– Immár harmadik alkalommal próbálkoztál a Dalban, nem adtad fel, és megvan a vágyott eredmény, képviselheted Magyarországot az Eurovíziós Dalfesztiválon.
– Még most sem hiszem el a történteket, nagyon boldog vagyok. Amikor kimondták a nevem, csak álltam, kissé értetlenül, nem fogtam fel. Néztem körbe, hogy akkor most kinek is kell gratulálni? Aztán egyszer csak engem találtak meg az ölelő karok. Felemelő érzés volt.
– A dalod komoly témát boncolgat, méghozzá a családon belüli erőszakot. Miért pont ehhez a témához nyúltál hozzá?
– Nekem fontos volt, hogy a dalomnak legyen üzenete. Egy barátom gyerekkorában megélt történetét dolgoztam fel. Sokan próbáltak lebeszélni erről a témáról, de énekesként úgy gondolom, kötelességem felhívni a figyelmet erre a nagyon is mindennapos problémára, mert a gyerekek fontosak, róluk szól a jövő, és kell hogy tudják, létezik számukra segítség, ne titkolják el, ha bántalmazzák őket.
– Megoszlanak a vélemények arról, jó dolog-e vagy sem, hogy egy vitathatatlanul tehetséges, ámde sokáig New Yorkban élő magyar fiú képviseli hazánkat odakinn. Te mit gondolsz erről?
– Magyar az édesanyám, egy híres, ősi magyar családhoz tartozom. A lelkemben is magyar vagyok, és nagyon büszke arra, hogy egy híres afroamerikai zenész az édesapám. Ez az, ami számít, nem pedig, hogy mit beszélnek rólam mások.
– Miként fogsz felkészülni a dalfesztiválra, hogyan telik majd az elkövetkezendő két hónapod?
– Szeretném a legjobb énektudásom szerint előadni a dalt. Járni fogom a környező országokat, és remélem, megszeretnek majd, és ők is támogatni fognak a szavazataikkal, amikor Dániában színpadra lépek. A legfontosabb számomra, hogy abban a három percben úgy mutathassam be a hazámat, hogy mindenki, aki itthonról drukkol nekem, büszke lehessen rám.
– Kik azok, akik támogatnak téged?
– Leginkább a családom szeretetét, támogatását érzem. Édesapám, édesanyám, a nagymamám is mellettem áll, aki kilencvenévesen is nézte a tévét és drukkolt nekem, akárcsak a barátaim. A közönségem szeretetét is vitathatatlanul érzem.
– Az ember ilyenkor picit szerintem megáll, hogy úristen, európai szinten fogok egy nemzetet képviselni…!
– Még nem dolgoztam fel, de mindent megteszek, hogy két hónap múlva már lelkileg is késznek érezhessem magam erre a gyönyörű feladatra.
– Hogyan ünnepelted meg a győzelmet?
– Talán furcsa, de csak csendesen. Reggelig beszélgettünk a barátokkal és a stábbal. Ebben voltak órák, amikor csak ültünk, hallgattunk, emésztettünk. Mindannyian rengeteget dolgoztunk, és kicsit megengedhettük magunknak, hogy lazuljunk.
– Mi az az üzenet, amit okvetlenül el akarsz juttatni Európának a dalodon át?
– Azt, hogy vigyázzunk a gyerekekre, és ne csak a testükre, a lelkükre is. Talán ez a legfontosabb a világon.
– Folyik ellened egy bizonyos büntetőeljárás. Ezt a kérdést egyszerűen nem tudom kikerülni. Ettől függetlenül is azt érzed, hitelesen lehetsz jelen, épp ezzel a mély tartalmú dallal?
– Erre csak annyit szeretnék válaszolni, hogy én nem csináltam semmit.
