Hajsza – egy nyomasztóan izgalmas minisorozat

Egy sötét ruhás, maszkos férfi sétál későn este egy házban. Az alak árnyként surran be egy csinos ügyvédnő házába. Feltérképezi a terepet, dexteri nyugodtsággal leül az asztalhoz, lehúzza a maszkot, megeszik egy narancsot, és mintegy jelzésértékkel, hogy “itt jártam, és bármikor visszajöhetek”, a héját az asztalon hagyja. Az ágyra fehérneműt készít ki jövendő (?) áldozatának. Sötét, rideg és hátborzongató, mert a pasi pont olyan, mint akivel tegnap találkoztál a kávézóban, a pékségben vagy piacon, és teljesen szimpatikusnak találtad.
Amikor a tulajdonos hazaérkezik, és az “apró” furcsaságok miatt kihívja a rendőröket, a járőr csak annyit mond: “Talán a macska tette oda az ágyra ezeket a dolgokat, asszonyom. Mennyit ivott ma este?” Áldozathibáztatás mesterfokon. Ismerős, ugye?…

Itt nem azon izgulsz, hogy ki a gyilkos. Mert erre a kérdésre már reggel megkapod a választ, amikor a maszkos férfi tisztes családapaként tér vissza, két gyerekkel, csecsemőosztályon dolgozó feleséggel. Újra ő a szimpatikus férfi a piacról, aki terapeutaként dolgozik, és olyan embereknek segít, akik elveszítették a gyermeküket. Ő a jó fej szomszéd, a cuki apuka. És ő az, aki a legelső jelenetben jóízűen majszolta a narancsot egy fiatal nő lakásában…

Stella Gibson (Gillan Anderson) nyomozó azért érkezik a városba, mert az egyik ismert politikus fiának a nejét megölték. A helyi rendőrség tehetetlen, és alkalmatlan arra, hogy felgöngyölítse az ügyet. A Londonból hívott nyomozónő azonban összefüggést talál egy korábbi eset és a mostaniak között. Nem csicsás laborokban dolgozik, munkáját leginkább csak a rutinja segíti. Közben hanyagul és magabiztosan adja meg a szállodai szobaszámát egy jóképű kollégájának, mert ő ilyen, és erről határozott véleménye is van, amikor férfi kollégái szóvá teszik neki:

Az zavarja igazán a férfiakat, ha egy nő egyéjszakás kalandot folytat. Férfi kefél nővel. Alany: férfi, ige: kefél, tárgy: nő. Ez rendben van számukra. Nő kefél férfival. Alany: nő, tárgy: férfi. Ez már kényelmetlen a férfiaknak.

Gibson kezdetben olyan, mintha az árral szemben úszna. Sötét gyilkosságok soráról érkezik hír a belfasti rendőrségre. A módszer mindig ugyanaz, az áldozatok pedig mindig értelmiségi körből kerülnek ki. És pont emiatt feszeget egy másik nagyon is aktuális kérdést a sorozat első évada: az áldozathibáztatást. A rendőrnő többször kéri ugyanis arra a felettesét, hogy ne hívják a meggyilkolt nőket értelmiségieknek. Talán magasan képzettnek igen, de értelmiséginek semmiképpen. Sőt! Ennek kapcsán az áldozat jelzőt sem hajlandó használni rájuk. “Mert mi történik, ha egy prostituáltat öl meg legközelebb? Vagy egy részeg nőt, aki késő este sétált haza miniszoknyában? Akkor ők kevésbé lesznek ártatlanok, ezért kevésbé lesznek értékesek? A média és az emberek szeretik a nőket szétválasztani szüzekre és vámpírokra. Angyalokra és kurvákra. Nem kell bátorítani őket” – vélekedik egy nagyon is aktuális kérdésről a sorozatbeli nyomozónő.

Eddig két évad, összesen 11 rész készült el a Belfastban játszódó mély, nyomasztó és kétségbeejtően valóságszerű thrillerből. Ha pont az idegesít az amerikai sorozatokban, hogy túl hangosak, túl zajosak, túl színesek, akkor érdemes belenézned a Hajszába.