A bűnügyi témájú sorozatok már régóta nem csak a forró nyomos üldözésekről, a jelen időben elkövetett bűnesetek felderítéséről szólnak. A néző ismeri a valóságot, tudja, hogy a Kojak–Colombo–Petrocelli szentháromság által vitt, közel 100 százalékos eredményességgel szemben igenis gyakran előfordul, hogy a bűn sokáig, néha örökre büntetlen marad. Persze bízunk benne, hogy előbb-utóbb minden ügy megoldódik, illetve amennyiben egy amerikai sorozat dolgozza fel a témát, még szórakoztat is minket annak a lehetősége, hogy előbb-utóbb a rossz elnyeri büntetését.
 |
| Fotó: cooltv.sajtoklub.tv |
Az RTL Klubon és kistestvérén, a Coolon fut a Döglött akták című széria, ami pont erről szól. Jó esetben akár hétszázezer nézője is van a sorozatnak, mely innovatív témát dolgoz fel klasszikus eszközökkel; a szó legjobb értelmében krimi. A New York-i helyszínelők egyik közvetett oldalhajtása, először ott tűntek fel az immár nyolc éve futó sorozat szereplői – és ahogy a helyszínelők, úgy a döglött aktákat kutató nyomozók sem teljesen a képzelet szülöttei: a sorozat alapjául a Vidocq Society nevű, valóban létező szervezet szolgált.
A tartalom és a forma egyaránt minőségi: a Döglött akták nyomozói egy-egy epizódban minden valamilyen jelenkori jel, történés, felfedezés okán indulnak a múltba – évtizedes hulla bukkan elő, egy új vizsgálat új eredményt hoz egy régi ügyben, egy évtizedek óta hallgató tanú valamiért vallomást tesz, és beindul a gépezet. A nyomozók hosszú ideje kihűlt nyomon elindulva próbálnak meg bizonyítékokat begyűjteni, gyerekből felnőtté, fiatalból nagyszülővé lett tanúkat hallgatnak ki, százszor átépített házakat, tucatszor megváltoztatott helyszíneket fésülnek át. Lassan áll össze a kép, hogy mi történhetett a múltban (a legkorábbi, a sorozatban „felderített” eset 1919-es).
A Döglött akták egyúttal egy igen ügyes időutazás is, afféle ál-dokumentumfilm. Az esetbemutatás és a visszaemlékezésekkel előadott tanúvallomások jelenetei is megjelennek a filmben. Autentikus ruhák, utcarészletek és szobabelsők, frizurák, helyzetek, akcentusok. A hippikorszakban történt bűneset kulisszáit mintha a Hairből vették volna, az 1930-as évek gengsztervilága, a betűs dzsekivel és hatalmas országúti cirkálókkal felvonuló jampecek ábrázolása is tökéletes (értsd: utóbbi nyomokban sem hasonlít Fenyő Miklós lemezborítóira). Korfestő elem a fekete-fehér, szemcsés, barna tónusú, vagy épp túltolt színekkel kezelt film is – és a zenék! Azok zseniálisak, mindig az szól, ami az adott korszakot jellemzi.
A legnagyobb dobás persze a casting. Ez egy olyan sorozat, ahol az állandó szereplők nem különösebben dobják a nívót az átlagos nyomozós szériák szintje fölé, viszont az epizodisták annál érdekesebbek. Itt ugyanis mindenki kétféle „korban” létezik: a visszaemlékezés fiatalabb verziója mellett a jelenkor idősebb alteregója is feltűnik – ez pedig ritkán, legfeljebb tíz-tizenöt évnyi ugrás esetén oldható meg ugyanazon színész alkalmazásával; évtizedeket már nem hidal át a smink és a paróka. Ezért aztán egy szerepre általában két színész van: egy fiatalabb és egy idősebb alakítja ugyanazt a személyt, és tízből kilencszer tényleg elhiszem, hogy lehetnének egymás fiatalabb-idősebb kiadásai.
A Döglött akták egy szórakoztató, aprólékosan összerakott széria. A kulcsa a párhuzamos idősíkok alkalmazásában rejlik – meg abban az igényben, amivel mind szeretnénk, hogy a gonosz megbűnhődjék, és az idő múlása ne jelentsen felmentést a bűnügyek alól. Ha akarom, ez egy könnyű kis darab, ha akarom, nagyon is sokat mond.
