Van 3 szép gyermekem, akiket este néha nehézkes lefekvésre bírni („Még egy mesét, egy legutolsót…”). Mint minden gyerek, ők is imádják, ha viccelődnek velük. Az esti lefekvés ugyan nem vicc, de azért faragnál egy rímet az ágyba küldésükhöz? Nándi (7), Sára(4,5), Noémi(2). (adsza)
Szia! Örülök, hogy ADSZA véleményemre! 🙂
Nándi, Sára, Noémi! Húzzatok az ágyba!
Hagyjatok még némi életet ma anyukába’!
Pelenka fel, villany leó, plüssmaci a marokba!
Elalszik, lám, anyuka is, szegényke egy sarokba’.
Én még emlékszem, mikor Mézga Aladár szinkronhangja voltál. Még soha nem jutott eszedbe, hogy jó lenne újraéleszteni ezt a rajzfilmsorozatot? (duma)
Mézgáék ma? Félek, az történne, mint a Tanú című film folytatásával. Egy indulatos és megosztott országban soha nem tudna olyan sikeres és elfogadott lenni, mint volt akkor, amikor csak egy ellenséget látott maga előtt a társadalom, az egykori állampártot. Mézgáék a tipikus pesti kisembert jelenítették meg humorosan, amelyben sok közös vonást találhatott minden család. Ma minden család másként látja a világot, és csak feszkó lenne, hogy miért pont ilyen is ez a Mézga család?!
Volt úgy, hogy elkezdted írni a dalszöveget, de aztán egy pillanat alatt elszállt az ihlet és nem tudtad folytatni? Olyankor mit csinálsz? (duma)
Ha elszáll az ihlet, otthagyom a laptopot, amibe írom a dalszöveget, és visszatérek később, próbálgatom, kínlódok. Ha akkor se megy, pár napot kihagyok, ha lehet. Ha nem lehet, mert időre kell kész lenni, akkor nincs alvás. De nem biztos, hogy akkor jó lesz.
Melyik ötletedre, munkádra vagy a legbüszkébb? (jtfun80)
Mindig az aktuálisra, mert abban még friss a küzdelem emléke, és benne lüktet még a friss energia. De szeretem a Dzsungel könyvét, mert szinte időtlenül hat a felnőttekre és a gyerekekre. Büszke vagyok az ARC kiállításra és a Nemzeti Vágtára, mert bebizonyították, hogy lehet újfajta keretekben működni, új módon, akkor is, ha senki nem hiszi el, hogy meg lehet csinálni. És persze a dalaim, a legjobbak, amelyeket most el is játszunk a Szigeten 8-án, hétfőn, legyen az Rapülők-, Jazz+Az- vagy Gringo Sztár-szerzemény.
Kíváncsi volnék rá, hogy tehetséges, érzékeny művészként, hogy voltál képes nem elkallódni, hogy jó üzletemberként hogy voltál képes nem megkeményedni. (nekezd)
Nem vagyok igazán jó üzletember, mert akkor sok mindent nem fejeztem volna be, és nem kezdtem volna el. Mindig a játék és a szerep érdekel, s persze nem bánom, ha megfizetnek a munkámért, de csak lóvéért nem tudnék sokáig olyat csinálni, amit nem szeretek. Segítenek normálisnak maradni (amennyiben ez sikerült egyáltalán) – a barátok, a feleségem, anyám, a munkatársaim – akik a barátaim.
Példaértékű az életútja, amibe belekezdett, azt mind felfuttatta. Többek között Rapülők, Jazz+Az, ARC, Nemzeti Vágta, most a Gringo Sztár. Kíváncsi lennék sikerének titkára, nem tervezi könyvben megírni? (Passenger)
Üdvözlet az Utazónak! Köszi a szép szavakat. Lehet, hogy írok majd könyvet, de csak 5 év múlva kb. Nem celebkönyv lenne, hanem arról szólna, mit miért látok működni, illetve földbe állni idehaza. Addig zenéleeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeek!
Jól érzi magát a bőrében mostanság? Közeledvén az ötven felé… (Anya 58)
Voltam már jobban, ami a közérzetemet illeti, de ez nem a korom miatt van, hanem a kor miatt, amelyben élünk. A lányaim stabilizálnak érzelmileg, és feltöltenek szeretettel, így könnyebb elviselni a világ ostobaságát és keménységét. De panaszkodni nincs okom, és ha fogunk is nosztalgiázni a Szigeten hétfőn, mindig a jelen időre kell úgy gondolni, hogy ez is lesz egyszer régi szép idő. Egyik új Gringo-dalunkban így szól ez:
„Megyek, várnak már otthon. Hazavisz a cipő,
S mikor a villanyt leoltom, egy érzés a szívemre nő.
Mert bárhogy van, úgy tesz velünk a jövő,
Hogy mindig csak most lesz a régi szép idő”
Szeretném megkérdezni, ilyen sok munka mellett jut idő a hobbira is? Mi az, ami kikapcsolja, és mikor van rá ideje? (evamark)
Az a szerencse, hogy a munkám a hobbim, legfeljebb több idő kéne – a családomra. De ez végül is rajtam múlik, úgyhogy javítható. Vagy éppen ezért nem?
Mi volt Önre legnagyobb hatással az életben? (Jancsurka)
A lányaim születése.
Mi a mottója arra az esetre, ha esetleg nem az elképzelésének megfelelően alakulnak a dolgai? (Jancsurka)
Mottó? Most éppen a Pálinka Sunrise című dalom refrénje: „Egyszer élünk, egyszer nem.” Mostanában úgy tűnik, inkább nem élünk – úgy, ahogy élhetnénk.
