Keith Michaels tipikus Hugh Grantes alak. Szerintem egy az egyben a Zene és szövegben és az Egy fiúrólban játszott figuráiból gyúrták össze, de nincs ezzel semmi baj. Őt így szeretjük. Keith egykor menő forgatókönyvíró volt, dőlt hozzá a pénz, ma már azonban alig kap melót, és kénytelen a régi dicsőségből tengődve elvállalni egy állást valahol egy isten háta mögötti amerikai egyetemen. Menten le is fekszik az első szembe jövő diáklánnyal, és ez az eset nem könnyíti meg azt, hogy tanártársai az egyetemen komolyan vegyék, bár ez eleinte egyáltalán nem is célja. Csak pénzt akar keresni, aztán elhúzni minél előbb. Csakhogy…
A Hogyan írjunk szerelmet tipikus klisés romantikus vígjáték, amiben a morgós, önző, cinikus és gonoszkodásra hajlamos pasi egyszer csak rájön, hogy valójában jó szíve van, és nem is olyan önző, mint azt magáról gondolta. Marisa Tomei képében még egy korban hozzá illő szerelmi szálat is kap, ráadásul a többi mellékszereplőre sem lehet panasz (a Pókember-filmekből ismert J.K. Simmons az egyetem lányos apuka dékánjaként egyenesen szenzációs). A végét sejtjük előre, de a film akkor is kellemes. Teli van apró, jól időzített poénokkal, Hugh Grant pedig lubickol ebben az általa már jó néhányszor eljátszott szerepben. Nincs mese, ünnepek idején ilyen filmeket jó nézni.
