A június 19-én bemutatott darabot már három alkalommal volt szerencsém látni.
Az alaptörténet egy lakásavató házibuli, amire Sanyi meghívja országos cimboráit: Serbit, Palcsit és Tomit. Miután hosszú órák múlva is négyen tengetik és töltik az időt a lakásban, rájönnek, hogy a buli hivatalosan is halott. A fiúk elköszönnek az újdonsült lakástulajdonostól. Ám Sanyi egy “varázscsettintéssel” visszapörgeti az idő kerekét a “Lehetett volna…” mondat után, és kezdetét veszi a parti a zenekar kíséretével.
Felcsendülnek az ismert dallamok: Sárika, Tied a világ, Little Richard, Amikor én még kis srác voltam – csak hogy néhányat felelevenítsünk.
A nagy banzáj és hangzavar hatására persze megjelenik Lajos, a házmester is. Ő egy egészen különleges, ám szerethető figurája a történetünknek. Hallhatjuk ordítozni, rendőrséggel fenyegetőzni és “megismerhetjük” a feleségét is.
Számomra két előadás is igazán különleges élmény volt. A díszbemutatón Vastag Tomi, a második alkalommal pedig Gulyás Attila kérte meg a kezemet. Azt hiszem, ezt nem sokan mondhatják el magukról, hogy ilyen nagyszerű úriemberek társaságában, ráadásul csapatmunkában zajlik eme nemes esemény – a lánykérésük. Rózsahegyek, pezsgő és természetesen eljegyzési gyűrű is hozzátartozott ehhez a meglepetéshez. No meg persze egy dal, az éppen aktuális vőlegénytől.
A sokszor fanyar vagy éppenséggel kissé pikáns humorral fűszerezett előadás mindenki számára, kicsiknek és nagyoknak is felhőtlen szórakozást nyújt. A díszlet egy igazi retrolakás hangulatát tárja elénk. A tapétát pedig mindenképpen meg kell említenem – az Illés együttes plakátjaiból készült, amit az éppen betoppanó Legendák (Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs és Bródy János) is kiemelnek, mint a lakás egyik legértékesebb momentumát.
Tudj meg még többet, és nézd meg a videorészletet a Napsugarak blogról!
