Látvány az elitnek, vurstli a népnek a Nemzeti Vágtán

Nagy a tömeg az Andrássy és Dózsa György úton, de azért közel sem olyan nagy, mint egy Kapcsolat koncert idején, a látogatói közeg is homogén az ottanihoz képest. A városi középosztály tagjai olyan óvatosan környékezik meg a Hősök terét, hogy marad még parkolóhely az Andrássy úton. Aki azonban nem fizette be a 15 000 forintos jegyet, az akár haza is mehet egyből, mert azokon a kivetítőkön, melyek kifelé néztek a pályáról, élelmiszerbolt-reklámokat vetítenek. A hagyományteremtésből – mely a vágta szervezőinek nem titkolt szándéka – így legfeljebb tévés hagyomány lesz. Ugyanis hiába a vásár meg a vurstli meg a kaja, az emberek nem fognak visszajönni jövőre, ha idén nem láthatnak semmit.

Geszti Péter Fotó: Rozmanitz Gábor

A fogathajtók futama előtt szétnézek az úgynevezett Országkonyhában. Ez egy fesztivál jellegű, sok-sok bódéból álló helyszín, ahol mindenféle magyar ételeket lehet enni. Ezek többsége nagyon jól is néz ki. Hatalmas húsok, szépen kisütve, hatalmas adag zöldségekkel, szóval okés. (Bár egy ismerősöm, akinek disznótenyésztő az apja, azt mondja, találkozott olyan étellel, amit szerinte kandisznó zsírjában sütöttek ki. Ez azért érdekes, mert a disznótenyésztő ember szerint a kandisznó nem alkalmas arra, hogy megegyük.) Mondjuk lehet kapni mekis csavart krumplit is, melyet helyszíntől függően vagy pityókatekerentyűnek vagy twist mixnek hívnak és pofátlanul drága.

A fogathajtók (és persze a már említett élelmiszerbolt-hálózat) kiemelt szerepe minden bizonnyal az új tulajdonosoknak köszönhető, akik állítólag igen olcsón kapták meg a helyszínt, nem úgy, mint korábban az ötletgazda Geszti. Utóbbi az idén is megmutatta ugyan magát, de nagyon gyorsan háttérbe vonult.
A fogathajtás döntőjét a kisbéri Galambos Nándor és segédhajtója nyeri, közben megtudjuk, hogy abban az időben, amikor a szekér harci eszköznek számított, nem volt túl menő szekeres katonának lenni, a huszárok voltak az igazi májerek.

Ezután kinézek a vásárba, az Andrássyra. A portékák között látni kecsketej szappant, vörös- és fehérbor-dzsemet, székely zakót hetvenezerért és fapuskát a gyerekeknek.

Hajas László a babérkoszorúval Fotó: Rozmanitz Gábor

A sztárfutam előtt Klausmann Viktor, a vágta műsorvezetője sokat élcelődik Hajas Lászlón, aki egyébként lovas volt, mielőtt fodrásznak ment. Klausmann – mint mondja – már annak is örülne, ha a mester egyszerre érne célba a lovával. Ez így is történik: Hajas nyer, és kap egy babérkoszorút a fejére.
A fő-fő verseny, a Nemzeti Vágta döntője még csak ezután következik. Négy nő indul és egy férfi. Miközben megteszik a verseny előtti díszkört, Stohl András keveredik mellém, kigombolt ingben, lila napszemüvegben, józanul és jókedvűen. Jeremy Ironst hiába vadászom, csak Andy Vajnát látom, valamint az ilyen eseményeken elmaradhatatlan Hajdú Pétert, nejjel.

Startpisztoly helyett valami kolompra vagy csengőre indulnak a lovasok, és olyan sebességgel porzanak el mellettem, hogy esélytelen megfigyelni az egy-egy korhoz biztosan hűen felöltöztetett lovasaikat. Mire észreveszem, hogy mekkorák a lovak, már el is tűnnek a szemem elől és kihirdetik a győztest. A leggyorsabb Molnár Gyöngyi, Malőr nevű lovával a bajai kistérségből, és bár még sosem hallottam a hölgyről, mert nem vagyok jártas a lovassportokban, legalább a fotósunk örült (Bajáról származik).

Nézd meg képgalériánkat is a vágtáról! Katt a képre!