Szabadidő

Ez most a magyar tiniirodalom csúcsa

Az ifjúsági (young adult) irodalom hazai főpapnője, Leiner Laura új könyve, az Akkor szakítsunk egy csodásan elrontott szilveszteréjszaka vicces története. Könyvkritika.

Felnőni az olvasókhoz

Ez most a magyar tiniirodalom csúcsaAz igazán jó young adult írók arról ismerszenek meg, hogy a stílusuk és az írói vénájuk együtt fejlődik az egyre idősödő olvasótáboruk elvárásaival. Példaként talán elég a Harry Potter-sorozatot említenem, ahol a kezdeti könnyedebb stílus után a sorozat részről részre komorabb és felnőttesebb lett. Jó volna azt hinni, hogy Leiner Laurára némi hatással volt a fél évvel ezelőtti Bábel című könyvéről írott kritikám, mivel az Akkor szakítsunkban számos általam említett hibáját kijavította, de nem szeretném magam ilyen illúziókba rángatni. Ettől függetlenül örömmel tapasztaltam a látványos fejlődést. Egy könnyed és szórakoztató regény esetében nagyon könnyű a felszínesség csapdájába esni, de Leiner most vette az akadályt. Az Akkor szakítsunk sokkal hitelesebben szól a tinédzserkor nehézségeiről, mint az elődje, köszönhetően a kidolgozottabb karaktereknek, az üresjáratok likvidálásának és annak, hogy végre némi igazi drámát is sikerült a sorok közé csempészni.

Szilveszter éjjelén történt

A Bábel ötszáz oldalas monstruma helyett Leiner most bő 300-zal is megelégedett, és milyen jól tette. Az egyetlen éjszaka leforgása alatt játszódó cselekményt nem lett volna értelme tovább húzni, ráadásul az ilyen rövid időtartamot átölelő sztorik sajátossága, hogy pörgősnek kell maradniuk, és ezt meg is kapjuk. Az Akkor szakítsunk úgy száguld, mint ahogy egy szilveszteri bulinak száguldania kell, és ez független attól, hogy amit olvasunk, az minden idők egyik legbénább szilveszteri bulija. Talán épp ettől jó. Leiner érezte, hogy ez a “szilveszteréjszaka bármi áron hatalmasat bulizunk” hozzáállás gyakran erőlködős, nyögvenyelős eredményt szül (hány barátom mondta már, hogy az év utolsó napján inkább nem mozdul ki otthonról…), és nem félt mindezt gúny tárgyává tenni. A minden tévécsatornáról özönlő kabaréismétlések vagy Spencer–Hill-vígjátékok emlegetése mindenkiből előhoz pár vicces emléket, ahogy a szilveszteri activitys program is sokakból hoz majd elő rémálomba illő emlékeket. A könyv ügyesen használja ezeket, így Lia és barátai szilveszteri kalandjával pikk-pakk azonosulunk, Leiner pedig a pörgősre szabott, pattogó párbeszédekkel és a hosszú leírások szándékos mellőzésével atmoszférateremtésből jelesre vizsgázik.

Ismétlés helyett önismétlés

Ettől függetlenül most sincs kolbászból a kerítés Leineréknél. Ugyan a Szent Johanna gimis könyvek írója tényleg jókorát ugrott minőség terén a Bábel óta, egy-két dolgot nem tudott levetkőzni. Például a főszereplő, Lia figuráját határozottan önismétlésnek érzem. Ugyanaz a kissé szétszórt, nagyon laza és rendkívül önfejű figura, mint az előző kötet főhősnője volt, és ha a nevet nem számítjuk, a két figurát bármikor fel lehetne cserélni egymással. Szerencsére a mellékszereplők most karakteresebbek lettek, néhány komolyabb jellemhiba is belefért, és annak külön örültem, hogy végre olyan alakok is akadnak köztük, akik erkölcsileg megkérdőjelezhető, esetleg egyenesen elítélendő helyzetekbe keverednek. Szép dolog, ha egy történetben mindenki jó fej, de valljuk be: így nagyon hamar bekövetkezne az unalom.

Szex helyett szerelem

Ez most a magyar tiniirodalom csúcsaA szex viszont továbbra is tabutéma Leinernél, pedig ha valaki józanul visszaemlékszik a tinédzserkorára, akkor tudhatja, hogy abban a korban ez nem kérdés volt, hanem egyenesen a LEGFONTOSABB kérdés. Oké, nem pornóregényt várok, csak azt, hogy ha már Leiner ennyire jól vágja a tinédzserek nyelvét, legalább a beszédtémáikban visszaköszönjön a dolog. Az érzelmek ábrázolása viszont telitalálat. Ez a “szakítsunk/ne szakítsunk” hozzáállás a húszas évek elejéig találóan tipikus, ahogyan az is, hogy egészen kis érzelmi megnyilvánulásokból egészen nagy drámákat képesek csinálni a szereplők. A korszak, amikor egy pár napos “kapcsolat” utáni szakításnál rögtön azt éreztük, hogy vége az életünknek… A szilveszteresti bénázás közepette egymással szakító/összejövő/újra összejövő párok története így a kisebb hibái ellenére kifejezetten erős lett, és ha a javulás ilyen iramban folytatódik (az írónő nagyjából félévente ad ki új könyvet), akkor hamarosan azt is elmondhatom, hogy Leiner végre írt egy minden ízében erős könyvet.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top