Franciaország – Anggun: Echo
A könnyed gumipopszám alapján nem mondanánk meg róla, de Anggun a kilencvenes évek egyik legmenőbb indonéz rocksztárja volt, és aztán ő is dolgozott együtt Pras Michellel a Fugeesból, mint újabban Király Linda. A képen hamvas lánykának tűnik, de lassan több évtizedes zenei múlt áll mögötte.
Ciprus – Ivi Adamou: La La Love
A ciprusiak pumpálós, helyi dallamokkal megtámogatott diszkóhimnusszal indulnak versenybe. Ehhez képest a franciák pályaműve komolyzenei alkotásnak tűnik, a szöveget sem bonyolították túl, olyan, mintha egy dadogós kiskamasz diktálta volna le. A görög X-Faktorból szabadult énekesnő csípőmozgása és kisugárzása viszont figyelemre méltó.
Dánia – Soluna Samay: Should’ve Known Better
Egy szőke, huszonegy éves „Alanis Morisette”-tel futnak neki Bakunak a dánok. Solunát kiskorától műanyagmentes zenehippinek képezték a szülei, nyaranta Európa utcáin zenéltek családostól, telente Guatemalában húzták meg magukat. A vándorélet a vérében van, a klipben is egy lakókocsiban tépelődik. Hogy ebben a mezőnyben se maradjunk áthallások nélkül, szólunk, hogy ez a dal Seal Crazy című számára hasonlít.
Málta – Kurt Calleja: This is the night
Málta egy Gyurcsík Tibor-osan lefegyverző mosolyú és bársonyos hangú, huszonkét éves énekest választott egy optimista, de felejthető dallal. Kurt szívós fickó, annyi szent, harmadikra szuszakolta át magát a nemzeti eurovíziós válogatón, miután az előző két évben hiába próbálkozott.
Svájc – Sinplus: Unbreakable
A diszkópop helyett a rock felől közelít az Eurovízióhoz Svájc egy U2-s hangulatú számmal, aminek köszönhetően a színpadon még hangszerek is feltűnnek. A fiúcsapat frontvonalát egy testvérpár alkotja, akiknek külön stylistra már nem lesz szükségük.
Albánia – Rona Nishliu: Suus
Egy kesergős, szívtépő nótával szállnak ringbe az albánok zongoraszó és vonósok kíséretében. Rona Nishliu a helyi Megasztárban bukkant fel 2004-ben, és elég magának való nőnek tűnik, akitől legalább olyan távol áll a popsztárkodás, mint Szíj Melindától.
