 |
| Fotó: Rákossy Péter |
Idén ötéves a Budapest Bár zenekar, amelynek tagjai egy hetedik kerületi bérházban, Farkas Róbert hegedűs lakásában járnak össze próbálni. Első ránézésre látszik, hogy itt nagy közösségi élet zajlik, ennek egyik jele az egyik szobát szinte teljesen elfoglaló biliárdasztal. A zenekart alapító prímással arról beszélgettünk, milyen apró csatákat folytat a tíz énekes a színfalak között a dalokért, és hogy mitől működnek még ma is a régi slágerek.
A lakók mit szólnak ahhoz, hogy itt próbáltok?
Ezzel nincs gond, mert a próbaterem fala a másik házzal közös, a közvetlen szomszédainkat sem zavarjuk, néhányan közülük járnak a koncertjeinkre.
Mit jelent neked a húszas–harmincas évek zenéje?
Gyerekkoromban, amikor eljártam édesapám után olyan helyekre, ahol játszott, a Grand Hotel Hungáriába, a Gellért Szállóba, a New York kávéházba, akkor sokat játszottak ebből a fajta muzsikából, amit mi is feldolgoztunk. Ez volt a Budapest Bár előzménye. Először csak abban gondolkoztam, hogy legyen egy album, ami a mostani romkocsmákban, kávézókban szólhatna, hogy ne csak külföldi zenék menjenek. Azóta sok zenész ismerősöm meséli, aki a vendéglátásban dolgozik, hogy amikor a hatodik–hetedik kerületi kocsmákban szeretnének elhelyezkedni zenészként, akkor sokszor azt mondják nekik, hogy jöhetnek, ha olyan zenét játsszanak, mint a Budapest Bár. Nekem az is fontos, hogy a mai fiatalok, ha olyan helyre tévednek, ahol cigányzenekar van, már tudnak mit kérni a zenészektől, és újra megvan a kapcsolat.
Mennyire volt nehéz összetoborozni ezt a tíz énekest és összetartani őket?
Rögtön igent mondtak, akikre gondoltunk. Lovasi András és Kiss Tibi terveztek is ilyesmit régebben, csak nem fért bele az idejükbe, úgyhogy nyitott kapukat döngettem. A legelső koncertünk 2007-ben dupla telt házzal indult, és akkor éreztük, hogy ebben több van. Egy nagy család lettünk, egy alkotó közösség. A koncertek után sokszor összejövünk, és hajnalig megy a buli.
Előfordult, hogy egy dalon összekaptak az énekesek, mert többen szívesen énekelték volna?
Igen, ilyenek mindig vannak, mivel sok jó dal van. A Látod, ez a szerelem című dalt Rutkai Borika dobta be. Azt szerette volna, hogy a három lány együtt énekelje, de Németh Jucika lecsapott rá, így az övé lett. A legutóbbi albumunkon a Lövölde tér volt ilyen, amit Kiss Tibi szeretett volna, az ő ötlete is volt, hogy játsszuk, de nem akart összeállni, közben viszont jött a Szűcs Krisztián is, hogy ő ezt szeretné. Megpróbáltuk, és akkor elkezdett lüktetni az egész, úgyhogy ez az övé lett.
Más a ti közönségetek, mint egy átlagos trendi zenekaré?
Mi azt látjuk, hogy a koncertjeinken mindenki nagyon jól szórakozik, és ez össze tud tartani családokat. Régen is úgy jártak össze az emberek, hogy egyszerre több korosztály érezte jól magát. Ma sokszor a nagymama csak azért megy el valahová az unokájával, hogy az unoka érezze jól magát, ő csak tudomásul veszi, hogy ott kell lennie. Vagy ha a nagymamát viszik el egy programra, akkor ugyanez megy fordítva. Ezek a régi számok viszont jobban összehozzák a fiatalokat a szülőkkel, és nagy baráti társaságokat kovácsol össze a zene. Volt olyan is, ahol az anyuka mindig ezeket a dalokat hallgatta, de eredetiben, és a lánya fintorgott, hogy miféle őskori leletek ezek. Miután a Budapest Bár megjelent, a lány is ezeket hallgatta, és rögtön megvolt a közös téma.
Nagyon nagy örömmel tölt el az is, hogy a pici gyerekek mennyire szeretik ezeket a dalokat, a YouTube-on is találni olyan videót, ahol egy kisfiú és egy kislány énekli duettben a Szívemben bomba van című számot. Aztán kaptunk olyan fényképet is, amin egy kisfiú a vasárnapi ebédnél Stuxnak öltözve mutatta be produkcióját.
Rengeteget utazol, mi volt a legnagyobb élményed zeneileg?
Nemrég jártam Brazíliában, ahol egy negyvenfős gyerekkórusnak tanítottam magyar népzenét, hegedűt és zongorát Paraná államban. Amikor az ottani zenészek megtudták, hogy van egy magyar hegedűs, elvittek magukkal koncertezni. Pont akkor lépett fel Andrea Bocelli Rióban és São Paolóban, és éppen a paranái zenekart kérték fel, hogy vele játsszanak. Egyik este tizenötezer, másik este huszonhétezer ember előtt léptünk fel. Nagyon nagy élmény volt ott lenni a színpadon Andrea Bocellivel, akit a fél világ ismer. Bennem mégis az motoszkált, hogy mennyivel jobban örülök, hogy én a Budapest Bárral játszom itthon. Annyi arc van itt, annyi érdekes ember és jó társaság, hogy soha nem unatkozunk.
Más ismert énekest tervezel bevonni a csapatba?
Még az első lemeznél megfordult a fejemben, de közben annyira szorossá vált a kapcsolat ezzel a tíz énekessel, hogy nagyon hosszú ideig szeretnék velük dolgozni.
 |
| Fotó: Bulla Bea |
Ha lehetne választani múltbeli énekeseket, kiket támasztatnál fel?
Jávor Pál volna az egyik, a másik meg Karády Katalin. Jávor nagyon tudott mulatni, és amikor egy-egy dalt énekel, mindig egy új világot nyit meg előttem. Nagyon bírtam volna, ha ővele dolgozhattam volna együtt. Azért úgy érzem, hogy megtaláltam a mai kor Jávor Pálját és Karády Katalinját, csak nem egyet, hanem tízet. Ahogy Lovasi tud mulatni, az is egy külön történet.
Ki milyen karakter a zenekarban?
A két megmondóember Kiss Tibi és Lovasi Andris. Humorban Szűcs Krisztián viszi a pálmát, nagyon vicces és szórakoztató tud lenni színpadon kívül is. A lányok most el vannak foglalva, mert mindenki pasizik, az egyik el is kelt, és a másik kettő sem áll messze tőle. Imádni valóak mindhárman.
A sok feldolgozásból, amit játszotok, mihez volt nagy kaland megszerezni a jogokat?
Az utolsó pillanatig nem volt biztos, hogy rákerül az albumunkra a Szilvafácska, aminek ugye nem magyarok a szerzői. A lemez kinyomása előtt egy nappal kaptuk meg az engedélyt, és volt több ilyen necces helyzet. A harmadik albumra készített egy fantasztikus Bartók-átiratot Farkas Misi, a cimbalmosunk, amiről azt gondoltuk, hogy az album egyik kincse lesz. A Bartók-örökösök viszont semmi változtatásba nem mennek bele, tiltottak le előadásokat Londonban is emiatt. Szerencsére már csak három évük van erre, mert 2015-ben lejárnak a jogok, és akkor végre hozzá lehet nyúlni ehhez a fantasztikus zenei kincshez. Ez a hozzáállás szerintem nem szerencsés, külföldön jól látni, mennyire jót tesz zeneszerzőknek, ha felfrissítik a zenéiket. Például eljutnak azokhoz is, akik nem annyira hallgatnak klasszikus zenét.
A Szilvafácskára azért felvonták a szemöldöküket páran, hogy túl elcsépelt.
Ezt a dalt a véletlen hozta, egy másikat próbáltunk Lovasi Andrissal, és ő elkezdte ezt dudorászni. Felvetettem, hogy játsszuk ezt, de a magyar szöveggel nem volt kibékülve. Kértem, hogy írjon újat, és két nap múlva küldte is. Teljesen magáévá tette, ráadásul pont egy olyan klipet tudtunk hozzá csinálni, amiben megmutathatjuk, milyenek vagyunk koncert előtt és után. Ha minden dalunk ilyen elcsépelt lenne, azt mondanám, hogy jogos a kritika, de közben olyan kincseket is előástunk, amiket nagyon keveset játszottak.
| Önbevallásos pályakép
Zenészcsaládban születtem, és már négy-öt éves koromban eldőlt, hogy zenével fogok foglalkozni. Tizennégy éves koromtól játszottam is a Száztagú Cigányzenekarban. Az elején még az utolsó sorokban ténferegtem, aztán pár év múlva a vizsgák után a zenekar élére kerültem, mint az egyik vezető prímás. Nekem ez sem volt elég, érdekeltek más műfajok is. A Besh o droM zenekarban töltöttem három évet, pont akkor, amikor a latin őrület után jött a Balkán divatja a Kusturica-filmek miatt. Azt pont jókor fogtuk meg. Jöttek sorban mindenféle zenekarok, aztán úgy döntöttem, hogy lediplomázom. Érdekelt a klasszikus zene, és elvégeztem a Zeneművészeti Egyetemet. Utána szerettem volna olyanba kezdeni, amit én magam hozhatok össze. A feleségemmel gondolkoztunk azon, hogyan lehetne a cigányzenét megújítani, felfrissíteni és a fiatalok számára vonzóbbá tenni. Ebből az elképzelésből nőtt ki a Budapest Bár. |
A Budapest Bár zenészei: Farkas Róbert, Farkas Mihály, Ökrös Károly, Farkas Richárd
Az énekesek: Németh Juci, Behumi Dóri, Rutkai Bori, Frenk, Lovasi András, Kiss Tibor, Szűcs Krisztián, Kollár László, Keleti András, Ferenczi György
