Képregényfesztivál: korunk Garfieldját és Asterixét kerestük

Családi program képregényhősökkel

Május 18-án rendezik meg a Dürer Kertben a 10. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivált, ami már régóta nem csak azoknak a gyerekeknek szól, akik az esküvőjükön is szuperhős-jelmezben lépnek az oltár elé. A rendezvénysorozat igazán nagyszabású programmá nőtt, ahol az említett fanatikusokon kívül a családok is találhatnak izgalmas programokat. Ez már csak azért is fontos, mert a legtöbben általában gyerekkorunkban találkozunk először a képregények világával. Én annak idején úgy hétéves koromban jutottam hozzá a Bobó és a Góliát első számához, és azonnal rajongó lettem, így nem csoda, ha a szervezők már a legkisebbeket is próbálják bevonni. Bayer Antal, a Magyar Képregény Szövetség ügyvivője elmondta, hogy a gyerekek körében leginkább az aktivitást igénylő programjaik sikeresek.

“Minden évben szervezünk rajzos foglalkozásokat, ahol a résztvevők maguk is rajzolhatnak képregényeket profi rajzolók segítségével, vagy fejezhetnek be félkész képregényeket a saját ízlésük alapján. Ezt a gyerekek nagyon szokták szeretni, ahogy azt is, hogy az olyan képregényhősök, mint Garfield vagy a Pókember itt megtalálhatók egész alakos változatban, élőben is, a közös fényképezkedés pedig mindig jó móka”.

Fotók: Budapesti Nemzetközi Képregény Fesztivál/Facebook

7-8 évesen kezdik

Amíg a gyerekek a mesekönyvekkel már nagyon korán megismerkednek a szüleik felolvasásai révén, addig a képregény többnyire magányos műfaj, amit saját maguk fedeznek fel, így a legfiatalabb képregényrajongók Antal szerint – az olvasás megtanulása miatt – 7-8 évesek, de a műfaj törzsközönsége nagyrészt a tizen- és huszonéves generációkból kerül ki. Magyarország ugyan sosem volt képregény-nagyhatalom, azért voltak szebb időszakok, de a műfaj népszerűsége mostanság egy kicsit visszaszorulóban van.

“Ez nemcsak helyi tendencia, világszerte így van. Nem a képregények lettek rosszabbak, egyszerűen a mindenhol hozzáférhető internet miatt annyiféle szórakozási lehetőség akad, hogy ez automatikusan a közönség lemorzsolódásához vezet.” Persze nincs ok pánikra, hiszen a képregények még biztosan sokáig velünk lesznek, amit jól bizonyít, hogy internet ide vagy oda, a rajongók még mindig szívesen áldoznak azért, hogy a kedvenceiket nyomtatott változatban lássák viszont. “Az okostelefonokon és a tableteken ezek a nagy, albumszerű történetek egyszerűen nem mutatnak jól, és bár Amerikában már növekszik az e-comics piac, Európa és Magyarország elég konzervatív e téren, és inkább a régi, print lapokra esküszik” – vallja Antal.

Az első találkozás

Manapság a gyerekek főképp az ilyen nagy, színes gyerekmagazinokban találkoznak először képregényekkel, mint nálunk a Cartoon Network magazin, a Dörmögő Dömötör vagy a Spider-Man magazin. Ezek ugyan még nem képregények és főképp a televízióból ismerős figurákra koncentrálnak, de tartalmaznak pár oldalnyi képregényt is, és ha egy gyereknek ez bejön, akkor később könnyen kaphat az önálló comics-füzetek után. A tévé és a mozi amúgy még mindig nagy hatással van a képregények hazai népszerűségére. “Amíg mentek a tévében a Disney-sorozatok, kaphatók voltak a Donald kacsa képregények. Amint véget ért a tévében, a képregény is odalett. Külföldön kevésbé tévé- vagy mozibemutató-érzékeny az olvasótábor, de Magyarországon ezt nagyon megérzi a piac” – magyarázza Antal.

Van élet Garfield után?

Amikor arról érdeklődöm, hogy mit olvasnak a mai fiatal képregényolvasók Garfield helyett, akkor Antal kiigazít. Garfield ugyanis még mindig messze a legnépszerűbb figura, akinek már itthon is több mint húsz éve jelennek meg a kalandjai nyomtatásban, ráadásul az olyan régi kedvencek, mint a Piff, a Lucky Luke, az Asterix és a Garfield mellett az is szól, hogy nemcsak a kicsik veszik meg őket, hanem a nosztalgiázni vágyó felnőttek is örömmel megvásárolják.

Persze azért akadnak új kedvencek is. Az egyik legnépszerűbb jelenleg egy kisegér, a New Mouse Cityből származó Geronimo Stilton, aki újságíróként csendes életre vágyik, de mindig hatalmas kalandokba keveredik, amik jellemzően egy nagyobb ünnepnaphoz kötődnek. Az olasz sorozatot világszerte 35 nyelvre fordították le, és nálunk is hatalmas siker a gyerekek körében, ráadásul rajzfilmsorozatként is létezik.

Szerencsére nemcsak külföldi sikerek magyarított verziói léteznek itthon, akad hazai kezdeményezés is. A 8. lapszámánál járó Epicline például kifejezetten magyar alkotók munkája különböző, hazai történetekkel és magyar figurákkal (például vannak busókról szóló sztorik…), amik leginkább a 10-12 évesekhez szólnak. “Ők úgy gondolják, hogy úgy lehet felépíteni a jövő képregényes olvasótáborát, ha gyerekeknek szóló történetekben gondolkodnak” – magyarázza Antal.

Fiúk vagy lányok?

Gyerekkorban ugyan még nincs nagy különbség aközött, hogy a fiúk vagy a lányok szeretik-e jobban a képregényeket, később azonban a lányok nagy része lemorzsolódik, a fiúk viszont ott maradnak. Ez leginkább annak köszönhető, hogy a legnépszerűbb képregények fiúsak: fiúk a főszereplők, férfiak az alkotók. Az amerikai szuperhősös képregények esetében például az olvasók 90%-a kerül ki a férfiak közül, viszont ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy megfelelő tartalom esetén a nőket ne érdekelnék a képregények. Antal elmondása szerint a japán mangák esetében egész mások az arányok: “Itt sokkal több a női hős, és a női alkotók száma is jóval magasabb. A mangáknál még nálunk is 50-50% körül alakul a női és a férfi olvasók aránya, külföldön pedig már egyértelműen a női olvasók vannak többségben. Nálunk is érzékelhető, hogy ha megfelelő a tartalom, akkor a nők is vesznek képregényt: például az olasz származású, három lány történeteit elmesélő Witch magazint Magyarországon is kiadták. Végül a mangák kiszorították, amik közül most a Nana című lányképregény-sorozat (két japán lány barátságának története) a legnépszerűbb. “