A nagy hollywoodi sztárhakni

Szilveszter éjjel
Az Igazából szerelem sikere óta a romantikus tablók külön műfajjá nőtték ki magukat. Mivel az alkotók nem akartak még egy hasonlót készíteni pont karácsonyhoz időzítve, kipécéztek maguknak egy másik, közeli ünnepet, a szilvesztert. Persze a filmesek szerint a szilveszter is a szeretet ünnepe lehet, mert eszükbe sem jutott például fekve hányós, részeg fiatalokat vagy a diszkó WC-jében egy gyors numerát letudó párocskákat mutogatni, hanem itt is az olyan tradicionális értékeket hangsúlyozzák, mint a család, a szerelem és a barátság. Ezt kisebb adagokban még bírja is a gyomrunk, de amit itt kapunk, az már alaposan felkavarhat minket. A Szilveszter éjjelhez vettek egy nagy maréknyi csinos pofijú sztárt (üdvöskéket és állócsillagokat egyaránt), mindegyikük kapott egy nyúlfarknyi történetet a szeretetről (kórházban haldokló apuci, liftben rekedt fiatalok, az anyjától buliba elszökő tinilány, újévi fogadalmakat beteljesítő vénlány…), és úgy gondolták, ennyi bőven elég ahhoz, hogy ez az egész összeálljon egy filmmé. Ha onnan nézzük, hogy éppen közelednek az ünnepek, és ilyenkor mindenki egy kicsit hajlamosabb a giccs láttán is meghatódni, akkor ez a film egy óriási, nagyvárosi tündérmeseként működő szeretettabló, de ha onnan, hogy az ünnepek után már nem vagyunk ennyire szentimentálisak, akkor ez bizony egy összetákolt giccsparádé, amit még a sztárok tömkelege sem képes megmenteni.

Rendezte: Garry Marshall
Szereplők: Katherine Heigl, Michelle Pfeiffer, Zac Efron, Ashton Kutcher, Robert De Niro
Eredeti cím: New Year’s Eve
Forgalmazza: InterCom
Értékelésünk: 3/5

Pénzcsináló
A baseballról rengeteg film készül a tengerentúlon, de ezek nagy része nálunk egyenesen a műszaki boltok DVD-részlegének turkálós kosarában kezdi hazai pályafutását. Az, hogy a Pénzcsináló esetében nem így történt, egyes-egyedül Brad Pittnek köszönhető. A sztár nyilvánvalóan az Oscarra hajt, és ez látszik is rajta. Pitt könnyen meg tud felelni az „all american hero” eszményképének, bár ezt az üzemmódot eddig hanyagolta a karrierjében. Pedig milyen jól áll neki! Ehhez egy igaz történetet vett alapul egy baseballmenedzserről, aki a szakma egyik legcsóróbb csapatát vezette sikerre szinte nulla pénzzel, de annál több ésszel. A film a Minden héten háborúhoz hasonlóan nem a sport, hanem a sport mögött húzódó csapatmenedzselés szemszögéből közelíti meg a témát, de a Pénzcsinálóból teljesen hiányzik az ott megismert macsó adrenalinszag. Jóval szárazabb mozi ez a háttérben megbúvó üzleti mechanizmusokról, amiben Pitt karaktere újat mutatott: egy közgazdász spéci képletének segítségével olcsón tudott venni kiemelkedő játékosokat. A személyes drámák és az ügyesen elhelyezett mondatok filmje ez, ami ennél életszagúbb már nem is lehetne. A gond csak az, hogy a közeg, amit ábrázol, Magyarországról nézve még így sem érdekes. Pedig Pitt most nagyon odatette magát, de nem értünk, a baseballhoz nem konyító magyarokért fáradt.

Rendezte: Bennett Miller
Szereplők: Brad Pitt, Jonah Hill, Philip Seymour Hoffman
Eredeti cím: Moneyball
Forgalmazza: InterCom
Értékelésünk: 3/5

Az ember tragédiája
Az „Ember küzdj, és bízva bízzál!” mondatnak 2011-ben különösen nagy jelentősége van, így Jankovics Marcell filmje hiába készült majd negyed évszázadon át (a pénztelenség csodákra képes), egy válság közepén különös aktualitással bír. Ez a több mint két és fél órás, maratoni filmmonstrum igazi stíluskavalkád. Madách minden színéhez a rendező új animációs stílust talált ki, műve mégsem esik darabokra, hanem végig egységes marad. Az ötletparádé azonban túl kevés ahhoz, hogy a film több legyen a mű egyszerű képi illusztrációjánál. A régimódi nyelvezet és a nehézkes narrációk papíron máig működnek, de ebben a közegben sajnos hamar elfárasztják és kilökik a nézőt Az ember tragédiája közegéből. Ha Jankovics nem szent tehénként kezeli Madách művét, és bátrabban nyúl hozzá, akár mesterműről is beszélhetnénk, de enélkül megmarad a korrekt illusztráció szintjén.

Rendezte: Jankovics Marcell
Forgalmazza: Mozinet
Értékelésünk: 3/5

Kopaszkutya kettő
A Hobo Blues Band búcsúkoncertje már megjelent DVD-n, a film harmada mégis ebből az eseményből szemezget. Ha ennek lenne valami dramaturgiai jelentősége, még megértenénk, de az egész inkább tűnik egyfajta alibizésnek, mint tudatos koncepciónak. A Kopaszkutya kettőnek annyi köze van a legendás első mozihoz, hogy annak főszereplői (az egy szem Schuszter Lóránt kivételével, akit gyávaság volt kihagyni) öregen sztoriznak a film bemutatása körüli eseményekről és a régi szép időkről, miközben időről időre belenézhetünk Hobóék nagyszabású búcsúbulijába. Ha ez az egész egy DVD extrája volna, akkor egy rossz szavam nem lenne, de Kopaszkutya kettő néven eladni egy filmet, ami nem szól másról, minthogy három öreg rocker és egy tehetségét vesztett rendező folyton körbedicséri egymást, az azért pofátlanság. A régi filmből bevágott részletek máig élvezhetőek, de az interjúk többnyire semmitmondók és konfliktuskerülők. Szinte semmit nem tudunk meg arról, hogy az első Kopaszkutya bemutatója óta mi történt ezekkel az arcokkal, de azt sokadjára is elmesélik, hogy a Rolling Stones vagy József Attila művészete mekkora hatással volt rájuk. Egyetlen izgalmas pontja van a filmnek, Hobo parlamenti kitüntetése, ami után Szomjas elkapja egy miniinterjúra a díjat átadó Orbán Viktor miniszterelnököt. Amit ő mond, azon bizony el lehet gondolkodni és sokáig lehet nevetni.

Rendezte: Szomjas György
Szereplők: Földes László (Hobo), Póka Egon, Deák Bill Gyula
Forgalmazza: Vertigo Média
Értékelésünk: 1/5

Diótörő 3D
Az ütött-kopott bábfigura mesés kalandjai megunhatatlannak számítanak, pláne karácsonyhoz közeledvén. A balettől szinte elválaszthatatlan dallamok ezúttal balett nélkül kelnek életre, és láss csodát, a dolog így is működik. Persze könnyű annak, akinek Csajkovszkij írta a filmzenéjét. A legújabb Diótörő afféle mesemusical, ahol az álmok birodalmában játszódó mesés kalandokat betétdalok szakítják meg. Pazar díszletvilág és kiváló színészgárda viszi előre az orosz rendező Magyarországon forgatott nagyszabású moziját, ami minden pozitívuma ellenére enyhén poros lett. Túlságosan régimódi a cselekmény, a dalok nem igazán érdekesek (persze az eredeti Csajkovszkij-féle dallamokra ez a kijelentés nem vonatkozik) és a színészek némelyike is túljátssza a szerepét. 3D-élmény ide vagy oda, végig olyan érzésünk van, mintha egy régi csehszlovák mesefilmet néznénk a tévében…

Rendezte: Andrej Koncsalovszkij
Szereplők: Elle Fanning, John Turturro, Nathan Lane
Eredeti cím: The Nutcracker in 3D
Forgalmazza: Vertigo Média
Értékelésünk: 3/5