Bombázó sztártestek csábítanak a mozikba

Frászkarika
A klasszikus filmek újraforgatása mindig is fölöslegesnek tűnt, de attól, hogy valami régi, még nem feltétlenül klasszikus. A nyolcvanas évek azonos című vámpíros horrorkomédiája felett eljárt az idő, ezért Hollywood ezzel a remake-kel kivételesen senkinek sem ártott, sőt megtette nekünk azt a szívességet, hogy újra coollá tette a vámpírokat. A Robert Pattinson-féle vega-vérszívók után most végre igazi, vérszomjas fenevadakat láthatunk a vásznon, a vezetőjük ráadásul az a Colin Farrell, aki a karrierje során még sosem volt ennyire menő. A film cselekménye egyébként az olyan mozikat idézi, mint a Hátsó ablak vagy a Disturbia, vagyis lényegében annyiból áll, hogy egy átlagember rájön, hogy a szomszédjába egy sorozatgyilkos költözött. A gyilkos jelen esetben egy vámpír. A film nem a krimiszálra épít, hanem inkább a félelmetes akciókra, amikből kapunk sivatagi autós üldözést, lángoló pincét és vegasi, diszkós vadászatot, ráadásul a Frászkarikának még humora is van. Ötletes és pörgős mozi.

Rendezte: Craig Gillespie
Szereplők: Colin Farrell, Anton Yelchin, Imogen Poots
Eredeti cím: Fright Night
Forgalmazza: Fórum Hungary

Rossz tanár
Gáz-e, ha egy sztár még harminckilenc évesen is gátlástalanul mutogatja a testét, és szexisségben fel akarja venni a versenyt a nála jóval fiatalabbakkal? Ha az a sztár úgy néz ki, mint Cameron Diaz, akkor egy rossz szavunk nem lehet. A Rossz tanárban szűk kisestélyiben csábít és farmersortban mos autót (a víz nagy része a kocsi helyett a testén köt ki), de mindezt úgy teszi, hogy közben végig humoros és önironikus marad. A szerepe szerint a munkájára magasról tevő és szilikonmellek után vágyakozó Diaz rég volt már ennyire jó, és a szerep is testhezálló, de a Rossz tanár sajnos egy gyáva film. Ha az egész sztori arra épül, hogy főhőse valójában egy anyagias, embergyűlölő személy, akkor egy utolsó percekben előadott rózsaszín jellemfejlődéssel bizony tönkre lehet vágni az egészet, és itt sajnos ez történik. Jake Kasdan rendező sajnos túlságosan kezdő és töketlen volt ahhoz, hogy éljen a korhatáros komédiák azon előnyével, hogy itt nem kell politikailag korrektnek lenni. Diaz jutalomjátéka miatt a film így is szórakoztató, de ennél azért sokkal több volt benne.

Rendezte: Jake Kasdan
Szereplők: Cameron Diaz, Justin Timberlake, Jason Segel, Lucy Punch
Eredeti cím: Bad Teacher
Forgalmazza: InterCom

Blue Valentine
Ha az ember olyannak szeretné látni a szerelmet, amilyen, akkor ne hollywoodi filmeket nézzen! Ez a jó tanács sajnos szinte mindig érvényes, azonban néha akadnak kivételek. A legutóbbi Oscar-gálán egy-két jelölésével a háttérben húzódott meg Derek Cianfrance rendező saját élete alapján forgatott, független kis mozija, a Blue Valentine, melynek az életszagúsága a legnagyobb erőssége. A film stílusa és a szereplők már annyira realisztikusak, hogy tényleg semmi különös nem mondható el róluk. Egy hétköznapi ember is állhatna a kamerák előtt, persze csak ha dokumentumfilmről volna szó, mert egy ennyire hiteles mozihoz óriási színészek kellenek. Már most fogadhatunk rá, hogy Ryan Gosling lesz a következő Brad Pitt, Michelle Williamsnél pedig jelenleg nincs érzékenyebb és törékenyebb színésznő az Álomgyárban. Tökéletesen összepróbált jelenetekben adják elő egy kapcsolat kialakulását és szétesését, a két idősíkot alaposan megkeverve. A boldog, lila ködös időket sorra váltják a veszekedések és őrlődések képei és végtelenül szívbe markoló látni, ahogy két ember még egy utolsó esélyt próbál adni egy megtört szerelemnek. Végtelenül igaz film, amit mindenkinek látni kell.

Rendezte: Derek Cianfrance
Szereplők: Ryan Gosling, Michelle Williams, Faith Wladyka
Eredeti cím: Blue Valentine
Forgalmazza: Budapest Film

A majmok bolygója – Lázadás
Miért kell előzményfilmet forgatni egy 1968-ban készült sci-fihez? A kérdés jogos, és ha valóban csak a pénzgyárat látták volna a sztoriban az alkotók, akkor idén nem lenne ennél fölöslegesebb bemutató a mozikban. Viszont akadnak néha csodák még a százmillió dolláros filmek esetében is, amikor egy darab tényleg azért készül el, mert valaki nagyon szerette volna, és volt is hozzá pár nagyszerű ötlete. A film arról mesél, hogyan is váltak bolygónk uraivá dzsungellakó társaink, és mivel a történet eredetét mutatja be, nem kell ismerni ahhoz a korábbi részeket (csak egy-két okos utalásról maradunk le), hogy értsük és élvezzük. Igazából egy Frankenstein-sztorit látunk, melyben Caesar, a kísérleti gyógyszerekkel kezelt csimpánz fellázad a teremtője ellen, hogy a film végén a cselekmény egy Golden Gate hídon lezajló, „majmok kontra emberek” ütközetben csúcsosodjon ki. A film igazi csodája, hogy nagy részében nincsenek emberek, és a majomketrecekben egymással szavak nélkül kommunikáló állatokat is tökéletesen értjük. Caesar figurája (ha a Gollamot és King Kongot is életre keltő Andy Serkis nem kap ezért Oscart, megesszük a kalapunkat) a csúcstechnológia csodája: teljesen CGI technológiával készült, mégis annyi élet van benne, hogy öröm nézni. Igazából az ő története ez a film, és furcsa módon neki és társainak sokkal jobban szurkolunk, mint az őket fogva tartó embereknek.

Rendezte: Rupert Wyatt
Szereplők: James Franco, Andy Serkis, Freida Pinto, John Lithgow
Eredeti cím: Rise of the Planet of the Apes
Forgalmazza: InterCom