Hömpölygő tömegben vonultunk a Hungaroringen megrendezett koncert főbejáratához, utunkat öttel haladó kocsisor kísérte. Már ezen a rövidke úton konstatáltam magamban: ez az a buli, ahol semmi sem ciki! Így a mellettünk elhaladó, tehénmintás cowboykalapos figura sem volt az, ahogy a kék selyeminget viselő másik forma sem. De a színes parókás lányok is önfeledten énekeltek a dugóban ülve, és szinte mindegyik autóból valamelyik régi diszkósláger bömbölt. A koncert helyszínén David Hasselhoff-maszkot viselő harmincasok, negyvenesek kortyolták az italokat, de volt, aki totyogó csemetéjét is elhozta, hogy lássa a gyerek, mire bulizott apa és anya, amikor tini volt.
Hasselhoffot nálunk érte el az Ice Bucket
A warm upot DJ Sash! biztosította. Majd miután kellően lázba jöttünk, elsötétült a színpad, és jött ő: David Hasselhoff. Természetesen Baywatch lányokkal érkezett, na Pamela Anderson azért nem kísérte el, de egyik fiatal hölgyről sem hiányzott a piros fürdőruha. Majd felcsendült a sorozat jól ismert betétdala Hasselhoff előadásában: kicsit hamisan, kicsit tökéletlenül, de ez ott és akkor senkit sem érdekelt (és akkor még nem tudtuk, lesz ennél nagyobb baki is a buli végén, de erről később).
Két produkció között az elmúlt 20-30 évből idéztek fel eseményeket a kivetítőn. Volt bejátszás, Diana balesetéről, a berlini fal lebontásáról és az első Live Aid rendezvényről. De mutattak be játékokat, amiért megőrültünk (Tamagochi, PacMan, az első korszakalkotó PlayStation…), és a régi sorozatokról sem feledkeztek meg, ahogy a legnagyobb bandák sem maradtak ki a felsorolásból.
Bár számomra Sabrina volt az egyik leggyengébb láncszeme az estének, hamar feledtette Haddaway, akit imádott a közönsége és viszont. Még Haddaway előtt jött azonban az este egyik nehézbombázója, Samantha Fox. A pasik egyszerre kiabáltak, fütyültek, és zuhantak extázisban szőke kedvencük láttán. A 48 éves énekesnő forró nadrágban és tűsarkúban énekelte végig táncoslányai körében négy nótáját, köztük az elmaradhatatlan Touch me-t. Majd ismét visszatért Hoff, aki a kocsijába invitálta a lányokat, mert a Jump in My Car sem maradhatott ki a repertoárból.
A csúcspont azonban a Vengaboys volt, hirtelen újra általános iskolásnak éreztem magam, amikor felcsendült az Up and Down, eszembe jutottak az emlékek, amikor osztály- és évfolyamtársnőimmel összeállva, a számhoz illő egyszerű koreográfiát betanulva álltunk ki a farsangon az egész iskola elé. A Vengaboy tagjai mit sem változtak az elmúlt évek alatt: a színes, csillogós fellépőruhák mellett a förmedvényes cipők sem hiányozhattak róluk.
A Vengaboys felrobbantotta a Hungaroringet, és a 2Unlimitednél tetőzött volna a buli. Volna – merthogy Ray, akinek sérója még most is olyan, mint 1994-ben, körülbelül hatszor köszönte meg a Romániának a fantasztikus hangulatot. Hogy a szomszédban milyen buli volt éppen, ami ennyire felpaprikázta a duó férfi tagját, nem tudni, de én és számos körülöttem álló, kissé zokon vettük a “bakit”. A koncert végén valaki azért biztosan szólt neki, hogy elrontotta, mert csak sikerült egy “Thank you, Hungary”-t kipréselnie magából.
Összességében fergetegesre sikerült a hakniparti: nem volt ciki, nem volt kínos, viszont annál jobb volt időutazást tenni a múltba és újra kamasznak érezni magam, annyi különbséggel, hogy bambi helyett most fröccsel koccintottunk.
