Mi először egy Facebook-bejegyzésben figyeltünk fel a Nyugatinál ülő és a könyveit árusító bácsi történetére, aki néhány nappal később már a Cafeblog egyik posztjában is feltűnt.
 |
| Karcsi bácsiról szóló első írás – és a fotó -, a Szeretlek Magyarország oldalon jelent meg. |
“A Nyugati bejáratánál ül egy öreg bácsi, ölében nyúzott táskával. Mindennap délután négytől felállítja a kis összecsukható székét, és ül, rendíthetetlenül. Az autók zúgnak, a villamosok dübörögnek, az emberek pedig özönlenek. A nagy rohanásban majdhogynem átesnek rajta, hisz a legtöbben észre sem veszik. Pedig érdekes története van. Könyvet árul, melynek a címe: Málenkij robot, s írója ő maga, Karcsi bácsi.
A mai embernek ez a szó ma már semmit sem mond. A mai fiatalok talán egy orosz rock bandára asszociálnának a szó alapján, de ő igenis tudja, mit jelentett ez 60 évvel ezelőtt. 1945-ben a főváros ostroma után munkába menet 18 éves suhancként az utcáról szedték össze az igazoltató szovjet katonák, hogy “egy kis munkára”, málenkij robotra vigyék. Hozzátartozói semmit sem tudtak róla, egyszerűen csak eltűnt több ezer társával együtt a káoszos főváros utcáin. Nem volt katona, nem bántott senkit, nem szolgált senkit, csupán rosszkor volt rossz helyen, és ezt fiatalságának éveivel és egészségével fizette meg. Évekig volt Ukrajnában hadifogoly-kényszermunka táborban, emberi ésszel felfoghatatlan körülmények között, miközben idehaza senki sem tudott róla semmit! 86 éves korára, hogy megmutassa unokáinak, mi a különbség a mai és az ő fiatalkora közti idők között, megírta a történetét. És most ül, és várja, hogy valaki, aki megáll, megismerje elképesztő történetét. A mai napig bizonyos homály, tabu lengi körül a 44 utáni deportálásokat. Kárpótlást, bocsánatkérést senkitől sem kaptak. Karcsi bácsi inkább ez utóbbit hiányolja…” – így szólt az idézet néhány napja Karcsi bácsi fotója alatt.
Hétfőn kolléganőnk a Nyugati téren járt, és találkozott Karcsi bácsival, aki csupa jó hírről számolt be! “Mosolygós kék szemekkel üldögélt a Nyugati bejáratánál, éppen Irénke néni, a sütis néni remekét majszolta. Táskája a könyveivel most nincs az ölében, mert péntek óta minden kötetet eladott! Szerényen, meglepődött örömmel újságolta el ezt nekem… De nem kell aggódni, Karcsi bácsi mindenkit megnyugtat: már rendelt a nyomdában dupla adagot, jövő hétre hozza. Kedvesen mesélt egy kicsit az életéről, aztán elköszöntünk egymástól, mert egy fiatal pár vár egy ideje mögöttem, ők is beszélgetni és könyvet venni jöttek…” – mesélte a ma reggeli értekezleten kolléganőnk, Éva.
