Balhés nőügyek kísérték
Amilyen különös életet élt, olyan különös volt ő maga is. A kettő nyilván egymásból adódott, egyszerűen nem találta a helyét a világban. Már gyerekkorában meggyűlt a baja a nőkkel, először a saját édesanyjával, aki taníttatás helyett gyárba küldte dolgozni. Anyjához fűződő viszonya egy életre meghatározta a nőkhöz való közeledését és érzelmeit. Állandóan futott a szebbik nem után, de sikertelenül. Mintha elátkozták volna őt: a nők vagy kisiklottak a kezei közül, vagy gyűlölték őt.
Külföldre szöktették előle szerelmét
Az író fiatalon keveredett Beadnell bankár házába, ahol eleinte szívesen látták őt. Egészen addig, amíg meg nem tudták, hogy a családja sikkasztott. Ezek után nemcsak jó modorra, de a kiszemelt lányra sem számíthatott már. Olyannyira, hogy Maryt, a gyönyörű, szőke, kék szemű lányt Franciaországba küldték szülei, hogy minél messzebb legyen az udvarlótól. Párizsból hazatérve Mary visszakérte leveleit is, ami akkoriban egyet jelentett a szakítással. Dickenst ez annyira megrázta, hogy regényeinek pozitív női alakjait ezután kizárólag Maryről formázta meg, mondván, hogy neki már csak ennyi maradt a szeretett nőből.
Belemenekült a házasságba
Az első szerelem fájdalmas emléke miatt úgy döntött, hogy megállapodik, és szó szerint elvette az első nőt, aki az útjába került. Szerkesztőjének lányát, Kate-et választotta, aki nem volt éppen szépségideál, de nem is ez volt az első szempont az önérzetében porig sújtott író számára. Az ifjú pár saját lakásba költözött, de soha nem tudtak kettesben maradni. Velük élt ugyanis Kate húga is, és ez lett a veszte végül mindhármuknak.
Feleségének húga szinte azonnal levette a lábáról az írót, aki örült, hogy végre rátalált a szerelemre. Nem sokáig élvezhette azonban ezt, mert a fiatal lány egy este rosszul lett, és Dickens kezei között halt meg. Ettől kezdve a férfi végleg eltávolodott feleségétől, és élete végéig úgy gondolta, hogy a halott lány segíti őt, sőt álmaiban állítólag gyakran megjelent előtte angyali lényként. “Azok, akiket forrón szerettem, már a föld alatt pihennek, az én életem boldogsága és öröme is ott nyugszik velük” – írta. Valóságos kultuszt teremtett a lány emlékéből, amellyel neje nem versenyezhetett.
A feleség bosszúja
Kate tíz gyermeket szült, és többször elvetélt. Dickens azonban nem örült, hogy ennyi gyermekük született, és a túl gyakori gyermekáldás miatt feleségét hibáztatta, aki a fizikai és lelki megterhelések miatt depressziós és beteges volt. Megadó türelemmel tűrte, hogy férjét körülrajongják a szép nők. Végül azonban elégtételt vett szenvedéseiért, nem is akárhogyan.
Kate tudott férjének első szerelméről, Maryről, és azt is tudta, hogy regényeinek bájos női karaktereit mind ő ihlette. Ezért amikor Mary húsz év után előkerült a semmiből, nem akadályozta meg kettejük újbóli találkozását. Kate tudta ugyanis, hogy Mary az idők során megcsúnyult, és szerinte rendkívül műveletlen is volt. Dickens és Mary találkozása maga volt a megtestesült kiábrándulás. Az író saját bevallása szerint is ekkor élte át a legnagyobb csalódást, összeomlott benne az a kitalált világ, amelybe évtizedeken át menekült a valóság elől. “Jobb részesülni valami jóban, de aztán elveszíteni, mintha soha nem is lett volna benne részünk?” – tette fel később a kérdést, de a válasz nyilvánvaló volt.
15 év hazugság
Aztán jött a 18 éves színésznő, Ellen Lawless Ternann, aki szintén elbűvölte az írót. Titkos viszonyuk másfél évtizeden át tartott, de Dickens sok örömet ebben sem lelt. A lány valósággal undorodott a nála 27 évvel idősebb, kopaszodó, sántikáló férfitól. Dickens azonban megtalálta a módját annak, hogy a közelében maradhasson: pénzzel kötelezte le a lány családját.
Botrányos válás a címlapokon
Bár akkoriban még nem léteztek a klasszikus értelemben vett bulvárlapok, Dickens tett arról, hogy a lapok házasságának válságával, és Ellennel folytatott viszonyának szaftos részleteivel legyenek tele. Amikor felesége előtt lebukott, Kate elköltözött tőle, Dickens pedig szenzációt faragott az ügyből. Nyilatkozatot tett közzé, amelyben közölte, hogy nem akar többé a feleségével élni, és minden felelősséget Kate-re hárított.
Ellennel való kapcsolatának halála vetett véget. A lány ezután mindent megsemmisített, ami Dickensre emlékeztette, még az emlékét is örökre ki akarta törölni az életéből. “Élni akarok a múltban, a jelenben és a jövőben” – mondta Dickens, de úgy tűnik, a szebbik nem képviselői inkább örömtáncot jártak, hogy végleg megszabadultak tőle.
