– A Luxushotel, Hungary és a Taxisvilág, Hungary után ezúttal külföldre viszi az olvasóit. Ám ott is magyarokkal találkozhat. Hogyan jött a könyv ötlete?
– Eléggé adta magát. Az utazás a szenvedélyem, és minél többet akartam megtudni azokról, akik nálam is többet utaznak, és főként még több ember életébe látnak bele. Az eddigi könyvek közül talán ezt vártam a legnagyobb lelkesedéssel. Döbbenetes élményanyag gyűlt össze már az első pár interjún, és ez a későbbiekben csak fokozódott.
– Kik voltak a források?
– Idegenvezetők, többségükben telepítettek, tehát akik egy-egy helyen több hónapot is lehúznak. Ők aztán körtáncra indulnak: a nyarakat Görögországban, Olaszországban, Cipruson vagy Bulgáriában töltik, télen irány Brazília, Thaiföld vagy Egyiptom. Találkoztam olyanokkal is, akik VIP-túrákat vagy vállalati jutalomutakat visznek különböző kontinensekre; az utóbbiakról származnak a legvadabb történetek.
– Könnyen nyíltak meg?
– Esete válogatta. Aki már nem dolgozik a szakmában, az egy kicsit könnyebben mesélt, de főleg a hírességekről, a politikusokról volt nehéz belőlük bármit is kihúzni, hiszen kötötte őket a diszkréció. Azért végül sikerült… Ugyanakkor sokan élvezték a lehetőséget, hogy kiadhatják magukból azt a sok tapasztalatot, élményt, ami évek hosszú sora alatt felgyülemlett bennük.
– Turista a buszos kiránduló, aki görög apartmant bérel olcsón, de az is, aki egy család éves bevételét is elszórja pár nap alatt Dubajban. Mennyire volt széles a merítés?
– A lehető legszélesebb. A kéthetes nyaralás után a buszon még mindig otthonról hozott gazdaságos üdítőt kortyolgató kispénzű emberektől egészen az utazó miniszterekig, hatalmasságokig terjedt a skála. A kedvencem az a parlamenti képviselő volt, aki Kínában kifogásolta, hogy túl sok a kínai, új szállodát akar. De mesélek azokról is, akik kifogásolták, hogy kicsi az apartman konyhájában a lábas, nem fér bele az otthonról hozott tyúk egészben…
– A turizmussal kapcsolatban sok stikliről hallani. Hol az utasokat próbálják megrövidíteni, hol pedig ők lépnek a bűn útjára…
– Nagy a csábítás, hiszen az idegenvezetőket mindenki korrumpálni akarja: az autókölcsönző, a diszkós, az étterem-tulajdonos, az utas… Azt tudni kell, hogy akit rajtakapnak, azon nyomban, saját költségére repülhet haza. Ügyeskedésre azért itt is van lehetőség, bár ahogy mondani szokás, kicsiben nem éri meg, nagyban pedig biztos a bukás. Azért az is kiderült, miként lehet a néhány eurós turisztikai adóval, valamint egy pápai audienciával tisztes, de nem tisztességes bevételre szert tenni.
