
Magyar színészek román reklámban
A film- és színházi szerepek mellett korábban kiegészítést adhatott a reklámfilmezés, ám színészeink már ezzel sem tudnak olyan jól keresni, mint hajdanán; szakmabeli informátorunk szerint a három évvel ezelőtti ár negyven százalékát kapják. “Egy szereppel általában 120 és 400 ezer forint között lehet keresni, de ennél jóval kevesebbért, 50-80 ezerért is elmennek sokan, noha ez korábban az amatőrök díjazása volt.”
Sokan lemondanak a jó színészekről a spórolás jegyében, de ha mégis kiszemelnek maguknak egy ismert arcot, akkor neki azért megadják, amit kér, legyen az három- vagy akár nyolcmillió forint is egy kampányért. Mivel a szlovák, cseh és román reklámok majdnem kétszer annyit fizetnek, mint az itthoniak, sokan oda mennek munka után. „Így még az anyjuk sem tudja róluk, hogy reklámban szerepeltek” – hallhattunk az okokról.
Aki filmekből élne, az is pisloghat, mivel a magyar filmgyártás három éve „téli álmot alszik”. Ez abból is látszik, hogy 2011 legnézettebb hazai filmje a Vad Magyarország című természetfilm lett húszezer nézővel. Egy sikervárományos közönségfilmért egyébként naponta 40 és 350 ezer forint között lehetne hazavinni – színésztől és szereptől függően – a művészfilmeknél viszont a 100 ezer a maximum.
Családfenntartás hetvenezerből
Ám nem ő az egyetlen olyan színész, aki egy magyar sorozatban játszott szerepével beégette magát a köztudatba, mégsem élhet gondtalanul. Az első magyar szitkom, a Família Kft. Ágicája, azaz Esztergályos Cecília január végén lett 69 éves, és keményen érintették a József Attila Színház körüli nehézségek. „Hadd ne beszéljek erről! – kezdte a színésznő, miután felvette a telefont, de aztán fokozatosan megenyhült, és mesélni kezdett. – Elindultam, saját színházat alapítottam, a Meddig vagyok? című standup show-val kezdem járni az országot. A műsor az elmúlt ötven évemről szól sok humorral, és arról, hogy nem bántam meg semmit.” A cím a Família Kft.-s mondására rímel ironikusan, és a fellépéseket saját maga szervezi férjével, Fonyódi Péterrel.
„Az embert mindenféle malőr éri, de mindenből ki lehet mászni – folytatta a színésznő. – 360 címem van, ha abból harminc visszajelez, akkor jó vagyok. Most megpróbálom így az életet a fix helyett, mert ma csak az a fix, amit már eljátszottam. Számlát adok, de nem biztos, hogy kifizetik.”
Ha követeled a tartozást, elvágod magad
A nemfizetés szokását erősíti meg névtelen interjúalanyunk: “hat-nyolc hónapot kell várni, és közben az áfát be kell fizetnünk. Behajtani sem lehet ezeket a pénzeket, mert legközelebb nem kapsz munkát.” Elmondása szerint a nyugdíjas színészek helyzete általában sem könnyű: „Hatvan-hetven éves emberek csak azért dolgoznak akár betegen is, mert különben éhen halnának. Az a tíz-tizenkét ember, aki megkapta a nemzet színésze címet, becsülettel meg tud élni.”
„A tévés ismétlésekért járó jogdíj kérdése is teljesen rendezetlen, tudok olyanról, hogy egy sikeres sorozat egyik epizódját 97-szer ismételték és ezért 8700 forint járt… – sorolja tovább a problémákat az érintett. – Ez megalázó. Szerintem ha valaki mondjuk tíz évig játszik sikeres sorozatokban, akkor annak a jogdíjából már meg kellene élnie. Esztergályos Cecília jó példa erre, ő Nyugaton csak hátradőlne, és kizárólag elhivatottságból játszana. Szerintem sokan el sem tudják képzelni, milyen nehézségek vannak. A közvélemény elvárása – főleg a színésznőkkel szemben –, hogy adni kell az öltözködésre, az étkezésre és arra, hogy sportosan tartsák magukat, de ez is pénzbe kerül.”
A jogdíjakat sem kapják meg
„Az ismétlések díját csak az m1, az m2 és a Duna tévé fizeti, a kereskedelmi tévékkel gyerekcipőben jár az együttműködés” – tudtuk meg a Színházi Dolgozók Szakszervezetének elnökétől, Konrád Antalról, aki színházi szerepei mellett rengeteget szinkronizált, többek között a Csengetett, Mylord? és a 24 című sorozatokban. „A szinkrongázsik húsz éve stagnálnak, 200-250 forintot adnak egy tekercsért, és ez 90-ben is ennyi volt. Ennek legalább négyszer ennyinek kellene lennie” – mondta negyvenes színészünk, és Konrád Antal szerint a teljes képhez hozzátartozik, hogy a fizetés alapjául szolgáló tekercsek egyre hosszabbak, tehát nagyobb munkáért jár ugyanaz az összeg. „A színházi színészek bérezése az orvosokéhoz hasonló, csak míg az orvosok bárhol megélnek a világban, a színész csak Magyarországon – tisztelet a kivételnek, akik külföldön is helyt tudnak állni” – tette hozzá.
A Madách Színházból óceánjáróra
„Kint viszont megnézték, hogy mit tudok, örültek nekem, és nem kellett minden nap bebizonyítanom, hogy az vagyok, aki, hanem minden nap annak kell lennem, aki vagyok” – tette hozzá Csórics, aki a hajóról már vissza se nézne, Németországban vagy Franciaországban próbálna szerencsét. „Angolul folyékonyan beszélek, a franciát még gyakorolnom kell, de tanulok németül és oroszul is. Erre is nagyon jó a hajó, mert az ember rá van szorítva, hogy idegen nyelven beszéljen. Emellett az, hogy jól keresek, már csak bónusz.”