A pénz és az ital vitte sikerre?
Talán meglepő tény a világtörténelem meghatározó alakjáról, de az arisztokrata családba született Churchillt az iskola egyáltalán nem érdekelte, sőt eleinte kifejezetten rossz tanuló volt, ezért szülei bentlakásos katonai iskolába íratták. Alhadnagy lett, de a jómódhoz szokott fiatalember kevesellte a fizetését, ezért jövedelemkiegészítésként haditudósítónak állt a frontvonalba. Saját bevallása szerint azonban nemcsak a pénz volt a motivációja, hanem az is, hogy a hadsereggel ellentétben a lövészárkokban a katonák nem vetették meg az italozást, így ő inkább oda vonzódott.
Könnyedén kivívta a nők ellenszenvét
Világlátása szerint az élet örökös harc a létért, és ebben a harcban csak a legrátermettebbek maradnak meg. Ennek megfelelően soha nem hagyta magát legyűrni. Túlélt több háborút, politikai csatározásokat, súlyos betegségeket és magánéleti válságokat. Volt belügy-, hadügy-, légügyi miniszter és a két világháború között pénzügyminiszter is. Két alkalommal, 1940-ben és 1951-ben pedig miniszterelnökké nevezték ki.
Politikusi évei alatt azonban nem örvendett mindig nagy népszerűségnek sem a kollégái, sem a nép körében, annak ellenére, hogy különösen fontos szerepet játszott olyan nagy horderejű döntések meghozatalában és elfogadtatásában, mint a minimálbér bevezetése és a szabad kereskedelem pártolása. Tett ugyanis vitatott intézkedéseket és kijelentéseket is. Ilyen volt például a visszatérés az aranyalaphoz, amelynek következtében kirobbant a nagy gazdasági világválság. Hasonlóan népszerűtlen volt – főként a nők körében – az a gondolata is, amely szerint nem kell támogatni a nők általános választójogának bevezetését.
Churchill feleségével és gyerekeivel
Maga festette álomvilágba menekült
Churchill a magánéletben sem volt könnyű ember. Környezetére előszeretettel tett csípős megjegyzéseket, ezért kevés barátja akadt, és a családtagjaival sem volt túlságosan felhőtlen a viszonya. Szüleivel már gyerekkorában távoli volt a kapcsolata, az egyetlen ember, akivel kölcsönösen kedvelték egymást, a dadája volt. 34 évesen nősült meg, feleségével, Clementine-nel öt gyermekük született, de velük sem volt rendben a viszonya, sőt úgy is halt meg, hogy fiával való ellentéteit soha nem rendezte. Egyik lánya alkoholista lett, a másik pedig öngyilkosságot követett el.
Szabadidejében legszívesebben kiszakadt a való életből, és a művészetek révén egy másik világot épített magának. “Ha nem lenne festés, nem tudnék élni” – mondogatta. Szó szerint kifestette magából a feszültséget. Szüksége is volt erre, mivel élete nagy részében depresszióval, ahogyan ő nevezte, a “fekete kutyával” küzdött. Az ecset és a színek viszont olyan világba varázsolták őt, amelybe mindig is vágyott, ahol a valósággal ellentétben minden nyugodt, békés, idilli. Több mint 750 képet festett, kiállításain már életében megcsodálhatták az érdeklődők a műveit, bár az első alkalmakkor még álnéven lépett a közönség elé.
Alkoholt használt gyógyszerként
A művészetek szeretete mellett Churchill nem vetette meg a káros szenvedélyeket sem. Több londoni klubnak is tagja volt, ahol akkoriban általános és szinte elvárt volt két dolog: az alkoholivás és a szivarozás. A politikusnak nem esett nehezére űzni ezeket a tevékenységeket, főként, hogy az alkoholnak fontos egészségügyi szerepet is tulajdonított. Indiai és afrikai szolgálata idején ugyanis az ivóvizéhez mindig kevert egy kis whiskey-t, azt remélve, hogy az alkohol fertőtleníti a vizet és a szervezetét, így elkerülheti a fertőző betegségeket. Bár a whiskey és a jó minőségű borok mindennapi életének részét képezték, a környezete szerint nem volt alkoholista, mert bár úgy tűnt, hogy állandóan iszik, mindig csak egy keveset kortyolt a pohárból.
Őt éltette, másokat ölt a humora
Ahogyan alkohol, úgy humor nélkül sem tudott meglenni, bár tréfáiért nem mindenki rajongott úgy, mint ő. Mert értette ugyan a humort, de cinikusan művelte azt. Saját bevallása szerint ugyanis a tréfa nagyon komoly dolog. George Bernard Shaw egyszer elhívta egy premierjére azzal, hogy két jegyet félretett, és Churchill menjen el egy barátjával, ha van neki. Mire Churchill azt válaszolta Shaw-nak, hogy majd elmegy a második előadására, ha lesz neki. Kollégáit is hasonlóan fricskázta. Macskáival például egy ágyban aludt, és úgy vélte, hogy a kis bundások ágymelegítőként többet tesznek az országért, mint egyes politikusok, mivel általuk legalább áramot és tüzelőanyagot spórolhat meg.
“A legnagyobb brit”-nek nem kellett a hercegség
Bár évtizedeken át úgy tűnt, Churchill letarolhatatlan mind a politika, mind a betegségek által, 1955-ben végül a családja és a környezete erősködésére úgy határozott, hogy meggyengült szellemi és fizikai állapota miatt lemond a miniszterelnöki tisztségéről, majd 1964-ben végleg visszavonult a politikától. Élete végén depressziója egyre súlyosabbá vált, lelki küzdelmekkel teltek utolsó évei. Még az sem villanyozta fel őt, hogy 1963-ban Kennedy elnök Amerika első tiszteletbeli állampolgárává avatta, és II. Erzsébet királynő hercegi címet adományozott volna neki, ha Churchill ezt nem utasítja vissza. 91 évesen újabb agyvérzést kapott, és két héttel később meghalt. Milliók búcsúztatták a világ számos országának vezetőivel együtt. 1914 óta máig ő volt az egyetlen, aki a királyi családon kívül állami temetésben részesült.
Források:
Roy Jenkins: Churchill
www.winstonchurchill.org
