 Miként válik a konzerv töltött káposztából luxuséttermi főfogás? Mi hever a tányérunkon valójában, és egyáltalán, hogyan került a csizma az asztalra? A Luxushotel, Hungary, a Taxisvilág, Hungary és a Turista from Hungary szerzője, Kordos Szabolcs legújabb könyvében első osztályú éttermek, lángosos bódék, késdobálók és éjszakai bárok kulisszatitkairól rántja le a leplet. |
− A hétezer forintos bélszín valójában hátszínből készült, a vörösboros mártást meg filléres koccintós borból kotyvasztották hozzá a fiúk. A vendégkört szerencsére nem érdekelték különösebben az ízek, többségük csak az éppen aktuális csaja előtt akart felvágni azzal, hogy elhozta egy ilyen trendi helyre. Ami franciául volt az étlapon, azt rendelték, miközben gőzük sem volt róla, hogy mit is kértek valójában. Kivittük, mire elkezdtek pampogni, hogy nem is ezt, nem is így akarták. Hát, kérem, tetszettek volna értelmezni az étlapot! A kedvencem egy külföldi focista volt, aki folyton úgy adta le a rendelést, hogy azt nem rám nézve, hanem a vele szemben ülő, hetente változó csajának mondta. Bátorkodtam jelezni, hogy nem hallottam semmit, mire ő – még mindig a lányon tartva a tekintetét – megkérdezte: miért alkalmaznak autistákat egy ilyen nívós étteremben? Legalább hússzor találkoztam vele, de egyetlenegyszer sem pillantott rám.
− Volt egy milliárdos is. Mesélték utólag a többiek, hogy a fél város az övé, de én erről mit sem tudtam, átlagos párosnak tűntek, ötvenes pali, alig húszéves csajszival, rettentően bekokainozva – illettek a hely hangulatához, na! Köszönés helyett megkérdezték, kaphatnak-e egy nagyobb asztalt – megjegyzem, négyszemélyes asztalnál ültek ketten. Hogyne, feleltem, egy nyolcfős társaság most mondta le a rendelést, odakísérem önöket a terített asztalukhoz. Ajánlhatok esetleg italt? Valamilyen rövid esne jól, vagy bor, pezsgő inkább? A válasz így hangzott: mindegy, csak drága legyen! Kapásból rávághattam volna, hogy decinként tizenkilencezerért is szervírozhatom a kannás bort, de persze nem ezt tettem, a Moët & Chandon Brut Imperial Rosét ajánlottam. Ebből kereken ötvenezerbe kerül egyetlen palack. Hozhatom? Mire a kiscsaj: jaaaj, de én utálom a pezsgőt! Emberünk felé fordult, és közölte: kit érdekel, most akkor is ezt iszod.
| Az első részletet itt, a másodikat pedig itt tudod elolvasni! |
Kivittem, jégre tettem az üveget, mindketten ittak belőle egy-egy kortyot, majd a lány kért egy vodka-kólát, barátunk pedig egy korsó sört. Térültem-fordultam, és újra ott álltam előttük, hogy felvegyem a rendelésüket. Rá se néztek az étlapra, a legdrágább ételt kérték, ami történetesen homár volt, harminckilencezer forint darabonként, plusz a köret. Legyenek szívesek velem fáradni, élő homárok vannak hátul az akváriumban, kiválaszthatják, melyiket kívánják elfogyasztani. Mindegy, válaszd ki te! Ööö, rendben, nagyjából húsz perc, a látványkonyhán keresztül végigkövethetik a folyamatot. Á, nem érdekel az bennünket! Aznap este leültem a konyha végében, és komótosan megettem nyolcvanezer forintnyi homárt, majd leöblítettem egy üveg jóféle rozéval, mivel ők szinte hozzá se nyúltak az ételükhöz.
