A tökös előzenekar
Nem sokat hangoltam Michael Bublé – vagy ahogyan mi hívjuk a barátnőimmel, MISI – koncertjére egy kétszer tizenöt órás ügyelet után, hullafáradtan értem vasárnap este az Arénába, de ami az azt követő három órában történt, az maga volt a földi paradicsom.
A Naturally 7 elnevezésű előzenekar tagjai lényegében hangszer nélkül, a capella produkciót adtak elő. És én már akkor állva tapsoltam, amikor a Coldplay Fix you című slágerét énekelték. Félreértés ne essék, vannak itthon is hasonló formációk, a különbség tényleg csak az, hogy bennük van valami plusz, amitől fel tudtak állítani 12 ezer embert a piros székből táncolni. És nem hiszem, hogy ez csak az utánuk következő Michael Bublénak volt köszönhető, hanem legalább annyira annak is, hogy ellentétben a többi, gombamód szaporodó a capella csapattal, ők tökösek.
Bebizonyította, hogy nem kell felgyújtani az alsóneműnket ahhoz, hogy egy brutálisan jó show-t kapjon a közönség
Néhány perccel negyed kilenc előtt pedig újra lekapcsolták a fényeket, és hatalmas lángcsóvák közepette megérkezett ő, Michael Bublé és a Fever, majd a Haven’t Met You Yet. Mielőtt belekezdett volna a harmadik dalba, már ott is termett egyik rajongója mellett, aki egy hatalmas molinón, “ingyen ölelést” kért a kanadai pacsirtától, aki szuperjófej módon teljesítette a kérést. És innentől egy mini stand-upba ment át a koncert, nem mellesleg olyan slágerekkel, mint a Home, az It’s a Beautiful Day, a Cry Me a River… De, ahogy Bublé is mondta, ez nem egy sima koncert volt, hanem egy komplett show, egy randi, ahol végre, 10 év várakozás után megismerhettük az énekest.
Szóval Michael Bublé egy ZSENI. Bővebben? Egy olyan előadó, akinek elképesztő kisugárzása van, olyan energiát öl bele minden koncertjébe, mintha az életéért harcolna. Nem az a káprázatosan jóképű pasi, de a tehetsége, a hangja, a pimasz megnyilvánulásai, a mocskos szája és a közvetlensége mégis a magasba emelik. Azt üzeni, hogy nem kell félpucéran, tangában vonaglani a színpadon – igen, most rólad beszélek, Rihanna – vagy felgyújtani az alsóneműnket – most pedig rólad, Lady Gaga – ahhoz, hogy egy színvonalas, valóban szórakoztató, brutálisan jó show-t kapjon a közönség.
A búcsú pedig maga volt a csoda és az alázat. Amikor mikrofon nélkül beénekelte az arénát, és neki még azt is elhittem, nemcsak udvariasságból ígérte meg, hogy hamarosan visszajön hozzánk. Misi, imádom a zenédet, a hangodat. Tíz évet vártunk rád, COME BACK SOON.
