Hugh Jackman a gyerekek új kedvence

Vasököl

Két oka van, hogy egy óriásrobotos akciófilm érdekelje a Nők Lapja Cafe olvasóit. Az egyik csak a gyerekeseket érinti: ha van a családban egy hét és tizenöt éves kor közötti kisfiú, garantáltan örökre hálás lesz nekünk, ha elmegyünk vele a filmre, ugyanis főleg nekik szól. A másik ok pedig a főszereplő Hugh Jackman, aki annyira sármos és laza, mint talán a pályafutása során még egyszer sem. Jól áll neki az apaszerep.

A Vasököl kellemes meglepetést tartogat azoknak, akik azt hitték, hogy nem több, mint egy  Transformers-klón. A film ugyanis sokkal inkább egy klasszikus bokszfilm (mondjuk a Rocky) és egy disney-s családi móka fura elegye, melyben apuka a ringbeli küzdelmek során kerül egyre közelebb a tizenegy éves kisfiához. A klasszikus sportfilmekhez képest a különbség csupán annyi, hogy a jövőben már nem emberek, hanem óriásrobotok szállnak szembe egymással a meccseken. A rendező, Shawn Levy (Tucatjával olcsóbb), és a producer Steven Spielberg a küzdelmek helyett inkább az apa-fiú kapcsolat bemutatására koncentrál, ami a humoros részeknél (egymás szívatása) tökéletesen működik, az érzelmeseknél sajnos nem annyira. Túl sokszor táncolnak a giccshatáron, és néhány alkalommal bizony át is lépik azt, de ettől a film még bőven a szerethető kategórián belül marad.

Rendezte: Shawn Levy
Szereplők: Hugh Jackman, Evangeline Lilly, Anthony Mackie
Eredeti cím: Real Steel
Forgalmazza: Fórum Hungary
Értékelésünk: 4/5

Álmok otthona

Daniel Craiget elátkozták. Természetesen nem szó szerint, de az biztos, hogy őt is sújtja az a bizonyos 007-es pechszéria, ami az egy szem Sean Conneryn kívül senkinek nem teszi lehetővé, hogy a James Bond-főszerepek idején más szerepekben is komoly sikereket könyvelhessen el. Ne szépítsük: bukásra van ítélve. Bármilyen szép kék szeme is van Craignek, és bármennyire pikáns sztori az, hogy a film forgatása idején jött össze Rachel Weisszel (megfogadtam, hogy nem említem meg a magyar származását, de így mégis sikerült…), az Álmok otthona piszkosul nem érdekelte az amerikai közönséget.

A film első látásra egy sablonos kísértetházas horrornak tűnik, és fura módon épp addig működik, amíg megmaradnak a sablonok keretein belül. Amikor a történet felénél megpróbálnak csavarni rajta egyet, és egy amolyan viharszigetes fordulat felé terelni a cselekményét, a filmből minden feszültség elszivárog. Logikai bakik halmazában találjuk magunkat, és a végső megoldást egy olyan sztorielem hordozza, ami egy fekete komédiában talán működhetne, de nem egy rémisztőnek szánt horrorfilmben. Sajnos többet vétek lenne elmondani a cselekményről, mert az már a nézők szórakozásának rovására menne. Az előzetes úgyis megteszi ezt helyettünk. Egy jó hírünk azért akad: Craig és Weisz nemcsak az életben, de a vásznon is kiválóan összeillenek. Nekik legalább volt értelme leforgatni ezt a filmet.

Rendezte: Jim Sheridan
Szereplők: Daniel Craig, Rachel Weisz, Naomi Watts
Eredeti cím: Dream House
Forgalmazza: Budapest Film
Értékelésünk: 2/5

Harry Brown

Némi késéssel érkezik meg a hazai mozikba ez a 2009-ben készült angol film, aminek a magyar bemutatójáról már rég letettünk, de most hirtelen újra aktualitást kapott. A nyári angliai zavargások ismét felhívták a figyelmet a tinédzser suhancok csapatainak veszélyeire, és ugyanezt tette ez a film is két évvel ezelőtt. Az aktuális társadalmi mondanivaló ellenére a Harry Brown minden ízében old school darab, aminek legfőbb példaképe Charles Bronson hírhedt Bosszúvágya.

Persze ahogy akadnak hasonlóságok, úgy különbségek is vannak bőven. Míg Bronson életerős férfiként irtotta az utcai bűnözőket, addig Michael Caine meglett nyugdíjasként, megromlott egészségi állapotban veszi fel velük a harcot, és az új film sokkal komolyabb művészi ambíciókkal bír, mint az amerikai előd, ami már a nyitó képsorokban (melyben egy fiatal elkövető szemszögéből láthatjuk egy parkban a gyerekét sétáltató anyuka brutális bántalmazását) feltűnik. Az érdekes stílus, Michael Caine pazar játéka és a számos izgalmas pillanat ellenére a Harry Brown sajnos a kiszámítható történet és az igazi erkölcsi mondanivaló hiánya miatt felejthető darab marad.

Rendezte: Daniel Barber
Szereplők: Michael Caine, Emily Mortimer, David Bradley
Eredeti cím: Harry Brown
Forgalmazza: Vertigo Média
Értékelésünk: 3/5

Néma csönd

Az amerikai kertvárosok látszólag rendezett világáról már több film (Kék bársony, Amerikai szépség…) és sorozat (Született feleségek) rántotta le a leplet, és miközben a hírek teli voltak német nyelvterületen, rendezett pincékben fogva tartott kiskorúak híreivel, addig lassacskán a germán bűnfilmek is magukra találtak. A tüchtig kis lakások bizony sötét titkokat rejtenek.

A Néma csönd legfőbb érdekessége, hogy ugyan a cselekményét egy (pontosabban két) gyilkosság rejtélye köré építette, a hangsúly egyáltalán nem a nyomozáson van. Baran bo Odar rendezőt sokkal inkább érdekelte az érintettek (rendőrök, az áldozatok szülei, sőt még maguk az elkövetők is…) lelkiállapota, mint az, hogy egy klasszikus detektívtörténettel szolgáljon. A Néma csönd egy thrillersztoriba oltott dráma, ahol a legnagyobb borzalmak verőfényes napsütésben, idilli tájakon esnek meg, és az alkotóknak nem kell ahhoz ködgép és eső, hogy sötét hangulatot varázsoljanak. Sajnos nem minden szereplő kálváriája ugyanannyira izgalmas, így akadnak színvonalbeli hullámzások, de a Néma csönd a moziban gondolkodni is szerető néző számára így is ígéretes munka.

Rendezte: Baran bo Odar
Szereplők: Ulrich Thomsen, Wotan Wilke Möhring, Sebastian Blomberg
Eredeti cím: Das letzte Schweigen
Forgalmazza: Mozinet
Értékelésünk: 4/5