„Nyuszi, kérlek, ezzel a táskával ne menj be, mert nagyon elegáns a közönség” – ezzel a fotósunkhoz intézett mondattal indítja az estét Zámbó Marietta, a Zámbó család egyik kulcsfigurája. A zord hölgynek igaza van, ez egy családi ünnep, meg kell adni a módját. Marietta rózsaszín estélyit visel földig érő csipkeköpennyel, a nyakában fivére képmása lóg egy medálon. A táskától megszabadulunk és belépünk a Csepeli Munkásotthon moszkvai metróra emlékeztető, frissen felújított színháztermébe. A műsor már elkezdődött, telt ház van, de azért az emberek jönnek-mennek. Egész estés megemlékezés a művész tiszteletére, a plakátokon hirdetett címe: „Tíz év Jimmy nélkül”.
 |
| További fotókért kattints a képre! |
A szentmise és fáklyás felvonulás után érkező résztvevők valamilyen módon mind kötődnek az ebben a közegben csak „királyként” emlegetett ünnepelthez. A rajongókon kívül itt van a közeli család, a barátok, az egykori munkatársak, a testőr és mindazok, akiknek az énekes-don valaha szívességet tett.
Az egész jó értelemben véve provinciális: a helyszínen még lehet dohányozni, a gyerekek furcsán jól neveltek, a vendéglátók pedig nem kicsinyesek: külön fodrász készíti a frizurákat a színfalak mögött, mindenhol ennivaló van. Miközben Elek Icu egy Hernádi Judit számot énekel – amit mindenki a család leggyengébb tagjának is kijáró tisztelettel vegyes elnézéssel fogad –, kimegyek szétnézni.
 |
| További fotókért kattints a képre! |
A folyosót és a büfét jellemzően tupírozott hajú, kék szemhéjfestéket és csillogó, szűk ruhát viselő hölgyek lepik el. Beszédesek: elmondják, hogy azért szerették Jimmyt, mert olyan dolgokat énekelt meg, amit a férjüktől szerettek volna hallani, és mert jó viszonyt ápolt Istennel. A férfiak a tehetségét dicsérik.
Nánási Lajos magyarnóta-énekes halála után is óvatos tisztelettel nyilatkozik a királyról. Azt mondja, Jimmynek olyan hallása volt, hogy ha leejtettek egy kanalat, megmondta, milyen hangon csengett. Ugyanakkor nehéz természetű, irányíthatatlan volt – teszi hozzá.
Egy másik barát szerint az énekes tehetségének titka az volt, hogy részben roma származású; sokáig mellőzött volt, de végül felemelkedett.
Bálint Antónia, egykori szépségkirálynő is tiszteletét tette, ő csak az egyik az illusztris vendégek közül. Igaz, hogy megjegyzést tesz a színpadról levonuló énekes alakjára, de ez a jelek szerint bocsánatos dolog.
A Váradi Roma Cafe fellépése nagyszerű, tényleg az, de igazából mindenki Krisztiánt várja, Jimmy elsőszülött fiát. Az utód, aki már rég felnőtt, és készül apja nyomdokaiba lépni, a kihíváshoz mérten fegyelmezett és megnyerő. Vérprofi. Elmondja, hogy apjának másfél millió rajongója van, és hogy ennek a tábornak csak a töredéke van itt ma este. Barátai, sok elegáns fiatalember és egy lány a sarokban kuncognak, Krisztián pedig hozzáteszi, hogy ha van mennyország, akkor édesapja onnan nézi az eseményeket. Kérdezném a családi viszályokról, de rendületlen mosollyal szerel le: nem tud semmit, ő mindenkivel jóban van. Diplomatikus; nem hoz szégyent az apjára.
A fellépésével sem: először playbackgyanús a dolog, de nem, nem az. Tényleg jól énekel. Ha eddig voltak is kételyeink ezt illetően, most eloszlottak. Utolsó dalánál az emberek felállnak a székükből, mindenki tapsol, énekel: általános ünnepélyes zűrzavar.
Közben töltött káposztával fogadják a meghívott vendégeket, akik úgy állják körbe az ide-oda repkedő Zámbó Mariettát, mint valami udvartartás. Az is: míg Zámbó Árpy egyfajta háttérerőnek tűnik, Jimmy nővére az összekötő kapocs a „birodalom” és a külvilág között. Azt mondja nekünk, hogy Jimmy segít neki a munkájában, és reméli, hogy ez továbbra is így lesz. Efelől kétségünk sincs.
