Szabadidő

Írói barátságok: Móricz Zsigmond és Ady Endre

Megismerkedésük és barátságuk történetét többször megírta Móricz, évekkel Ady halála után. Nemcsak Ady személye, de kettejük barátsága is már szinte mitológiává nőtt még Móricz életében.

Móricz így ír Adyról: “Az irodalmi életnek egyik legérdekesebb problémája, hogy hogyan terjed a gondolat, a költői hang, a költői hírnév. (…) Aki nem ismerte őt, nem érti, mit mondok, de aki sose látta, sose beszélt vele, nagyon sajnálhatja, mert egy páratlan szuggesztív egyéniség ismeretétől van megfosztva. Én legelőször Debrecenben találkoztam a hatásával, egy pillanatra láttam őt, s míg élek, nem feledem el…”

Móricz először a debreceni református kollégium sarkán álldogálva pillantotta meg Adyt. Ekkor még nem ismerte Ady verseit, de megragadta az a tény, hogy a nála mindössze két évvel idősebb fiatalember már Debrecen-szerte ismert poéta.

Írói barátságok: Móricz Zsigmond és Ady Endre

Az a pillanat, amikor Móriczot végre megérinti és megragadja egy Ady-vers, napra pontosan rögzíthető. 1905. október elsején jelent meg a Budapesti Napló vasárnapi számának első oldalán két költemény, mikor is Móricz már pesti újságíró. A Hortobágy poétája volt az első Ady-vers, amit életében olvasott, ami annyira megragadta, hogy újból előjött a lemaradottság érzése Adyval szemben.

De miért éppen Adyval szemben alakult ki a rivalizálás vágya? Ady volt az, aki onnan, akkor s úgy indult, mint ő. A társadalmi, táji és felekezeti összetartozásuk már a kezdetekkor fontos szerepet kap. Az első vers más felismerést is szült az írónál: “Rémület ütött belém, mintha én írtam volna.” Ám akkor még mindig nem nyúlt Ady verseskötete után.

A második kötet, a Vér és arany lesz az újabb Ady-élmény forrása. A könyvet egy éjszaka elolvasta, s reggelre már a bírálat is megszületett. A lelkes kritikára Ady is kritikával válaszolt a Hét krajcár-novelláiról, ám Ady írása nem pusztán könyvkritika, hanem felelet Móricznak a felajánlott szövetségre, testvériségre.

Írói barátságok: Móricz Zsigmond és Ady Endre

Csak a két kritika megjelenése után találkoztak végre formálisan is, nemcsak “véletlenül”. Ady és Móricz barátságának, összetartozásának éppen az lehetett az alapja, hogy mindkettő önmaga útjának igazolását érezhette a másik szerepében. Ám ez a barátság két, egymástól meglehetősen különböző természetű embert kapcsolt össze.

Vajon volt zavaró tényező a barátságukban? A teljes cikket az Irodalmi bolyongások blogon találod!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top