Radnóti Miklós szerelmi életét nem gondolnánk viharosnak, hiszen verseit Gyarmati Fannihoz írta, és nem szívzűröket, hanem egy boldog szerelem képeit örökítette meg bennük. Nem a költőktől megszokott lángolás és hullámvasútérzés süt a verseiből, hanem a nyugodt és kiegyensúlyozott szerelmes férfi vallomásai felesége felé. Mégis, az idők során fény derült egy viszonyra, amely beárnyékolta a felhőtlen boldogságot.
Első versszak: lángra lobbant szerelem
Ritka kincs, amikor kamaszként szeret egymásba két ember, és tizenéves koruktól kezdve halálukig kitartanak egymás mellett. Radnóti és Fanni története is pont így kezdődött: Fanni csupán 14 éves, míg Radnóti 17 volt, amikor találkoztak, nem mindennapi módon. Ugyanaz a tanár korrepetálta őket matematikából, és az ifjú Radnóti belebolondult a lányba. Mindent elkövetett, hogy elnyerje Fanni szerelmét, például “véletlenül” kicserélte a ceruzáikat, hogy a következő korrepetáláson legyen apropója megszólítani a lányt. Fáradozása célt ért: Fanni menthetetlenül beleszeretett.
A szárba szökkent szerelem azonban nem volt problémamentes. Radnótit Csehországba küldték tanulni, ahol – bár versei szerint továbbra is Fanniba volt szerelmes – megismerkedett Tinivel, a német gépírólánnyal, akivel románcba keveredett. Mindeközben Fannihoz is egyre közelebb került, a messzeségből a lány lett a legőszintébb kritikusa és barátja. Csehországból egy év elteltével érkezett haza, és immár a német Tini nélkül, ezzel is jelezve: Fanni számára a legfontosabb nő.
1931-ben, az akkor 15 éves Fanni egy városligeti sétájuk során ezt mondta Radnótinak: “Miklós! Én hozzád akarok menni feleségül.” Ezzel a kijelentéssel pedig eldöntetett, hogy ők bizony házastársak lesznek, ám fiatal koruk miatt még 4 évig kellett várniuk a frigyre.
Második versszak: boldog házasság
Kapcsolatukat a legelejétől kezdve a mélységes őszinteség, egymás iránti tisztelet és egyenrangúság jellemezte. Hittek abban, hogy férfi és nő úgy élhet csak együtt, ha közben felnéznek egymásra és nincsen titkaik egymás előtt. Két szabad ember szövetséget kötött, miközben meghagyták a másik önállóságát.
Fanni egyszerre volt a költő barátja, felesége és kritikusa is: verseit ő olvasta először, és kíméletlenül véleményezte is azokat. Az őszinteség annyira áthatotta közös életüket, hogy Radnóti azt sem titkolta Fanni elől, amikor hatévnyi házasság után beleszeretett valaki másba.
Harmadik versszak: a szerető
Radnóti nem akárkibe szeretett bele, hanem Fanni egyik barátnőjébe, a festő Beck Juditba. A szerető egy önarcképet ajándékozott Radnóti szülinapjára, melyről a feleség is tudott. Csak elképzelni lehet, hogy milyen gyötrődést jelenthetett számára, amikor meg tudta, hogy miért nincs otthon, mellette a költő… Fanni érzéseiről nem igazán írt a naplójába, ám egy mondat a szülinap után sok mindent elmond: “ha Miklósnak örömet okoz, örüljön”.
Egyikük sem akart válni, mivel kapcsolatukba nem fért bele a birtoklásvágy, így Radnóti megértést és türelmet várt asszonyától. A várakozás arra, hogy véget érjen férje románca, szinte végtelennek tűnhetett Fanninak, hiszen több mint egy évnyi türelemre volt szüksége. Ekkorra már Juditot más, új szerelmi kalandok érdekelték, míg Radnótira várt az első munkaszolgálat.
Felvetődik a kérdés, hogy egy ilyen tökéletes házasságba hogy férkőzhet be egy harmadik személy? Miért vállalta Radnóti, hogy egy másik nőért kockáztatja a számára teremtett társat? Az új kaland íze vagy a körülmények miatti rossz érzései ihlették a viszonyt? Megerősítést keresett kívülről, mástól, új forrásból? Verseiben hiába kutatjuk a válaszokat, a szerelmes írások ebben az időszakban is mind Fannihoz szóltak. Később, a munkaszolgálatból írt levelében találunk utalást arra, hogy az őszinteség és a türelmes várakozás ellenére nem volt olyan könnyű átvészelniük ezt az időszakot. Radnóti versben próbálta engesztelni Fannit, az Októbervégi hexameterek a költő levele szerint ezért született:
“Imádlak, és még szeretni sem hagyod magad. Hisz értelek én, tudom, hogy mit gondolsz. De tévedsz! Helytelenül látod a »J-ügyet« is. Igen, ez van… Inkább volt… De nem úgy, ahogy gondolod! Szeretlek! Téged szeretlek! És Terajtad kívül minden csak játék! Küldök egy verset is néked Édes! Kíváncsi vagyok, hogy mit szólsz hozzá. Ellopott percekben, zűrben írom hetek óta már. Egy kicsit bocsánatkérés is ez a harmadik eclogáért.”
Negyedik versszak: tragikus búcsú
Fanni végül megbocsátott és legyőzte magában a teljesen természetes féltékenységet. Önuralma és türelme végtelen szerelméről tanúskodott. Olyannyira felülkerekedett negatív érzésein, hogy Judit is a barátjuk tudott maradni, sőt még élelmiszert is küldött az akkor már munkaszolgálatban lévő költőnek. Később, jóval Radnóti halála után feltették a kérdést Fanninak, hogy nem tartott-e attól, hogy a házasságuk nem éli túl a viszonyt, ám ő erre annyit mondott: “közöttünk ott voltak a versek!”
1944-ben, a munkaszolgálatból küldött képeslapján Radnóti még ezt írta feleségének: “Legutóbbi lapomon írtam Neked, hogy nagyon Veled leszek a házassági évfordulónkon, úgy is volt, és köszönöm Édes az együtt töltött kilenc évet. (…) Nagyon hiányzol Édes Egy.” Ám a következő évfordulót a költő már nem érhette meg, meggyilkolták, az asszony sosem látta újra a férjét. Fanni 9 évig volt Radnóti hitvese, de 102 éves korában bekövetkezett halálig hűséges volt hozzá, soha többé nem keresett társat magának.
