Nálam a BBC Entertainment csatorna közvetlenül az RTL, a TV2, és a HBO után következik. Nem sznob városi énemet igyekszem ezzel is kimutatni, egyszerűen szeretem a műsorok 90 százalékát angol nyelven, magyar felirattal nézni. Három óra után – ha nem szólal meg a lépcsőház tűzriasztója – még azt is elfelejtem, hogy Magyarországon élek. Az egyik műsor, amire előszeretettel odakapcsolok, az Alan Carr: A fecsegő ember című talkshow-ja. A műsor pont az, amire első hallásra tűnik: egy kissé harsányan öltözködő, nagyszájú, a másságát nyíltan vállaló műsorvezető cseveg sztárséfekkel, énekesekkel, olykor politikusokkal, és persze a hagyományos stand up elem sem hiányzik a műsor elejéből. Itt nem bánnak kesztyűs kézzel a brit X-Faktor aktuális Zámbó Krisztiánjával, és sajátos humorral viccelődnek Harry herceg legutóbbi aktképén is. Persze arról is megvagyok győződve, hogy a műsorvezető – aki az affektálás bajnoka – néhány hazai tévénézőnek túl sok lenne, de ne fussunk udvariassági köröket, ha nem tetszik, el lehet kapcsolni. Szóval ebben a talkshow-ban nincsenek műbalhék vagy unalom miatt kivonuló közönség, és nem kezelik bazári majomként a szereplőket. Talán kicsit túldimenzionálom, de az egész műsor attól normális, hogy „nem normális”.
Ebben a műsorban nem derogál Lady Gagának hülyét csinálnia magából, és tőle meglepő módon hétköznapi szerelésben megfőzi édesapja kedvenc olasz ételét, amíg a házigazda többnyire vedeli kedvenc alkoholos italát. De itt pörög Katy Perry egykori ura, a színész-komikus Russell Brand is, aki nemcsak azon viccelődik, hogyan tanítja kutyapózra a jógaóráján a Demi Moore-t, hanem drog- és alkoholfüggőségéről is beszél. És lehülyézi az összes hollywoodi megélhetési celebet, akik kétségbeesve parádéznak az Oscar-afterpartin. A végén pedig még odaszúr egy szép üzenetet volt nejének, majd elfekszik a kanapén, míg a házigazda felkonferálja az élőben éneklő aktuális fellépőt.