Jack és Jill
Adam Sandlerből általában egy is bőven elég. A sztár ezúttal megirigyelte Eddie Murphyt, aki minden második filmjében előszeretettel öltözik kövér nőnek, így ezt a kiváltságot most ő is megkapta. A Jack és Jillel az a legnagyobb baj, hogy alkotóinak semmilyen koncepció nem lebegett a szeme előtt azon kívül, hogy milyen vicces is az, ha Adam Sandler nemcsak saját magát, hanem a saját ikerhúgát is eljátszhatja, aki berobban a jól működő családba, amikor hálaadáskor vendégségbe jön a bátyóhoz.
Ahogy az várható volt, Sandler igazi ripacsként bújik a női ruhákba, végig elviselhetetlen hangon sipítozik és csupa olyan kellemetlen helyzetbe keveredik, ami után mi, nézők szégyelljük magunkat. A mexikói kajától való erőteljes hasmenés, a hajléktalan fickó cikizése, az izzadságfoltok a lepedőn vagy a kínos internetes ismerkedések a film abszolút mélypontjai, de akad egy mellékszereplő, aki menti a menthetőt. Nehéz elképzelni, hogy a nagy öreg Al Pacino mit keres egy efféle produkcióban (bár Sandler annak idején Jack Nicholsont is becserkészte a Ki nevel a végén? főszerepére), de az biztos, hogy olyan energiával csinál hülyét magából (amúgy saját magát játssza, és szerelmes lesz Sandler női alteregójába), hogy az vagy nagyfokú öniróniáról, vagy nagyfokú öregkori elhülyülésről tesz tanúbizonyságot. Vagy így, vagy úgy, de a filmbeli Donkin Donuts reklámja vagy a stadionbéli találkozása a Justin Bieber pólót viselő Johnny Depp-pel tényleg vicces pillanatok, amivel ki is lógnak ebből az igencsak humortalanra sikerült opuszból.
Rendezte: Dennis Dugan
Szereplők: Adam Sandler, Katie Holmes, Al Pacino
Eredeti cím: Jack and Jill
Forgalmazza: InterCom
Értékelésünk: 2/5
Géppisztolyos prédikátor
Amióta Marc Forster részt vett egy James Bond-moziban (A Quantum csendje), mintha az egykori megbízható filmes teljesen alácsúszott volna a középszerbe. Az igaz történeten alapuló Géppisztolyos prédikátornak az a legnagyobb baja, hogy nem tudta eldönteni, hogy egy afrikai Rambót vagy egy megható, Oscarra hajazó drámát akar készíteni AK 47-est szorongató gyerekekről és drámai halálesetekről. Sajnos a két stílus hamar kioltja egymást. Forster ráadásul nagyon olcsó eszközökkel próbál érzelmeket kicsikarni belőlünk (annyi afrikai gyereket ölet meg filmjében ehhez, amennyit nem szégyell), de hatásvadászata ezúttal hatás nélkül marad. Pedig az Amerikában motoros bandatagként lébecoló, aztán Afrikában árvaházat építő Sam Childers sztorijában bőven volt kraft, de sajnos a vászonra érve idegesítő alak lett ebből az összetett személyiségből. Gerard Butler az utóbbi években láthatóan elszokott attól, hogy komplex személyiségeket játsszon, és úgy erőlködik, mintha Steven Seagal épp az Oscarra hajtana. Erőfeszítéseinek hála, sokat nevethetünk, de az biztos, hogy az alkotóknak nem ez volt a célja.
Rendezte: Marc Forster
Szereplők: Gerard Butler, Michelle Monaghan, Michael Shannon
Eredeti cím: Machine Gun Preacher
Forgalmazza: Fórum Hungary
Értékelésünk: 2/5
Kikötői történet
Rég hallottunk már Aki Kaurismäkiról. A finn rendezőzseni a mimikától mentes arcok és a nagy érzelemkitörések elkerülésének igazi mestere, de az új filmjében a legtöbb színésze (kivéve az állandó faarccal rendelkező Kati Outinent) mégis elég széles skálán játszik. A történet persze már önmagában is megindító. Egy konténernyi afrikai menekültet kapnak el a francia kikötővárosban, ám egy kisfiúnak sikerül elszöknie a rendőrök elől. A városban bujkálva ismerkedik meg az idős cipőpucolóval, Marcellel, aki a barátai segítségével rejtegeti és segíti a fiút. A Kikötői történet a fontos témája (bevándorlók) ellenére nem próbál érzelegni, miközben mégis nagyon humánus darab. A filmben nem is annyira a sztori, hanem az apró részletek rejtik a fő vonzerőt. A francia kisváros első blikkre olyan, mintha az ötvenes években járnánk (a ruhák, az autók), de aztán váratlanul megjelenik például egy mobiltelefon, amiből eszünkbe jut, hogy a mában vagyunk. A segélykoncert pillanatai a markáns arcú Little Bobbal feledhetetlenek, ahogy a visszafogott baráti szál ábrázolása is Marcel és a kis védence között.
Rendezte: Aki Kaurismäki
Szereplők: André Wilms, Kati Outinen, Jean-Pierre Darroussin
Eredeti cím: Le Havre
Forgalmazza: Cirko Film – Másképp Alapítvány
Értékelésünk: 4/5
Az élet négyszer
Pálfi György Hukklejének olasz változatában kevésbé a vicces életképeken, mint inkább a filozófián van a hangsúly. A bámulatos harmóniát árasztó képsorok az élet körforgásáról és az újjászületésről mesélnek, ráadásul mindezt filmzene és dialógusok nélkül. A sok díjat bezsebelt alkotás egy öreg pásztorral kezdődik, akinek a halála után egy kecskegida születik. Az állat egy fa lábánál próbál elbújni, de a fát kivágják, és a közeli faluban végül szén lesz belőle. A négyszeres lélekvándorlás filozófiájának képi megjelenítése magával ragadó, és így ünnepek környékén jól is esik kicsit elveszni a csendben és a gyönyörű olasz vidékben.
Rendezte: Michelangelo Frammartino
Szereplők: Giuseppe Fuda, Bruno Timpano, Nazareno Timpano
Eredeti cím: Le quattro volte
Forgalmazza: Anjou Lafayette
Értékelésünk: 4/5
Van pápánk!
Egy elképzelt pápaválasztás hitelesen megrajzolt története, aminek alapszituációja ugyan meglehetősen vicces, de ha jobban belegondolunk, a helyzetek és a figurák akár valóságosak is lehetnének. Egy esélytelennek tartott bíboros lesz a befutó, de ő, ahelyett hogy örülne a megtiszteltetésnek, inkább úgy érzi, hogy nem áll még készen egy ekkora felelősségvállalásra. Megszökik a feladat elől, és hogy a botrányt elkerüljék, a pápai szóvivőnek kell tartania a hátát, és megoldania valahogy ezt a nem kicsit kellemetlen helyzetet.
Rendezte: Nanni Moretti
Szereplők: Michel Piccoli, Jerzy Stuhr, Renato Scarpa
Eredeti cím: Habemus Papam
Forgalmazza: Cirko Film – Másképp Alapítvány
Almanya, a török paradicsom
Almanya törökül Németországot jelent, tehát a film címe nem árul zsákbamacskát. Egy török család Németországba vándorlását mutatja be, de nem realizmusra törekszik, hanem humorral közelít ehhez a jól ismert szituációhoz. A film egyben tiszteletadás is a Németországban már évtizedek óta dolgozó török vendégmunkások előtt, ráadásul a szereplői is életszagú, szerethető figurák.
Rendezte: Yasemin Samdereli
Szereplők: Rafael Koussouris, Demet Gül, Vedat Erincin
Eredeti cím: Almanya – Willkommen in Deutschland
Forgalmazza: CineReal
Laza esküvő
A film úgy indul, hogy a menyasszony nem jelenik meg az esküvőn, az elhagyott vőlegény pedig az összeomlást elkerülendő visszatér a gyerekkori nyaralások színhelyeire az unokatesóival, ahol persze megjelenik az ifjúkori szerelme is, Martina. A film első fele az Amerikai pite-filmek modorában (vagyis hányós poénok és társai) készült, de a második szakaszra már az érzelmi vonal kerül túlsúlyba. Temperamentumos spanyol vígjáték a Kövéren szép az élet rendezőjétől.
Rendezte: Daniel Sánchez Arévalo
Szereplők: Quim Gutiérrez, Inma Cuesta, Raúl Arévalo
Eredeti cím: Primos
Forgalmazza: Szuez Film
A rend őre
Bepillantás az izraeli titkosrendőrség mindennapjaiba egy nem éppen makulátlan jellemű rendőrön, Yaronon keresztül. Nem elég, hogy a felesége hamarosan szülni készül, belső vizsgálat is indul ellene ártatlan palesztin civilek lelövése miatt. Ha még mindez nem lenne elég, a film a másik oldalt, a forradalmár palesztinokat is bemutatja egy törékeny lány szemszögéből, aki a luxuskörülményei ellenére lázad a rendszer ellen. A két életút természetesen találkozik a filmben.
Rendezte: Nadav Lapid
Szereplők: Michael Aloni, Ben Adam, Meital Barda
Eredeti cím: Ha-shoter
Forgalmazza: Anjou Lafayette
