Sokunk fejében él a kép, ahogy nagymamánk az ablak mellett görbül, és fürge ujjmozdulatokkal szinte futószalag-gyorsasággal gyártja a csipketerítőket: a picit, a nagyot, a kereket, a szögletest meg a színest. Ezek a terítők mára picit feledésbe merültek, mondjuk ki: kimentek a divatból, a szekrény mélyén őrizni ezeket mégsem érdemes. Akinek van szíve összekenni őket tapétaragasztóval, majd egy óriásira fújt lufira ragasztani, az romantikus lámpát készíthet belőle. Íme, a recept: