 Miként válik a konzerv töltött káposztából luxuséttermi főfogás? Mi hever a tányérunkon valójában, és egyáltalán, hogyan került a csizma az asztalra? A Luxushotel, Hungary, a Taxisvilág, Hungary és a Turista from Hungary szerzője, Kordos Szabolcs legújabb könyvében első osztályú éttermek, lángosos bódék, késdobálók és éjszakai bárok kulisszatitkairól rántja le a leplet. Rendeld meg a könyvet, online kedvezménnyel – polc.hu |
“Iván állítja, hogy kialakult egy különleges képessége: egyetlen telefonhívásból felismeri, mikor érkezik hozzájuk extra VIP vendég.
− Tudjuk, milyen hírességek időznek éppen a városban, hol szállnak meg. Ha abból a hotelből hívnak, hangsúlyozva, hogy nagyon fontos ember jön, akkor egyből összeáll a kép.
Gyakori, hogy tesztelőbizottság előzi meg a sztárok érkezését. Egy belvárosi, magyaros ételeket kínáló étteremben a magyar koncertszervezők teli hassal törölgették a szájukat, majd intettek a tulajdonosnak: minden szép, minden jó volt, átmentek a teszten, pár nap múlva magukkal hoznak egy VIP-et. Koncert után limuzinba dugják a gitárost, fáradt lesz, de ereiben még ott buzog majd az adrenalin, kedves kiszolgálásra, néhány pohár lazító italra és pár falatra vágyik csupán.
− Feltámadt bennem a marketinges, és megkérdeztem, mit szólnának, ha idehívnám az egyik újság fotósát, aki az utca másik oldaláról távozás közben lekapná a zenészt. Egyértelmű utasítást adtak: meg ne próbáld! Két nappal később valóban üdvözölhettem a gitárost, és megértettem a kísérői intelmét. A művész úgy viselkedett, mint akit három ország titkosszolgálata üldöz éppen. Hétfőn késő este a szinte üres étkezdében bizalmatlanul járatta a tekintetét az asztalok között, pásztázta a környéket, hogy honnan bukkan fel egy rá irányított mobiltelefon, merre leskelődik egy paparazzo. Az égvilágon senki sem törődött vele, az egyetlen, még kitartó párocska fel sem nézett a tányérjából, a férfit a nő érdekelte, a nőt a férfi, egymás húrjain akartak már pendülni, nem a gitárosén. A zenész a sarokba ült, hogy belássa az egész éttermet. Így ugyan szemmel tarthatta az emberek mozgását, ám rögtön elkezdett azon aggódni, hogy őt is bárki láthatja. A paranoiát kizárólag két pohárka pálinka oldotta. A negyvenfokos ital segített abban, hogy már ne lásson paparazzókat.
Brad Pitt és Angelina Jolie kevésbé takargatta a saját, jóval könnyebben felismerhető fizimiskáját. Úgy sétáltak be, mint bármelyik házaspár, kizárólag a hátsó asztalnál helyet foglaló két testőr lógott ki az átlagos családi vacsora képéből. A konyhán keresztül jártak az udvarra dohányozni, oda, ahol a személyzet szívja a blázt, négy órán át fesztelenül ettek, ittak, teáztak és láthatóan jól érezték magukat és egymást. A luxuskategóriában mozgolódó vendéglátósok szerint a hazánkban járó sztárok hatalmas szerencséje, hogy a magyarok gátlásosak velük szemben, alig mernek közelíteni hozzájuk.
− Ha egy brit csoport elé kerülnének, erővel sem bírnánk kifejteni a kezükből a fényképezőgépes mobilt, mert folyton az járna a fejükben, mennyit adnának a képekért a bulvárlapok – fogalmazta meg kollégái gondolatait is Iván.
Egy másik beszélgetőtársamat ellenben pont azért penderítették ki az elegáns bár pultja mögül, mert elmulasztott lefotózni egy rockmatuzsálemet. Tette a dolgát, bár sejtette ő, hogy a barázdált arcú, higanymozgású, testőrök gyűrűjében álló ember nem egy Mick Jagger-hasonmás, hanem maga Mick Jagger, aki történetesen whiskyt rendelt. Nem történt semmi különös, a rocksztár forgolódott egy kicsit a bárszéken, felhajtotta az italát, aláírt egy szalvétát, és megkérdezte, mivel tartozik. Megtisztelő a látogatás, semmivel. Jagger bólintott, elővett egy tízezrest, odaadta borravalónak, aztán továbbindult a pesti éjszakába. Másnap a tulaj hátrahívta a srácot az italraktárba, hogy számon kérje: náluk járt Mick Jagger, és ő egy árva fotót sem készített róla? A dedikált szalvéta semmit sem bizonyít, azt nem rakhatják ki sem a falra, sem a Facebookra, de még egy újságnak sem küldhetik el. Szép dolog a diszkréció, de a marketinggel is törődni kell!
Interjúalanyom egy kicsit habogott, hogy műszakkezdéskor mindig leadja a telefonját, nem is volt mivel fotóznia, de aztán belátta, hogy hibázott. Utcára tették szegényt, majd – ahogy ez a vendéglátásban szokásos – két elfuserált este után feltűnt a vezetőségnek, hogy nélküle szenvedés az élet, tehát visszavették.
Ha van ember a fővárosban, akinek a telefonos regiszterében szívesen elmerülne bármelyik újságíró, az Péter. Budapest egyik legdivatosabb éttermének vezetője számára az Oscar-gála olyan, mint a Barátok közt: szinte mindegyik résztvevőt személyesen ismeri. Néhányukkal egészen szoros viszonyt ápol, és olyan kapcsolatokat köt, amilyenről mások álmodni sem mernének.
− Idejött egy Forma–1-es főnök – mesélte. – Nem versenyre érkezett, hanem csak úgy, hirtelen felindulásból felpakolta a barátnőjét a magángépre, és egy kicsit lazultak Pesten. Éreztem, hogy nála a lazaság a nyerő, meghívtam hát néhány italra, amikor pedig jóllaktak és kellemesen elbódultak, felajánlottam, hogy megmutatom a város legjobb mulatóit. Magam sem tudom, hogyan, de pár órával később már egy magángépen ültem, útban Szardíniára, Puff Daddy – vagy P. Diddy, már követni sem bírom – koncertjére. Az asszonynak írtam egy SMS-t, hogy bocs, egy kicsit később jövök, elrabolt P. Diddy. Két nap múlva vergődtem haza, Rómán keresztül, igen elnyűtt zakóban és még elnyűttebb ábrázattal.
Hogy kik még az igazán kedves sztárvendégek Péter számára? Például Jeremy Irons, aki két forgatás okán jó fél évet töltött Magyarországon. A kifogástalan brit gentleman szinte minden este lazított valamelyik belvárosi étteremben. Általában egyedül érkezett, motorja nyergében, és olyan közvetlen volt, hogy a személyzetnek sem esett nehezére összebarátkozni vele.
− Jól jellemzi őt az alábbi történet. Az egyik vendég sutyiban, a zakó takarásában lefotózta, ahogy belehúzott a borospoharába. Irons felkelt az asztalától, odaballagott. Azt hittük, bunyó lesz, de csak szólt a lesifotósnak, hogy ha közös képet szeretne, akkor kérje meg rá, nincs ellene kifogása, az ilyen sunyi akciókat viszont nem szereti. Azzal visszaült a helyére. Nem sokkal később a lesifotós egy üveg bort küldött neki, hogy így kérjen bocsánatot. Amit a színész tett, szenzációs volt: felkapta az üveget, odament a férfihoz, és ott is maradt az asztalánál, hogy együtt fogyasszák el az italt. Hát, ilyen fickó ez a jó Jeremy Irons!
