Egy héttel a huszonkettedik születésnapja előtt Shailene Woodley-nak mindössze egybőröndnyi holmija van: néhány régi ruha, bizsu, az otthonára emlékeztető dísztárgyak, egy ugrókötél és gyógynövényekből készült táplálékkiegészítők. “Ebben az évben összesen kilenc napot voltam otthon” – magyarázza a londoni Soho Hotelben. Shailene növekvő népszerűségét okolhatja ezért az őrült munkatempóért.
Tinédzserkora nagy részét Az amerikai tini titkos élete című tévésorozat főszereplőjeként töltötte, 2011-ben pedig szerepet kapott az Utódokban, és rögtön bebizonyította, hogy a nagyvásznon is megállja a helyét. Egyszerre volt bölcs, morcos, összetört és lebilincselő – olyannyira, hogy még az apját alakító George Clooney-t is lejátszotta a vászonról. Azóta négy filmet forgatott, és most mindenki vele akar dolgozni.
Különböző szerepekben
Hollywoodban gyakran eltúlozzák a “hatalmas várakozást”, amely megelőz egy-egy filmet, de Shailene két aktuális szerepével kapcsolatban valóban tapintható volt az izgalom. Két óriási eladásszámot produkáló ifjúsági regény imádott főhősét is megformálta mostanában. A beavatottban egy Tris nevű lányt alakít, aki túlságosan emberi ahhoz, hogy besorolható legyen az öt kategória valamelyikébe, amelybe a társadalom bele akarja kényszeríteni.
A júniusban mozikba kerülő Csillagainkban a hiba című drámában pedig egy Hazel nevű, rákban haldokló lányt formál meg, aki szerelmes lesz. A beavatott kemény feladat volt: harcművészetet, test test elleni harcot és késdobálást tanult hozzá, a másik filmben pedig kérlelhetetlen, velőig hatoló fájdalmat kell közvetítenie. Hihetetlen, de mindkettő jól áll neki. Akik ismerik, végtelenül kedves, közvetlen személyiségnek írják le, ami persze nem jelent egyet a puhasággal. Sőt kifejezetten belevalónak tartják.
“Shai erős ember és tehetséges, intuitív színésznő. Volt egy akciójelenetünk, amelyben egy vonat mellett kellett futnunk úgy, hogy fel-le ugráltunk a vonatról. Ő leesett, és beütötte a fejét, de öt perc múlva már újra talpon volt, és közölte, hogy folytathatjuk” – mondja róla Theo James, akivel együtt játszik A beavatottban.
Mint egy jógareklám
Fekete leggingsében és ujjatlan felsőjében úgy fest, mint egy jógareklám. Ahogy lazán felhúzza a végtagjait, egy ritka, hosszú lábú madárra emlékeztet, aztán beletúr a hajába, amit a Csillagainkban a hiba kedvéért vágatott rövidre. Egyszer majd szeretné teljesen leborotválni vagy fiúsan rövidre vágatni: “Az annyira menő lenne.” Shailene óriási hatással volt a fiatalok megítélésére. A popkultúra az 50-es évek óta nem foglalkozott annyit a tinédzserekkel, mint most.
“Azt hiszem, egyre inkább elismerik a tinédzserek értékeit – magyarázza. – Sokáig úgy ábrázolták őket a filmekben és a tévésorozatokban, mint nyavalygó koloncok vagy buta pomponlányok. Valójában a tinédzserek nagyon is okosak. Én valószínűleg okosabb voltam tizenhat évesen, mint most. Abban a korban az ember annyira szomjazza az életet, hogy az már gyönyörű.” Ő csak mostanában kezdi úgy érezni, hogy végleg maga mögött hagyta a tinédzserkorát. “Most először érzem, hogy nővé válok – mondja. – El is határoztam, hogy szabadságra megyek pár hónapra, csak hogy meglássam, ki is igazából ez a nő, aki vagyok, mert eddig csak a filmipar szűk világán belül tapasztalhattam meg.”
Tudatosan laza
Mindeközben vizet forral egy kannában, és ki-be járkál a fürdőszobából, ahol biogabonákat, francia agyagot és tengeri algát készít elő, hogy saját gyártású arckezelést készítsünk magunknak. Gyógynövények, mezítláb futás, élet a Topanga-kanyonban: Woodley ezeket a dolgokat szereti a legjobban. Ha tehetné, valami kieső helyen élne, csirkéket és birkákat tartana. A mozgást és az étkezést meglepően lazán kezeli, nem jár edzőterembe, csak a jóga és a mozgásmeditáció híve.
“Egész életemben zavart, hogy sovány vagyok, de nemrég abbahagytam az aggodalmaskodást emiatt. Minden bizonytalanságunk abból ered, hogy elképzeljük, mások mit mondanak rólunk, pedig ez igazából egyáltalán nem számít. A középiskolában főleg a hosszú lábam és a sűrű hajam miatt aggódtam, amelyekért ma már nagyon hálás vagyok.” Törülközőket terítünk a fejünkre, és a mosdók fölé hajolunk, amelyekben szárított rózsaszirmokkal és kamillával megszórt víz gőzölög.
“Vicces ez az iparág – folytatja a törülköző alól kiszűrődő, fojtott hangon. – Mindenki, akivel találkozom, olyanokat kérdez, hogy milyen fogyókúrát csinálok, mi a módszerem. Én erre mindig szépen elmondom, hogy a fogyókúrák nem túl egészségesek.” Könnyed hozzáállása különösen figyelemreméltó amiatt, hogy gerincferdülésben szenved, tizenéves korában két éven keresztül napi tizennyolc órában fűzőt kellett hordania. “Nem éreztem cikinek – rántja meg a vállát. – Úgy gondoltam, van, akinek szabálytalan a fogsora, van, aki eltöri az ujját, nekem meg ott a nevem kezdőbetűje a hátamon” – és egy kicsit felnevet.
 |
| Ansel Elgort és Shailene Woodley (Csillagainkban a hiba) |
Mint egy görög család
“Hogy tudsz ilyen normális maradni?” – kérdezi tőle állítólag mindenki. Ilyenkor elég, ha eszébe jut a neveltetése. “Nincs más választásom.” Mindkét szülője pszichológus, az anyukája nevelési tanácsadó egy iskolában, az apukája, aki régebben iskolaigazgató volt, családterapeuta. 
Bár elváltak, a karácsonyokat – új párjaikkal együtt – mindannyian együtt töltik. “Olyanok vagyunk, mint egy nagy görög család, csak éppen nem vagyunk görögök” – mondja Shailene, aki öccsével együtt a kaliforniai Simi-völgyben nőtt fel. Amikor ötéves korában egy hollywoodi ügynök megkereste a szüleit, azok megdöbbenve kérdeztek vissza: “Ügynök? Az meg micsoda?” Shailene aztán gyakorlatilag óvoda helyett járt drámaórákra, és imádta a dolgot. “Azt szerettem benne, hogy kihívás volt, keményen meg kellett dolgoznom a sikerért. De nem a versenyszellem vitt előre, ahogy ma sem.”
Shailene további karrierjéről a Marie Claire májusi számában mesél.
