A kilencvenes években folyton hangoztatta, hogy a filmbéli karakterei nem is állhatnának távolabb a valós személyiségétől. A Hogyan írjunk szerelmet Keithje már hasonlít önre?
Hááááát… nem igazán. Szerintem Keithnek például határozottan kellemes természete van.
És önnek nem?
Nem, egyáltalán nem. Én egy ingerlékeny bunkó vagyok.
Ezt csak ön gondolja így saját magáról, vagy az ismerőseinek is ez a véleményük?
Szerintem mindenki így gondolja. Marha rossz természetem van.
Az új filmjében egy forgatókönyvírót játszik. Megpróbálkozott már valaha az írással?
A lehallgatási botrányokat például egy angol újságba írott cikkem robbantotta ki, de amúgy sem áll távol tőlem az írás. Belekontárkodtam már forgatókönyvekbe, és úgy hat éve még egy fél regényt is összehoztam. Vicces, hogy pont tegnap olvastam újra, és egész jó volt. Talán be kéne fejeznem.
Lehet tudni, miről szól?
Szívesen elmesélném, de azt vettem észre, hogy minél többet beszélek róla, annál kevésbé lelkesedem érte.
A Négy esküvő és egy temetés előtt kis híján abbahagyta a színészkedést, mivel akkoriban annyi rossz forgatókönyvet kapott. Mik önnél egy jó forgatókönyv ismérvei?
Leginkább az, hogy át akarok-e lapozni a következő oldalra ahelyett, hogy szünetet tartanék, és inkább innék egy csésze teát, vagy lefeküdnék egyet szunyókálni. Sajnos meglepően ritkán kapok jó forgatókönyveket. Fontos még, hogy meg tud-e nevettetni, és érzek-e benne némi frissességet.
Számít, milyen műfajú filmmel keresik meg?
Egyáltalán nem.
A romantikus vígjátékok specialistájaként kérem árulja el, hogy ha a filmben működik a kémia ön és a filmbéli szerelmét alakító színésznő között, ez szükségszerűen azt jelenti, hogy ez a valóságban is működik?
Kezdeném azzal, hogy sosem akartam romkomspecialista lenni. Nem igazán tudom, hogyan alakult így. Sosem érdekelt különösebben a műfaj. A kémia pedig… Hm, sokszor az a helyzet, hogy egy filmen jól mutató páros piszkosul utálja egymást a valóságban. Sőt, akár az is lehet, hogy a valóságban csípik egymást, de a vásznon nem mutatnak jól együtt. Furcsa módon a valóságbeli utálat a nagy vásznon kifejezetten könnyen festhet úgy, mint a szerelem.
Tudna erre mondani egy példát?
Azt inkább nem. (nevet)
A 2009-es Hová tűntek Morganék és az új filmje, a Hogyan írjunk szerelmet között mindössze egy filmben, a Felhőatlaszban láthattuk. Miért lassított a munkatempóján?
Elsősorban azért, mert az utóbbi években bekerültem a brit politikai körforgásba. Gondolom, hallott róla, hogy a bulvársajtó telefonlehallgatásai ellen küzdöttem sok fronton.
És melyik élvezetesebb munka, a politika vagy a színészkedés?
Jó érzés váltani azután, hogy harminc éven át ugyanaz volt a melóm. Az én politikai munkám amúgy is csendes, de egy kicsit ijesztő is egyben. Azok az emberek, akikkel itt szembekerülök, sokszor elég rémisztők tudnak lenni.
A Hogyan írjunk szerelmet karácsonyi premier a magyar mozikban. Mi a kedvenc karácsonyi filmje?
Azt kell mondanom, hogy egy igazi karácsonygyűlölő fickó vagyok. A karácsonnyal ki lehet kergetni a világból, így nincs kedvenc karácsonyi filmem sem. Volt egy-két szép karácsonyom, amikor az apámmal elutaztunk muszlim országokba, ahol semmi sem emlékeztetett az ünnepre. Most, hogy lett három pici gyerekem, lassan hozzá kell szoknom a gondolathoz, hogy a karácsony is az életem részévé válik.
Miért utálja?
Konkrét okom nincs. Biztos történt valami rossz velem még gyerekként. (nevet) De az biztos, hogy ocsmány egy ünnep. A díszek, a világító égők… Szinte már vulgárisak.
Az Igazából szerelemmel mégis rengeteg család karácsonyának része lett. A filmben van egy emlékezetes táncjelenete. Improvizálta vagy egy konkrét koreográfiát követett?
Amikor olvastam a jelenetet a forgatókönyvben, az volt az első reakcióm, hogy én ezt nem akarom. Annyira megalázó negyven fölötti férfiként táncolni, főleg józanul. Folyamatosan nyaggattak, hogy csináljam meg, és próbáljuk el, én meg csak halogattam a dolgot. Aztán egyik napon eléjük álltam, és mondtam, hogy most mehet a dolog. Élesben felvettük, pedig nagyon bonyolult dolog józanul táncolni.
És a premier után a brit miniszterelnök nem beszélgetett önnel erről a szerepéről?
Beszélgettem már a brit miniszterelnökkel más ügyekben, de az Igazából szerelem sosem került szóba.
Rengeteg sikeres filmje volt már, de csak a Bridget Joneshoz készített folytatást. Miért?
Egyszerűen a többi filmemnél senki nem gondolkodott folytatásban.
Sosem volt szó Sztárom a párom 2-ről vagy Igazából szerelem 2-ről?
Amikor azok a filmek készültek, még nem volt törvényszerű, hogy egy sikeres filmet mindenképp folytatni kell. Ha meg most kérnének fel, egyszerűen már túl öreg lennék ehhez.
A Bridget Jones harmadik részéből miért lépett ki?
Úgy éreztem, már túl sok idő telt el a második rész óta. A forgatókönyv nem volt rossz, bár nem éreztem tökéletesnek. Könnyen lehet, hogy nélkülem is meg tudják csinálni, sok sikert kívánok nekik hozzá.
Magyarországon a legtöbb filmjét szinkronnal vetítik a mozik. Próbálta már magát visszanézni szinkronizált változatban?
Magyarul még nem láttam magam, sok egyéb nyelven viszont igen. Azt kell mondanom, hogy az engem szinkronizáló színészek többsége sokkal jobb színész nálam, és a munkájukkal csak engem fényeznek. A fordítások minőségével viszont szoktak gondjaim lenni. Nemcsak a filmek dialógusaival, hanem már a címadással is. Mi az új filmem címe nálatok?
Hogyan írjunk szerelmet.
Aú! Ez ugyanolyan szörnyű, mint a német címadás. (A film eredeti címe The Rewrite, nagyjából újraírást jelent – a szerző).
A filmbéli karaktere az elején még egoista, de a végén igazi mentorrá válik az egyetemen a diákjai között. Volt már rá példa, hogy fiatal színészek a segítségét kérték a karrierjük beindításához?
Kifejezetten gyakran keresnek meg ilyesmivel, főleg a barátaim gyerekei ügyében. Tényleg igyekszem mindenkivel találkozni egy sör mellett, de többnyire csak lehangolom őket. Általában az a szövegem, hogy ez egy nyomorúságos életforma (nevet), és ha még sikeres is vagy benne, az sem jelenti azt, hogy boldog leszel az életben. Ebben tényleg hiszek, ugyanis nagyon kevés boldog színészt ismerek. Ha megvan az eszed ahhoz, hogy valami kreatív dologba kezdj, akkor ne válaszd a színészetet!
Ha a távoli jövőben valamelyik gyereke azzal állna ön elé, hogy “Apa, színész akarok lenni!”, hogyan reagálna?
Ne tedd! Pont ma reggel néztem meg a legnagyobb gyermekemet egy karácsonyi darabban. Büszkén mondom, hogy kifejezetten rossz benne. (nevet) Viszont nagyon aranyos volt.
Mit szeret, és mit utál a legjobban a színészlétben?
Az összes olyan dolgot szeretem benne, amit nem szabadna szeretnem. A pénzt, a hírnevet… És mit utálok? A forgatások első napját. Egy csomó idegen emberrel találkozom reggel. Mindenki ideges, mert egy csomó pénzért tartozunk felelősséggel. Tőlem pedig mindenki azt várja, hogy legyek kedves és laza, miközben rohadtul stresszes vagyok.
Egy-két kivételtől eltekintve a filmbéli szerelmeit mindig amerikai színésznők játsszák. Mi a gond a világ többi nőjével?
Ez leginkább a filmjeim finanszírozásával függ össze. Az amerikai egy hatalmas piac, így a producerek sokszor úgy gondolkodnak, hogy ha amerikai szerelmem lesz a filmben, akkor könnyebben harapnak majd rá az amerikai nézők.
Két éve a Felhőatlaszban elég szokatlan szerepeket vállalt, legközelebb pedig Guy Ritchie akciófilmjében, a The Man from U.N.C.L.E.-ben és Meryl Streep oldalán a Florence Foster Jenkinsben tűnik fel. Ezek egyáltalán nem tűnnek tipikus Hugh Grant-filmeknek. Miért vállalta el őket?
A Felhőatlasznál nagyon élveztem, hogy kiléphettem a komfortzónámból. Hat különböző figura, ráadásul mind nagyon gonoszok. Szomorú voltam, hogy a film nem igazán találta meg a közönségét.
Magyarországon nagy siker volt.
Igen? Akkor talán át kéne költöznöm Budapestre. (nevet) Visszatérve a filmekhez, tetszett, hogy végre ismét igazi színészi kihívással álltam szemben, és ugyanezt találtam meg a Florence Foster Jenkinsben is. Stephen Frears rendezőt már egy ideje ismerem, és ő beszélt rá a dologra. Meryl Streep is benne van, és májusban kezdjük is a forgatást. A Guy Ritchie-filmben pedig az fogott meg, hogy nagyon cool és stílusos. A hatvanas években játszódik, és hihetetlen díszletek között dolgoztunk.
