Még Robert Pattinson sem kell a magyar moziknak

Vizet az elefántnak
Jacob (Robert Pattinson) állatorvos szeretett volna lenni, de egy váratlan fordulat más irányba, egy vándorcirkuszba terelte az életét. Itt beleszeret egy gyönyörű műlovarnőbe (Reese Witherspoon), aki sajnos a cirkuszigazgató szerelme.

„A Constantine – A démonvadász és a Legenda vagyok rendezője hozzá képest szokatlan műfajba vágta a fejszéjét, ám nem vallott kudarcot. S bár a Vizet az elefántnak nem fogja megreformálni a romantikus dráma zsánerét, ezzel szemben korántsem elcsépelt témájának, Robert Pattinsonnak, Reese Witherspoonnak és ismét az év egyik legszemetebb figuráját alakító Christoph Waltznak hála, remek szórakozás, emellett pedig érdekes bepillantás az 1930-as évek cirkuszvilágának kulisszái mögé.”
Szöllőskei Gábor, VOX mozimagazin

A szabadság határai
Különböző nemzetiségű és kultúrájú emberek életútja fonódik össze a filmben. Egyetlen közös pont életükben a jobb lét reményében a sors igazságtalanságával vívott küzdelem, melynek győzelme mindannyiuk számára törvényes letelepedést jelentene a napfényes Los Angelesben.

„Úgy tűnik, a magyar DVD-kiadás forgalmazója sem tudott mit kezdeni a filmmel, hiszen a borítón akciófilmként tünteti fel ezt az egyetlen akciójelenetet sem tartalmazó, mélyen emberi drámát az illegális bevándorlók világáról. A komplex alkotást leginkább a Traffichez lehet hasonlítani: rengeteg különböző szemszögből próbálja bemutatni az amerikai illegális bevándorlók helyzetét, ami jó dolog, de az árnyaltsága és a sokoldalúsága miatt nem egyszerű néznivaló. Viszont Harrison Ford a bevándorlási hivatal rendőreként a karrierje utóbbi tíz évének legjobb alakítását nyújtja.”
Tóth Csaba, Nők Lapja Café

Senna
Bravúros dokumentumfilm a háromszoros világbajnok Forma–1-es versenyzőről, Ayrton Sennáról, aki sokak szerint minden idők legjobb autóversenyzője volt. A filmben rokonok, ismerősök, volt csapattársak és Forma–1-es legendák nyilatkoznak a bajnokról.

„Itt a válasz azoknak, akik a Forma–1-et unalmas sportnak tartják, és nem értik, hogy mit esznek rajta mások. Egy film és egy versenyző, aki ennél emberibb nem is lehetne. Bravúros archív felvételekből és mai interjúkból összeállított páratlan portré egy legendáról, aki sajnos már nem lehet köztünk. A brit Empire mozimagazin az év második legjobb filmjének választotta, nem véletlenül. A pillanat, amikor Ayrton egy nappal a halála előtt a garázsból nézi végig versenyzőtársa, az osztrák Ratzenberger balesetét és halálát, egyenesen megrendítő.”
Tóth Csaba, Nők Lapja Café

Államtrükkök
Igaz történet a CIA-ügynökeként dolgozó Valerie Plame-ről (Naomi Watts), akit a férje (Sean Penn) erős kormánykritikái miatt nyilvánosan lepleznek le a főnökei, ő pedig kénytelen mindenki előtt tovább élni úgy, hogy vállalja: eddig végig mindenkinek hazudott az életéről.

„A 9/11 utáni propaganda visszaütött, azóta is a nagy amerikai hazugság pellengérre állításának korszakát éljük; az Államtrükkökben épp egy Irak lerohanását kritizáló család üti meg a bokáját. A forgatókönyv meglehetősen a szánkba rágja mindazt, amit tudnunk kell, ha nem tetszik a rendszer, de nem haragszunk meg érte. Precíz történetvezetés, visszafogott drámaiság jellemzi a filmet, tökéletes vasárnap délutáni szórakozás.”
Hanula Zsolt, hetediksor.hu

Azután
Egy halottlátó amerikai munkásember, egy cunamit túlélt francia nő és egy rokonát elvesztő londoni tinédzser ezoterikus kalandjai a túlvilággal, és az egymással való találkozás életet meghatározó élménye.

„Eddig úgy tartottam, hogy Clint Eastwood olyan, mint a jó bor: minél öregebb, annál jobb. Sajnos azonban a legjobb boroknál is létezik egy kor, ami után megromlanak, és nagyon félek, hogy Clintnél ez talán most jött el. A bámulatos cunamis nyitány (ami miatt nem is értem, ez a film miért nem volt látható a magyar mozikban) ugyan még a legjobb formában mutatja az öreg cowboyt, de utána eluralkodik az anyagon a szentimentalizmus. A három szál nehezen akar egy filmmé összeállni, ráadásul az öreg végig a giccshatáron egyensúlyoz több-kevesebb sikerrel. Így is korrekt film az Azután, és még elgondolkodtató pillanatok is akadnak benne, de egy Clint Eastwood kaliberű zsenitől ennél azért többet várunk.”
Tóth Csaba, Nők Lapja Café

Céges buli

Egy céges konferencia kockázatai és mellékhatásai néhány erősen deviáns irodista szemszögéből.

„Az Egek urához hasonlóan a Céges buli főhősét is kirángatják jól belakott világából, hogy végre rádöbbenjen: a mesterségére épített életén túl is akadhatnak örömök. Ugyanakkor ez a muksó se nem szexi, se nem magabiztos, a többnapos szakmai találkozó tanulságait pedig szomorkás elmélkedés helyett alkoholmámoros ökörködésben és a gyakorlati alkalmazásban (új cég! új nő! új élet!) éli ki. Lehet vele is rezonálni, de még inkább John C. Reillyvel, akinek már most odaítélnék egy jó kis Oscart, és aki világra szóló partiarcként segít kimozdítani szegény emberünket a szürke status quóból. Ahhoz viszont, hogy ez lehessen a következő Oscar-szezon »kis szellemes függetlenje«, túlságosan vicces. Nem mintha ez baj lenne.”
Zalaba Ferenc, aeonflux.freeblog.hu

Kezdők
Oliver apja 45 évnyi házasság és a felesége halála után vallja be fiának (Ewan McGregor), hogy igazából meleg, amikor a fiú épp új kapcsolatot próbál kezdeni egy helyes francia lánnyal.

„Merő bájolgás az egész, még ha igen elegánsan keretezett bájolgás is. Nem úgy a papíron sokkalta rizikósabbnak tűnő dráma, az agg családfő coming outja. Jön Christopher Plummer (82) lila szvetterben, az affektáló Goran Visnjictyel az oldalán, és talán mert az a szakmája, hogy színész, úgy eljátssza (pazarul) az egyik drámából a másik drámába eső, esendő nyugdíjast, hogy azért nemcsak a Mills család lehet hálás, hanem mindenki, akinek elege van már az úgynevezett nagy színészek alkonyati ripacskodásából.”
Köves Gábor, magyarnarancs.hu