VHS kazettákon sorakozott a polcon a filmgyűjteményed? Bizony, nekem is. Sőt, én még arra is emlékszem, mennyire nagy szám volt az egyik fizetésemen videomagnót vásárolni, amelyet programozni lehetett, előre-hátra tekergetni, ugratni, és amire felvehettem azokat a sorozatokat, amelyeket épp néztem. És milyen jó volt arra hazamenni, hogy nem maradtam le semmiről, majd a lábamat felpolcolva megnézni az aznapi termést. Sőt: papír formátumú tévéújságot böngészni, mikor mit lehet felvenni VHS-re.
Nekem nem volt tamagocsim. Ez azóta is sírósan fájó pont az életemben. Neked volt?
Ezeket az izéket a körülöttem élő kisfiúk gyűjtögették nagyon, iszonyat rá voltak kattanva a témára. Én nem sok értelmüket láttam.
Nézd meg a többit is Petra blogján!
