A könyvben szereplő kamaszok történeteiben fellelhető mindenféle szenvedélybetegség: alkohol, drog, szex, internet- és számítógép-függőség, táplálkozászavar, pornográfia… Betekintést nyerhetünk egy olyan generáció életébe, amelynek tagjai a huszonegyedik század vívmányainak legaktívabb felhasználói és áldozatai is egyben.
Nézz vissza hozzánk, mert Nők Lapja Café október 28-tól, négy napon át részletet közöl A Tudom, mit csinál a gyereked szombat éjjel! című könyvből.
Miért pont a tinédzserek „titkos” életéről írtatok? Annyi tévéműsor és újságcikk próbálta már bemutatni a témát.
Az egyik korábbi könyvünk (Egyetemista lány támogatót keres – a szerk.) készítése alatt találkoztunk azzal a jelenséggel, hogy a főiskolás prostituáltak egy része már tinikorban aktív szexuális életet élt. Ezt úgy közölték, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Na, ekkor fogalmazódott meg bennem az, hogy valami nagyon máshogy működhet mostanság a tinik világában, és egyszer alaposabban is megvizsgálnám a témát.
Úgy fogalmaztál: „valami nagyon máshogy működhet mostanság”. Sikerült megtalálnod a választ arra, hogy mi működik másképpen?
Érdekes, hogy – bár alig pár évvel vagyok idősebb néhányuknál – engem többen “lerégebbigenerációztak”. De ebben van igazság. Sokszor jutott eszembe a saját kamaszkorom, és milliószor adtam hálát azért, hogy én nem huszonegyedik századi gyerek voltam. De azt sem mondhatom, hogy egyik tinikor jobb vagy rosszabb a másiknál, hiszen az én generációmra is mondták az idősebbek hogy „ezek a mai fiatalok…”. Nem a gyerekek másak, hanem a világ fordult hatalmasat azóta, hogy én voltam tinédzser.
Lehet rangsort felállítani a fiatalok függőségei között?
Ami a legtöbb mai fiatalra jellemző, az az internet- és mobiltelefon-függőség. Hozzá kell tennem, hogy ez nem csak a tinikre jellemző, de ők azok, akik már eleve így szocializálódnak. Amúgy minden függőség veszélyes, mindegyik járhat hosszú távú, súlyos következményekkel. Legyen az alkohol-, drog-, szex-, szerencsejáték- vagy adrenalinfüggőség, mindegy. Bármelyik tönkretehet egy egész életet. A könyvben mindegyikre van nem egy példa. Bizonyos történetek happy enddel végződtek, de sok szomorú, olykor tragikus véget érő esettel is találkoztam.
Hogyan akadtál rá interjúalanyaidra?
Tinédzser ismerősei mindenkinek vannak. És azoknak még több kamasz ismerősük. Aztán ott az internet, ami abszolút az ő felületük, így fórumokon, közösségi oldalakon is ismerkedtem, online kérdőívet engedtem útjára, pszichológussal, orvosokkal beszélgettem. De olyan is volt, hogy az utcán akadtam történetekre.
Honnan gyaníthatja egy szülő, hogy a gyerekével valami gond lehet?
Ha megváltozik. De ehhez ismernie kell.
Veszélyben vannak a tinik, vagy egyszerűen túl lesznek majd lázadó korszakukon?
A kamaszkori lázadás természetes jelenség, azon a legtöbb ember túlesik előbb-utóbb. A veszélyes inkább az, hogy sokan át akarnak szaladni a gyerekkoron, gyorsan lapozva, mint ahogy a neten böngésznek, miközben a sok “felnőttes” tevékenységet gyermeki mértéktelenséggel űzik. Gruppenszex, féktelen bulizások, hobbi-tolvajlás, házipornó-készítés és még sok más, abszolúte nem gyereknek való tevékenység vált sokuk hétköznapjainak részévé. Ez azért veszélyes, mert mire túllendülnek a lázadó korszakon, már eleve sérülten kezdhetik a valódi felnőttkort. Van, aki lelkileg – mint ahogy a könyv sok szereplője például a pszichiátrián vagy terápián kötött ki -, és van, aki fizikailag is megsérül. Az egyik legmegrendítőbb történet főszereplője például egy átlagos szombati buli után bénult le.
Mit találtál a leginkább megdöbbentőnek a beszélgetések során?
Azt, hogy gyakorlatilag gyerekekkel folytattam beszélgetést szexről, drogokról úgy, hogy ők voltak a „felvilágosító” fél. Ami viszont a legmélyebb nyomott hagyta bennem, az az unalom, melynek zászlaja alatt tizenévesek “játsziból” lezavarnak egy numerát, ellopnak egy farmert a boltból, vagy suli után orgiákat tartanak.
