11 dolog, ami elrontja a női barátságokat

Ha az egyik fél szomorú, a másiknak is annak kell lennie
Ha barátnőnk elvesztette a munkáját, vagy szakított, kötelességünk, hogy vele együtt lógassuk az orrunkat, és szidjuk azt a szemétláda főnököt vagy exet. Arról szó sem eshet, hogy megpróbáljuk elvonni a figyelmét, vagy felvidítani; ha nem osztozunk a rossz érzésben, akkor nem is vagyunk igaz barátok.

Egyforma jól kell kinéznünk
Akármilyen úton-módon, ha kell, erős csúsztatásokkal, de arra az állapotra kell törekednünk, hogy egyforma szépnek érezzük magunkat barátnőnkkel, különben vége a szép kapcsolatnak. Nem vagyunk hajlandóak elismerni, hogy legjobb barátnőnknek egyszerűen szebb az arca, anélkül hogy ne egyensúlyoznánk ki magunkban azzal, hogy nekünk viszont szebb a testünk és a bőrünk is jobb. Ezt persze elvárjuk tőle is. Egy barát nem mondhatja, hogy neki jobban áll a miniszoknya, ha nem teszi hozzá, hogy nekünk viszont jobban áll a „bármi más”.

Egyformán kell, hogy szükségünk legyen a másik barátságára
Az nem járja, hogy bármi is egyoldalú legyen egy baráti kapcsolatban. Ha férfiakról van szó, akkor elfogadjuk, hogy esetleg nem feltétlenül mindig mindent velünk akarnak megbeszélni és megoldani, de ha barátnőkről, akkor nem. Ennek hangot is adunk: ha nem mi értesülünk elsőnek a másik szakításáról vagy új pasijáról vagy bármijéről, akkor hisztirohamot kapunk.

Egyenlővé kell tenni a szakmai sikereket vagy kudarcokat
Ha a másik többet keres vagy nagyobb presztízsű állásban van, mint mi, akkor arról vagy ne beszéljen, vagy hagyja, hogy valamilyen módon kiegyenlítsük az önértékelésben vesztett kétségbeesetten összekapart pontokat. Ilyenkor nyugodtan menőzzünk azzal, hogy a házimunka milyen nehéz, vagy dörgöljük az orra alá, hogy sokkal több iskolát végeztünk el, mint ő.

Meg kell oldani egymás gondjait
Elvárjuk, hogy barátnőink problémáinkat magukéinak érezzék, és minden lehetséges módon megpróbáljanak segíteni megoldani őket. Ha komoly dolgokról van szó, akkor ez részben érthető is, de ha azt is elvárjuk, hogy a barátnő tartson velünk az IKEA-ba, mert egyedül nem tudunk még függönyt sem választani, akkor elgondolkodhatunk rajta, hogy nem vagyunk-e kicsit idegesítőek.

Mindent meg kell osztani
Barátságaink legnagyobb ellensége, hogy nem vagyunk egyformák. Vannak köztünk olyanok, akik megkönnyebbülnek, ha megosztják az gondjaikat, és vannak olyanok, akiket pont az terhel, ha gondokról kell beszélniük. Így az a nő mindig meg lesz sértve, aki a megosztott információmennyiséggel egyenesen arányosnak tartja a szeretet mértékét, a másik pedig úgy fogja érezni, hogy szeretettel álcázva tolakodnak a magánéletében.

Megjelenik egy „igazi”
A barátságokról akkor derül ki, hogy mennyire szorosak valójában, amikor valamelyik barátnő szerelmes lesz. Ha nem mi vagyunk az elkövetők, akkor könnyen úgy érezhetjük, hogy a nagy barátság csupán a híradónézés alternatívája volt az unalmas estékre.

A beszéd mennyisége nem árulkodik a barátságról
Sokan abban a tévhitben vagyunk, hogy az a barátnő áll a legközelebb hozzánk, akivel a legtöbbet beszélünk. Ebben olyankor szoktunk csalódni, amikor kiderül, hogy azért beszéltetett annyit például a munkahelyi problémáinkról, hogy könnyebben fel tudjon mászni a hátunkon a mi forgós székünkbe.

Pénz
Rémhorror: együtt megyünk shoppingolni a barátnőnkkel és kiderül, hogy egyikünk az Andrássy utat célozná meg, másikunk pedig a kínai piacot. Mindkét félnek felettébb kínos, és ha igazán jóban vagyunk, akkor ilyesmikkel nem is provokáljuk a másikat, illetve nem sajnáltatjuk magunkat.

Valamelyikünket „választja” egy férfi
A soha be nem vallott, de annál mélyebben megülő sértődések, amiket nagyvonalúsággal álcázunk, mindig a férfiak körül alakulnak ki. Ha valamelyikünknek elkezd udvarolni egy közös ismerős, akkor függetlenül attól, hogy tetszik-e nekünk a pasi, megsértődik, hiszen bár tudjuk, hogy a vonzóság nem objektíven mérhető, ilyenkor azért mégis úgy tűnik, hogy az. Ha pedig tetszik is nekünk, akkor elkönyveljük, hogy a pasi vak, illetve hogy a barátnőnk nemtelen eszközökkel nyerte meg a „versenyt”.

A telefon
Az a nő, aki a barátnőjének nem veszi fel a telefont mindig, minden körülmények között, az nem is szereti a másikat. Nőként tudnunk kéne, hogy a biztonságérzet alapvető feltétele az elérhetőség és a folyamatos rendelkezésre állás. Egyetlen kivételt egyezményesen a pasiügyek képeznek. Ha férfival vagyunk, nem kell felvennünk a telefont, viszont az első adandó alkalommal be kell számolnunk a légyottról.