All You Need is Love – 10 éves az Igazából szerelem

Fikarcnyi kétségünk sincs afelől, hogy valamelyik tévécsatorna már november közepén leadja az Igazából szerelmet. Ahogy közeledik a karácsony, úgy lesz egyre aktuálisabb a megunhatatlan mozi. Bár az sem biztos, hogy várnunk kell az első hóig, idén ugyanis már nyáron „élvezhettük” a Reszkessetek, betörők!-et az RTL Klub jóvoltából… Szóval 10 éves az Igazából szerelem, mi pedig összeszedtük a 10 kedvenc jelenetünket.

1. A szerelem igazából körülvesz
„Amikor tíz évvel ezelőtt az egyik multiplexben megnéztem a filmet, egyáltalán nem ez a jelenet volt számomra a legemlékezetesebb. Azóta évente legalább kétszer beteszem a DVD-t a lejátszóba, és a véleményem megváltozott. A legelső jelenet lett a kedvencem. Lehet, naiv vagyok meg érzelgős, de amikor egy év távollét után hazaérkezett a nővérem Kínából, és két órát várakoztam a repülőtéren, hogy végre megölelhessem, pont ugyanezt éreztem.”
(Enikő)

2. Akkor is szeretni foglak…
„Amikor a filmet vetítették, eszméletlenül szerelmes voltam egy srácba – akkor persze azt hittem, hogy ő az igaz, sokkal igazibb, mint az előtte lévő 10 igazi –, de barátnője volt, ahogy már az lenni szokott, úgyhogy én legtöbbször párás szemmel néztem a főiskola ablakából, amikor megjött, közben pedig elképzeltem, hogy nekem is be kellene vallanom az igazat… Évekkel később tettem meg, ma pedig ő az egyik legjobb barátom. Azért szerencse, hogy nem csináltam kartonprezentációt és egyben hülyét magamból egy szép karácsonyi napon.”
(Daniella)

3. Ne vegyetek drogot…
„A szirupos karácsonyi filmek után kész felüdülés volt, amikor először láttam az Igazából szerelemet. Az egész mozi az elejétől a végéig tökéletes, kedvencem mégis Billy Mack karaktere, és az a jelenet, amikor Billyt meghívják egy tévéműsorba. Ott hangzik el a szállóigévé vált mondat: »Ne vegyetek drogot! Legyetek popsztárok és megkapjátok ingyen!« Billy a legnagyobb király, őszinte, laza, letűnt popsztár. Még mielőtt bárki megkövezne, hozzáteszem, hogy soha nem biztatnék egy gyereket sem drogozásra, és nem is ezért lett ez a kedvenc jelenetem, hanem mert tökéletesen nem azt adja, amit elvárnánk egy karácsonyi mozitól.”
(Adri)

4. Hugh Grant riszálja úgyis-úgyis…
„Kb. egy hónappal a hazai premier előtt volt szerencsém látni az Igazából szerelmet, így akkor még nem ért el hozzám a film jó híre. »Egy sablonos karácsonyi Hugh Grant-romkom« felkiáltással ültem be rá a moziba, és persze az első öt perc után már fülig ért a szám, különösen akkor, amikor Hugh Grant örömtáncot lejtett az elnöki rezidencián. Hihetetlen magabiztossággal csinált hülyét magából olyan szintű öniróniával, amire csak a legnagyobbak képesek. Ilyen táncokat más filmekben maximum a végefőcímbe helyeznek, amikor megmutatják, hogyan hülyéskedtek a színészek a forgatáson, itt azonban tökéletesen illett a filmbe. Respect!”
(TóCsa)

5. All You Need is Love…
„Nem vagyok oda az esküvőkért, a legtöbb ceremóniából hiányzik a kreativitás, vagy épp roppant erőltetett. Viszont akárhányszor megnézem ezt a jelenetet, megmosolyogtat. Amolyan »én is akarok ilyen meglepit« érzést ad.”
(Orsi)

6. Colin Firth tökéletes lánykérése
„Hiába láttam százszor ezt a filmet, ettől a jelenttől hatalmas gombóc nő a torkomba, és a könnycsatornáim is beremegnek: mindig a régi nagy szerelmem jut eszembe, aki görög volt, és nagyon igyekezett, hogy a kedvemért megtanuljon pár mondatot magyarul. Első lépésként egy online fordítóprogramot hívott segítségül, amibe bepötyögte a szerelmes tőmondatokat, majd este, amikor találkoztunk, olyan mondatokat súgott a fülembe, hogy: »Annyira szép!«, »Te vagy a napfény!”, vagy »Soha nem akarom, hogy hadd menjen!«, ami a »Soha nem akarlak elengedni!« mondat szeretett volna lenni. Nincsenek rá szavak, hogy mennyire szép, amikor egy férfi veszi a fáradságot, hogy a nő anyanyelvén értesse meg vele: szereti.”
(Judit)

7. A miniszter félrelép énekel
„Oké, tényleg tök laza, ahogyan Hugh Grant riszálja magát a lépcsőn, én mégis azt szeretem jobban, amikor énekel. Már az ötlet is zseniális, hogy a miniszterelnök a város leghosszabb utcájának »csóró« részét járja végig karácsony este, hogy szerelmet valljon egy nőnek. Aztán alkalmi betlehemesnek áll a szomszéd gyerekek kedvéért. Mégsem ő a jelenet alkalmi X-Faktor-győztese, hanem a háttérben éneklő sofőr…
(Enikő)

8. Amikor egy szerelmes nő örül
„Istenem, mennyire emberi, és mégis mennyire meglepő! Jó párszor (ezerszer) láttam már a filmet, de ez a reakció még mindig váratlanul ér. Annyira kirobbanóan humoros és ötletes! Miközben egyszerű és igaz. Tinédzserkorunk (huszonéves korunk, felnőttkorunk…) összes játszmája néhány másodpercbe sűrítve. Hányszor, de hányszor lamentáltunk órákat A Barátnővel arról, hogy akkor most TÉNYLEG felhívjuk-e, TÉNYLEG megmondjuk-e neki, TÉNYLEG megadjuk-e magunkat neki, vagy baj, nagy baj, hatalmas tragédia lészen abból. Merthogy akkor jaj, még megtudja, hogy fontos nekünk. De mi a baj abban?! Kérdeztük felháborodva, számon kérve, gyötrődve. Aztán mégiscsak megegyeztünk benne, hogy igenis, az nagy baj, legalábbis abban a fázisban igen. (Miközben semmire sem vágytunk jobban, mint hogy végre valaki jöjjön, akinek mindent el lehet mondani, meg lehet mutatni, méghozzá az első perctől – mégsem sebesülünk.) Hányszor éltük át, hogy legszívesebben visítottunk volna az örömtől, de közben hűvösséget kellett mímelnünk? Tényleg kellett? Muszáj volt? Ki tudja, a végén nem úgyis ugyanoda jutunk-e. Ami fontos, az megmarad, ami elromolhat, az így is, úgy is elromlik. Hiszen látjátok, a végén a mi hősnőnk sem találja meg a boldogságot az ő (dehogy az övé) Karljával, mert hát egy hétköznapi nő ő, az meg, mint olyan, sok a szépfiúnak. Tudjátok mit? Nem is baj. Majd eljön, aki előtt lehet ugrálni.”
(Zita)

9. A filmzene
Nem igazán jelenet, mégis legalább annyira szeretjük, mint a filmet. Az Igazából szerelem zenéjével találkoztunk már díjkiosztón, celebpartin, a barátnőnk esküvőjén, lánybúcsún, születésnapon…

10.  A szerelem tényleg körülvesz
„Legszívesebben reptérturista lennék. Órákat töltenék azzal, hogy az érkezési oldalon ülök, kényelmes bőrfotelben, popcornnal, kólával, és csak bámulnám, ahogy emberek hosszú idő után végre találkoznak, és örülnek egymásnak. Ugye, micsoda flash? Egymás nyakába ugró nénik, bácsik, csajok, srácok, lánykák és anyukák: életöröm és szeretet nagy dózisban. Depressziósoknak ideális terápia. Annyira, de annyira szép tud lenni az élet, és ez a túláradó érzés általában ilyen röpke pillanatokban mutatkozik meg leginkább: ölelésekben, tekintetekben, mosolyokban. Miért nincsen így mindig? Az Igazából szerelem című film utolsó jelenetében puzzle-szerűen, megsokszoródva látjuk az emberi öleléseket. Ekkor azt érezni: a világon ebben a pillanatban is sok-sok ember örül egymásnak. Miért kell mégis arra gondolnom, hogy ugyanennyi okoz épp fájdalmat a másiknak? Lelkit, fizikait, válogatott módokon. Miért van ez így? Nem így kellene lennie – nincs rá értelmes magyarázat. A legjobb romantikus filmek – köztük az Igazából szerelem – erről mesélnek.”
(Zita)