A pusztító alpáriság
Szotyi és sál – körülbelül ez a két dolog hiányzott vasárnap a Való Világ stúdiójából ahhoz, hogy az ember úgy érezhesse magát, mintha egy Fradi–Újpest meccsen ülne. Este fél hét környékén a stúdiót ellepték a transzparensekkel felszerelkezett szülők, barátok és barátnők, és természetesen az első hat beköltöző néhány egészen távoli rokona is tiszteletét tette. Totál érthető, hiszen nagy esemény volt a tegnapi…
 |
| Az orvosiról kibukott Simon |
Aztán a fények kigyúltak, Istenes – ha kell, ha nem, „ez itt a VV6!”-ot ordító – Bence olyan komótosan sétált le a lépcsőn, mintha legalábbis a Golden Globe vörös szőnyegén lenne, ellenben a pillantása azt sugallta, hogy pontosan tudja, melyik rendezvényen van. Teleshopos bizniszman módjára darálta le az okostelefonokra letölthető alkalmazás menetét, mintha csak egy gyümölcscentrifugát akarna ránk sózni. Aztán, megismerhettük az első három játékost – itt szeretném megjegyezni, hogy ha Puzsér Róbertnek bármiféle beleszólása lenne a VV6-ba, akkor ennek a blokknak minden bizonnyal a „pusztító alpáriság” fantázianevet adta volna.
Érzékeny „botrányosan vihogok” Alexa fenékcsapkodással nyitott, a kisfilmje alatt énekléssel és gogotánchoz hasonlító valamivel duplázott (erős pillanatok voltak), az utolsó körben pedig mindent elbukott: se egy csípőrázás, se semmi, csak egyszerűen kisétált a többiekkel együtt a villaajtón. A médiában elhelyezkedni kívánó, folyamatosan nyerítő lány, ha jól teljesít, talán egyszer még Lali ötperces csaja lehet az Éjjel-Nappal Budapestben, és ez azért már igazán jól fog mutatni az életrajzában.
Mi kérünk elnézést
„Én vagyok a menőcccsávó, haver” Aurelio is színre lépett, üvöltött pár szót magyarul és németül, aztán elárulta, hogy nem teszi bele minden lyukba a kulcsát. Három K-zott is, és mint azóta már kiderült, hazudott is magának egy enbékettes pozíciót – jó lesz az megye háromnak. Aurelio a reklámszünetben sem tétlenkedett, hol a nézőkkel tapsoltatta magát, hol pedig a VV applikáció szövegét szorgalmasan ismételgető Istenessel pacsizott össze.
 |
| Szupermodell Iza |
Aztán jött Charlotte, akinek az ágyjelenetekkel teli kisfilmje annyira művészien a kereskedelmi tévék számára minden igényt kielégítően volt összerakva, hogy a maradék életszerűség is eltűnt a műsorból. Charlotte elmondása szerint egyetlen dolgot szeret igazán: a szexet.
„Hajrá, hajrá!” – skandálta a helyszínen a közönség, miközben az első három játékos a villa bejárata felé botorkált kisebb-nagyobb bénázások közepette. Az országunk egyébként – ha hiszitek, ha nem – Fortuna kegyeltje, mert az egyiptomiak tízéhez képest mi csak hat csapást kaptunk tegnap. Ebből a negyedik Simon volt, aki belépőjével majdnem kidöntötte a díszletet. Egy biztos: őt sem az orvosi egyetemen elért „sikerei” miatt jegyeztük meg, hanem a csinos kis lábkarmai miatt, amit a stúdióban is előszeretettel mutogatott, a mi legnagyobb bánatunkra. Közben befutott Zsolt is – róla eddig két okból nem írtam: egyrészt, mert pont olyan feje van, mint minden harmadik Éjjel-Nappal Budapest szereplőnek, nem csoda, hogy statiszta, másrészt pedig hozzá képest VV Csabának kabaréműsora lehetne valamelyik kereskedelmi tévén a hajnali órákban.
Simonban és Zsoltban egyébként egy dolog közös: vagy az, hogy még sohasem láttak ezelőtt közlekedési lámpát, ahogy zöld színre vált, vagy az, hogy színtévesztők, és keverik a zöldet a pirossal. Más megfejtése nem lehet annak, hogy perceken keresztül álltak a már nyitott ajtó előtt és halál nyugodtan beszélgettek. Végszóra megérkezett a hatodik lakó, Iza, a wannabe szupermodell, aki csakis kihúzott szemmel hajlandó kimenni az utcára. Jelentéktelen félmondatai után királylányos integetéssel ő is behúzott a villába.
Ezzel pedig véget ért a leginkább középiskolai összeveszős-kibékülős-ordítozós bankettre hasonlító műsor, amelynek nem is lehetett volna méltóbb lezárása, mint VV Iza „megfejtése”: „tudod, a szupermodell, az más. A szupermodell igazából olyan, mint a modell, csak szuperebb.” Tiszta sor.
