A szállodások után most a taxisok törik meg a csendet!

Milyen visszajelzéseket kapott a budapesti luxushotelek titkait bemutató könyvére?

Meglehetősen szélsőségeseket. A szállodák felső vezetése, a menedzsment több helyen is ingerülten reagált, de ezt nyilvánosan természetesen senki nem vállalta fel. A munkatársaktól azonban nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam: ők büszkék a munkájukra, még akkor is, ha tudják, sok mindent kell elfedni ahhoz, hogy a csillogás fénye ne tompuljon.

Most miért pont a taxisok?

Mert ők ismerik a legjobban a várost, ők találkoznak a legtöbb emberrel. Rengeteg városi legenda kering arról, hogy mit látnak, hallanak ők az éjszakában, hogyan működnek a belső bizniszeik. Kíváncsi voltam erre a világra, és biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedül a kíváncsiságommal.

Könnyen nyíltak meg?

Bizonyos témákban nagydumások, szívesen mesélnek a kalandjaikról, ám vannak tabuk. Ilyen például az illatosítóba szerelt órapörgető kérdése, vagy a hiénadrosztok ügye. Amikor elérkeztünk ezekhez a témákhoz, hirtelen csend lett. De azért sikerült meggyőznöm őket arról, hogy az „érzékenyebb” történeteket se tartsák magukban.

Mennyi ideig tartott a kutatómunka? Hány taxissal beszélgetett?

Egy bő fél évig faggattam a taxisokat, közel 50 emberrel találkoztam. Volt, akivel csak egyszer futottam össze, másokkal heteken keresztül beszélgettünk. Ez egy nagyon heterogén közösség, az egyes tagok teljesen más életformát élnek. Nem lehet összehasonlítani egy öt nyelven beszélő, 30 milliós Mercedesszel fuvarozó szállodai taxis életét egy Keleti pályaudvari hiénával vagy egy mezítlábas női taxissal. Mind taxisok, mégis micsoda különbség!

Előző könyvében a züllöttség és a csillogás kettőssége volt megfigyelhető, igaz ez a taxisvilágra is?

Ugyan itt az arányok némileg eltolódnak a züllöttség irányába, azért természetesen jut mind a két oldalból. Beszéltem például olyan limuzinsofőrrel, akinek egy afrikai politikus az autójából adott parancsot néhány otthon elfogott tolvaj kivégzésére, de előfordult vele az is, hogy Paul McCartney-t kísérte el egy Király utcai kifőzdébe. 

A taxisvilágról sokan azt gondolják, összefonódott az alvilággal. Megerősíti?

Semmiképpen nem tudom cáfolni. Találkoztam olyan taxissal, aki annak a Seres Zoltánnak dolgozott egy ideig sofőrként, akit később a saját autójában, géppisztollyal végeztek ki. És beszélgettem olyannal is, aki azt mondta, több drogdílert lehetne letartóztatni taxiban, mint utcán. De előfordult, hogy betörőket fuvarozott vagy embercsempészetben vállalt szerepet egy-egy taxis. A hiénaháborúk nagykutyáinak pedig általában a jól bejáratott maffiakapcsolatok garantálnak védelmet. A többség azonban néhány kisebb stiklit leszámítva inkább tisztességes. Aki gyenge, az bárhol belecsúszik a rosszba.

Kordos Szabolcs könyve, október 16-án jelenik meg

Megható, felemelő pillanatai is vannak a taxislétnek?

Szomorú, de megindító annak a taxisnak a története, aki egy szklerózis multiplexes lányt és az őt elkísérő édesanyját vitte rendszeresen az egyre reménytelenebbnek tűnő kezelésekre. Olyan közel kerültek egymáshoz a hosszú és egyre nehezebb utakon, hogy a taxis pontosan megérezte, mikor viszi őket utoljára. Egy másik taxis pedig soha nem felejti el azt a hideg decemberi napot, amikor egy a szülészetre siető nőnél menet közben derült ki, hogy már nem érnek be időben a kórházba. A sofőr félrehúzódott egy benzinkútnál, és maga segítette világra a kicsit.

A beszélgetések tapasztalatai nyomán lenne kedve taxisnak állni?

Nem szeretnék taxis lenni. Ebben a világban olyan túlélési ösztönre és vásottságra van szükség, ami belőlem valószínűleg hiányzik.

Kinek ajánlja a könyvet?

Akit jobban érdekel a valóság, mint a fikció. Aki kíváncsi a város titkokkal teli életére, érdekes sorsú emberekre és egy különleges szakma kulisszatitkaira. Aki szeret szórakozni. Szóval mindenkinek.