Féltékenység és reklámok miatt menekülnek a Facebookról

Ivettnek esze ágában sem volt regisztrálni a Facebookon. A 33 éves közgazdász azért lépett be az oldalra, mert kedvezményesen szeretett volna hangszert vásárolni. – Az üzlet azt hirdette, hogy aki „lájkolja” őket az oldalon, az 10 százalék kedvezményt kap. Mivel egy 90 ezres elektromos gitárt vettem, gondoltam, tízezer forint kedvezményt megér a dolog. Regisztráltam, bejelöltem az üzletet, lájkoltam, elmentem a hangszerért, megkaptam a kedvezményt, majd töröltem magam az oldalról. Azt hiszem, legközelebb is csak akkor leszek tag, ha efféle érv szól mellette.

A Facebooknak ma annyi felhasználója van, amennyi 2004-ben az egész internetnek volt

– A közösségi oldalra csak az nem jelentkezik be előbb vagy utóbb, aki már nem él, olyan ember pedig nincs, aki végleg elhagyja a portált, sőt Magyarországon még mindig lényegesen többen lépnek be, legalább ideiglenesen, mint ki  – reflektál a történetre Szita Jenő reklámszakember és Haraszti István számítógépes rendszergazda. – Természetesen akadnak, akik hosszabb-rövidebb időre – akár évekre – kilépnek, de aztán mind visszatérnek. Valószínűleg így lesz az Egyesült Államokban és Kanadában is, ahol az utóbbi időben valóban sokan hagyták el „végleg” az oldalt. Beszédes adat ugyanakkor, hogy a Facebooknak ma annyi felhasználója van – mintegy 800 millió –, amennyi 2004-ben az egész internetnek volt.
– Kizártnak tartják, hogy soha nem leszek e közösség tagja? – tamáskodom.
– A Google-t használja? – kérdeznek vissza szinte egyszerre.
– Igen – vallom be.
– Akkor előbb-utóbb a Facebookot is fogja – kontráznak. – Ez a két oldal határozza most meg az internethasználatot, talán csak a YouTube, illetve a Skype szorongatja őket, de ezek merőben más „terepek”. A Facebook adatai ismertek, tudjuk, mennyi tagja van, a Google azonban nem árulja ezt el. Azt azonban jó tudni, hogy ez utóbbi elemzi is a felhasználót, hiszen minden egyes weboldal úgynevezett cookie-t, azaz sütit hagy a számítógépen. Ez a „süti” pedig nem más, mint egy minifájl, amelyek idővel csak gyűlnek és gyűlnek a gépen, s a Google egyre tisztában látja az illető érdeklődési körét, netezési szokásait, azaz mind többet tud a személyiségéről is – és ez egyre többeket idegesít.
Az emberek 97 százaléka viszont erről nem is sejt, s akik tisztában vannak vele, általában azok sem képesek eltávolítani a sütiket a masinájukról.

– Elegem volt abból, hogy a barátnőm minden lépésemet figyelte a Facebookon – mondja a DJ-ként dolgozó Tamás. A huszonöt éves fiatalember szerint a partiarcok lazábban kommunikálnak egymással e fórumokon is, ám konzervatív kedvese ezt igen nehezen viselte.
– Virtuálisan gyakorlatilag folyton a nyomomban volt. Ha valamit nem osztottam meg vele, az volt a baj, ha igen, akkor az. Fél éve töröltem magam, s egyelőre „tiszta” vagyok. Most nincs féltékenykedés, számonkérés, úgyhogy talán soha nem is térek vissza.

– Két dolog szerzett örömet a Facebookon. Az egyik, amikor a lányom „ismerősként” jelölt meg, a másik, amikor törölt onnan – idézi Szita Jenő egy negyvenes apuka véleményét. – Ma azonban – teszi hozzá a reklámszakember – már különféle csoportokba sorolhatók az ismerősök, úgymint kollégák, közeli barátok, ismerősök, családtagok. Jó húzás volt – magyarázza –, hiszen sokkal tisztább képet ad, ki kivel milyen nexust ápol. Ez a fajta finomodás egyébként mind azt a célt szolgálja, hogy egyre megkerülhetetlenebbé váljon az oldal. Jómagam általában 10–12 oldalt gondozok. Ezek mind cégekhez tartoznak. Akad köztük online újság, pub, étterem. S míg régen így hangzott a netes poén: „Akarsz keresni a Facebookkal? Kapcsold ki a gépet!”, addig ma már úgy szól: „Szeretnél jövőre csődbe menni? Ha nem, regisztrálj a Facebookon!”

– Amikor hét év után szakítottam a kedvesemmel, ő az összes ismerősével – így velem is – megosztotta elválásunk történetét. Természetesen az ő szemszögéből – mondja a 35 éves üzletember, Dénes. – Még aznap töröltem magam. Mióta pedig vidékre költöztem, sokkal szívesebben töltöm az időmet a párommal, a kutyámmal és a macskáimmal mondjuk a kertünkben, mint virtuális cimborákkal a monitor előtt.

– Egyetértek azokkal, akik azt mondják: a Facebook-használatot, a többi közt a családi, üzleti, baráti félreértések elkerülése okán, tanítani kellene – mondja Szita Jenő. – Gondoljunk csak bele: amit az iWiW évek alatt fölépített, az a Facebook megjelenésével hónapok alatt omlott össze. Ez is mutatja, hogy valami nagyon jól működő rendszert hoztak létre Mark Zuckerbergék. Igaz, olyan, akár a konyhakés: répapucolásra találták ki, ám gyilkolni is lehet vele.