soknak tartott, ezért döntött az agyag mellett. A díszkíséret mindenesetre – úgy látszik – szolgálati ártalom, lépjünk túl rajta. Szóval a sok ezer, színesre festett anyagkatonából ezúttal láthatunk hozzávetőleg százat. Plusz még kígyósárkányt, pár lándzsahegyet, agyaglovakat és bambuszrudakat (ezek üregessége szimbolizálja az üresség által elérhető teljességet – gyorstalpaló taokurzus), illetve a minden ókori kiállításon nélkülözhetetlen tálakat és köcsögöket (nem káromkodom).

Bár a kiállításon vetített kisfilm hangsúlyozza, hogy Csin Si Huang-Ti mennyire gonosz volt, a hadsereg láttán ezt nehéz elhinni. Mutassanak nekem bármilyen uralkodót, aki kétezer évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy ugyan, elég lesz egy egyszerű polgári temetés is, és ha lehet, égessék el és szórják szét a hamvait. Másképp gondolkodtak a halálról (nyilván az életről is). Csin – ha nevezhetem így, mert a Si Huang-ti csak annyit jelent, hogy első császár – egyrészt félt a haláltól, másrészt nagy reményeket táplált az örök élettel kapcsolatban. Ezt nem vetném a szemére, sok-sok századdal később is vagyunk ezzel így jó néhányan. Ő csak annyiban különbözhetett a többiektől, hogy császár volt, azaz saját állítása szerint istencsászár, úgyhogy megvoltak az eszközei arra, hogy amennyiben létezik túlvilág, illetve halhatatlanság, akkor ő biztosan ne maradjon ki a buliból. Manapság, aki rokoni kapcsolatot akar felmutatni Istennel, azt betolják egy zárt osztályra. Csin korában azonban ezek a dolgok kevésbé voltak egyértelműek. Megint csak a fáraókkal kell példálóznom: ők talán némileg szerényebben, mégis szentül hitték, hogy isteneik földi helytartói. Nincs ebben semmi különös. Talán mi is ilyesmit hinnénk, ha hirtelen nyakunkba szakadna egy egész birodalom tizenhárom évesen, ahogyan Csinnel történt; én legalábbis biztosan isteni közbenjárásra gyanakodnék.

A katonáknak ijesztőknek kellett lenniük, hogy elriasszák a potenciális földi és túlvilági ellenséget. Azok is. A mai ázsiaiaknál jóval nagyobbak, vagy kétméteresek, miközben annak idején egy jól fejlett ember is csak nagyjából 150 centi volt. A festék persze leporladt róluk, amint kiszedték őket a többméteres földréteg alól, úgyhogy mind egyszínű. Viszont többféle testtel és nyolcféle fejformával dolgoztak rajtuk a „felkért” művészek, akik utólag még egyéni arcvonásokat is kialakítottak rajtuk. Van kerek arcú és jóllakott hivatalnokra emlékeztető katona meg sovány, bajuszos és ijesztő szúrós szemöldökű. A VAM-ban szépen felsorakoztatták őket egy bemélyedésben, úgyhogy felülről lehet rájuk tekinteni, miközben a fénypászma mindig azt a figurát világítja meg, akiről a mikrofonban beszélnek. Az előadás viszont főképp arról szól, hogy hány ember életét keserítette meg Csin.

Ami az ázsiaiakat illeti, nemrég a „Bodies” című kiállítást (távol-keleti hajléktalanok és börtönben meghalt emberek preparált holttesteit) láttam ugyanitt. Ahhoz képest ez azért elég harmatos, még ha a világ nyolcadik csodája is.

Az első kínai császár agyaghadserege
VAM Design Center
1061 Budapest, Király u. 26.
Megtekinthető szeptember 18-ig, minden nap 9–19 óra között
Hétköznapi jegyárak: felnőtt: 2500 Ft, diák/nyugdíjas: 1500 Ft, családi: 6000 Ft
Hétvégi jegyárak: felnőtt: 3500 Ft diák/nyugdíjas: 1900 Ft családi: 8000 Ft