Hürrem, Szulejmán ágyasa
5. fejezet (részlet)
Azokban a napokban Alekszandra osztozott ezen a szenvedélyén az ura, a krími kán, Mehmed Giraj édesanyjával, Güldáne szultánával.
− Ha a méltóságos asszony megengedi, szeretnék csipkét verni egy júdásfa színű muszlinra.
− Tudod, hogyan kell csipkét készíteni?
− Igen, édesanyám megtanított.
− Rendben, a muszlinodnak mindenképpen júdásfa színűnek kell lennie?
− Igen. Nagyon tetszik az a szín.
Az idős nő figyelmesen nézett a lány kékeszöld szemébe. Kedvelte ezt a mosolygós arcú kis orosz leányt. Nemsokára talált is neki egy júdásfa színű fátyolszövetet. Miközben átadta a lánynak, hosszú ideig szemlélte őt.
− A júdásfa a hatalom, a dicsőség, a császárok és a császárnők színe, szépségem − mondta. − Kívánom, hogy az életed júdásfák között teljen.
Ezt követően a júdásfa bíborlilája Alekszandra színévé vált.
A lány szemében uralkodó bánat, ami az átélt katasztrófákról és az elszenvedett kínokról árulkodott, az első naptól fogva megérintette Güldáne szultánát, pedig a kicsi még csak tíz tavaszt látott, amikor a palotába hozták. Az utána érkező összes rabszolgakereskedővel ellentétben, az őt zsákmányoló férfi egyáltalán nem szándékozott eladni őt. A nő kíváncsi volt. Miért nem akarja a férfi eladni az elrabolt lányt, mikor jó pénzt kínáltak neki? Miért törné el azokat a karokat, szárnyakat, melyek megpróbálták elcsalni a lányt? Figyeltette, és egy nap maga is követte kettőjüket. Első látásra megszerette a lányt. A palotába hozatta a férfit, és nyomban rájött, hogy ez a harcedzett fosztogató apjaként szereti az elrabolt lányt, így inkább meghalna, mint hogy rabszolgahajcsárok kezei közt lássa őt.
− Nem szándékozom rabszolgává tenni, derék Nojan.
− Alekszandra már hozzászokott a hegyek, erdők és folyók szabad levegőjéhez. Itt rabszolgának fogja érezni magát, szultána anyám.
− És arra gondoltál, hogy vajon meddig leszel képes megvédeni őt azokban a kocsmákban? A lány is felnő egyszer.
Természetesen sokat gondolt erre. Azon a napon a szultána anya és Tacsam Nojan hosszú és alapos beszélgetésbe kezdett. Másnap Nojan átadta a lányt a szultána embereinek.
Alekszandra kiabált, sikoltozott:
− Eladtál, te eladtál engem! − Átkokat szórt a férfira, és mint az első éjszaka, most is kicsiny öklével ütlegelte. A palotából érkezett őröknek is ellenszegült. Egy pillanatig még sikerült is távol tartania néhányat a folyamatos csapkodással, végül azonban veszített.
Ahogy a kocsi a palota felé indult, még hallotta Tacsam Nojan hangját.
− Sok szerencsét, leányom.
− Te pedig légy átkozott!
− Érted tettem.
− Ne hagyj el…! Én nem hagytalak el téged. Ne hagyj el!
Miközben a kocsi tovahajtott, Tacsam megrendülve állt ott. A kövér tatár, aki meglepetten bámulta, hogyan állítja feje tetejére az apró lány a kocsmaudvart, megkérdezte:
– Mi az, barátom, csak nem sírsz?
− Hagyj békén, te bolond. Sírnak-e a férfiak? Nem látod, hogy csak por került a szemembe?
Ám ő bizony sírt. Forró víz ömlött kérges szívére. Tacsam Nojan addig nézte a kocsit, amíg az eltűnt a látóhatáron, majd ahogy a nedvességet letörölte a szeméről, azt suttogta:
− Én soha nem foglak elhagyni, leányom.
Amikor megérkezett a palotába, a sírástól Alekszandra szempillái összeragadtak. Akár csak kocsiba ültetni, abból kiszállítani is újabb küzdelemnek bizonyult. Nem kevés őr és a szultána anya három cselédje is karmolásoktól szenvedett.
Napokig rémülten reszketve ült a sarokban. Aki megpróbálta kinyitni az ajtót, azt azzal dobta meg, ami éppen a keze ügyébe került. A szolgálatával megbízott nő elmesélte szultána anyának, hogyan imádkozott Alekszandra éjszakánként:
− Kérlek, Mária Szűzanyánk, oltalmazz engem.
Mintha a gyermek eljövendő, további kínokra várt volna.
|
Demet Altınyeleklioğlu: Hürrem, Szulejmán ágyasa (Trivium Kiadó)  Szulejmán és a szépségéről, intrikáiról hírhedt Hürrem szenvedélyes kapcsolatán keresztül megismerhetjük az Oszmán Birodalom fénykorát és a szultáni hárem birodalomformáló szerepét. Kettejük szerelme mellett bepillantást nyerünk a háremhölgyek, az agák és a nagyvezír hatalmi harcába, és a szultáni család szenvedéllyel, gyűlölettel és cselszövéssel átitatott mindennapjaiba. A ruszinföldi kislány, Alekszandra Anasztázia Liszovszka faluját egy éjjel megtámadják a tatárok és elhurcolják őt. Elrablója azonban megkedveli, és a szárnyai alá veszi a lányt. Idővel Alekszandra a krími palotába kerül, ahol a kán édesanyja befogadja, és bevezeti a palotabeli élet szabályaiba és az ismeretlen, egzotikus kultúrába. Az asszony utolsó kívánságával is a lány útját egyengeti, mikor Szulejmán szultán udvarába küldeti. A veszélyes kalandokat és tragédiákat túlélő Alekszandra ekkor megfogadja, hogy végre a kezébe veszi a sorsát, és nem nyugszik, míg az Oszmán Birodalom úrnője nem lesz. A sorozat török nézői szerint ezt a lélegzetelállító könyvet egyetlen rajongónak sem szabad kihagynia, hiszen a sorozatból kimaradt titkokra, részletekre is fény derül. |
